A metró fehér zaja betódult a fejébe. Ilyenkor elnyomta a külső zaj a belső mormolást, és pár pillanatig szinte lebegett. Behunyt szemmel ült, elernyesztett izmokkal, kissé lecsúszva a kopott ülésen. A zaj és az irányérzék nélküli lebegés mintákat rajzolt a szemhéjára. Pár pillanat volt csak. Aztán felpattantak a szemei és meglátta a szövedéket.
A fiú jobbra, szemben ült. toprongyos farmerja zsebe kidudorodott. Fején a fülhallgató kábelét színes szigetelőszalagok tartották egyben. A pulóveréről koponyák mosolyogtak felé. A kezében bűvös kockát tekert komótos stabil tempóban.
Kinyújtóztatta a lábát, miközben a fiút figyelte. A hátán megfeszült a kabát, a kezeit megbizseregtette a gyorsuló vér. Előrehajolt és a térdére támaszkodva lassan felállt. A metró csak száguldott. A két nő aki a srác mellett ült, mint két rosszul öltözött kirakati bábu meredt maga elé. A bácsi a botjától zavartan próbálta félbehajtani a metróújságot. Mozgott a szája. Ő felállt és ellépett a nők előtt a srác mellé.
A srác kezében megállt a kocka. A fülhallgató kábelét kezdte babrálni. Nem nézett az előtte magasodó alakra. Kihúzta és bedugta a kábelt a kis lejátszóba. Aztán elkerekedett szemmel dőlt hátra.
A metróajtó kinyílt és a levegő beömlött a kocsiba.
Kilépvén még kivette a srác kezéből a kockát és letette a mozgólépcsők közötti részen, jól látható helyre. Rajta a bélyeg csak értő szemnem volt felismerhető. Inycsiklandó illatára azonban rárepülnek az éhezők. Felment a mozgólépcsővel, majd megállt legfelül a korlát mellett és lefele figyelt.
A srác a kocsiban, fülén a csenddel mozdulatlanul ült. A keze aprókat rándult, ahogy a pupillája is össze-vissza reagált mintha sátorból nézne lombos fák közül a napba.
A fiú jobbra, szemben ült. toprongyos farmerja zsebe kidudorodott. Fején a fülhallgató kábelét színes szigetelőszalagok tartották egyben. A pulóveréről koponyák mosolyogtak felé. A kezében bűvös kockát tekert komótos stabil tempóban.
Kinyújtóztatta a lábát, miközben a fiút figyelte. A hátán megfeszült a kabát, a kezeit megbizseregtette a gyorsuló vér. Előrehajolt és a térdére támaszkodva lassan felállt. A metró csak száguldott. A két nő aki a srác mellett ült, mint két rosszul öltözött kirakati bábu meredt maga elé. A bácsi a botjától zavartan próbálta félbehajtani a metróújságot. Mozgott a szája. Ő felállt és ellépett a nők előtt a srác mellé.
A srác kezében megállt a kocka. A fülhallgató kábelét kezdte babrálni. Nem nézett az előtte magasodó alakra. Kihúzta és bedugta a kábelt a kis lejátszóba. Aztán elkerekedett szemmel dőlt hátra.
A metróajtó kinyílt és a levegő beömlött a kocsiba.
Kilépvén még kivette a srác kezéből a kockát és letette a mozgólépcsők közötti részen, jól látható helyre. Rajta a bélyeg csak értő szemnem volt felismerhető. Inycsiklandó illatára azonban rárepülnek az éhezők. Felment a mozgólépcsővel, majd megállt legfelül a korlát mellett és lefele figyelt.
A srác a kocsiban, fülén a csenddel mozdulatlanul ült. A keze aprókat rándult, ahogy a pupillája is össze-vissza reagált mintha sátorból nézne lombos fák közül a napba.
