Anna - első nap

Mire hazaért lángolt a talpa a cipőben. A drága converse, amire annyit spórolt gyakorlatilag zoknin át is felmarta a talpát. Amint a lakásba ért lekapkodta magáról őket. A lakásban csend volt és sötét. A reflexek még a villanykapcsolóra terelték a kezét, aztán sóhajtva kapcsolta vissza. Kibotorkált a konyhába és a fiókban gyufát keresett. Aztán a szobájába evickélt és kitapogatta a polcán a sosem használt dizájnos gyertyákat. A narancs kis láng árnyékokat húzott a szobába, és a hajnal fényeit újra sötétté nyomta az ablak előtt. Anna fakó arcéle virított csak a tükörként sötétlő ablaküvegen.
Az anyja reggel sokáig aludt, a húgai égtelen veszekedésére ébredtek mindketten. A hűtő még tegnap éjjel leolvadt és a benne tárolt igazán romlandó holmik módszeres felevése volt a lányok célja másnap reggel. anna hanyatt feküdt az ágyon és próbálta rendbeszedni a gondolatait. Módszeresen összeszedte az utolsó emlékfoszlányt is az előző napról, a hosszú, monoton és magába záródó utazásról Mezőkövesd és Füzesabony között. Furcsa utitársairól és a horrorfilmbe illő polip vagy póklényekről amik köpetében ott sercegett egykori emberekből visszamaradt testfoszlányok.
Oldalt fordult és felhúzta a térdeit. A reggeli nap valószerűtlenné fakította az előző este emlékeit, és a józan esze megkezdte a harcot az emlékek álommá minősítéséért. Az éjjeliszekrényen ott pihent a mobilja ami panaszos csippantásokkal jelezte, hogy hamarosan lemerül. Anna sóhajtott egyet majd felült. Az utca szokatlanul csendes volt. Az anyja éppen helyretette a húgait és a szomszéd éppen felhúzta a redőnyt.
Valami megmoccant a nyitott szekrényajtó mögött. anna odanézett majd a szíve olyan hevesen kezdett dobogni, hogy alig hallott tőle. A szekrényajtó nyikorogva, lassan becsukódott. anna pislogott egyet. Nem emlékezett, hogy a szekrényajtó nyikorgott volna. A famintázatú ajtókon a megszokott tapétagöcsörtök ismerős arcai helyett sötét csíkos faerezet feszült, mint valami girbegurba rajzolt rács.
Anna felpattant és kisietett a konyhába. az első gondolata at most, hogy eltűnt valami a mikró tetejéről, aztán ahogy megállt a mikró előtt eltöprengeni mi is lehetett az, az anyja lépett el mögötte és jól hátbavágta.
-Húzd ki magad és ne bámuld a mikrót. Nincs áram.

A nappali estére megtelt cigifüsttel. A pincéből előszedett bicikli fejre fordítva állt órákig az előszobában. A lánca csikorogva fordult és a kerekeiben hosszan nem maradt meg a levegő. Aztán feladták.Szombat volt. Nyári, forró szombat. A hűtőből leolvadt ételekből pazar ebédet kanyarítottak. Gáz még volt. Ebéd közben persze sokszor összeszólalkoztak, de végül vérontás nélkül telt el a nap. Estefele Anna kiült az apró erkélyre és feltette a lábát a korlátra. Cigire gyújtott és elmerengett a lehetőségen, hogy sosem lesz újra áram. Az utcán nyolc körül végig gördült egy rendőrautó, amiből nyugodt, megfontolt férfihang bejelentette a kijárási tilalmat.
Nagyjából a rendőrautó elhaladásával egy időben ért a ház elé Vlacho Tomi, gebe nevű sokat pimpegett bicajával. Felnézett és vidáman elkiálltotta magát.
-Annácska a talpadért emeleteket másznék meg. Mit meg nem tennék az örcád látványáért!
anna elvigyorodott és levette a lábát a korlátról. Gebét odatámasztották a satnya kempingcanga mellé és kiültek, vissza az erkélyre.
-Nagyon vidám vagy így apokalipszis idején. - torkolta le játékosan Anna. - Kérsz valamit?
-Egy kis víz jól esne. meg sör is, gondolom, de ne itassátok velem fel a sörötöket. Jól fog az még jönni. - Vigyorgott Tamás és feltette a lábát a korlátra.
-Itt csak így lehet elférni.  Mi újság a világban? - Anna visszaült a helyére és újra felvette a lassan hamvadó cigijét.
-Bolondok háza. A rendőrök előtt járnak a népek, lassan, megfontoltan pakolják ki a boltokat. Vannak boltosok akik a romlandód szétosztják az ismerősök meg a törzsbvevők között. Meg vannak akik beülnek a markosabb haverral a boltba és ott őrzik az árut.
-Ja hogy kipakolják a boltokat?
-Persze. Csomó helyen nincs már rács, csak riasztó. A plázákba be sem merek menni. - elnevette magát. - Tudod mi lenne fasza, ha előmásznának a zombik.
-Ez nem vicces.
-Nem tart soká, ne félj.
-De ilyenkor a szomszéd országok...
-Ott sincs. - Tamás úgy bólogatott mint aki megmondta a hétvégi focieredményeket. - Elkezdődött. Majd lassan összeszedhetnénk mi is némi kaját, gondolom valami tecsóból kéne, meg sok cipőt, damilt meg szöget meg kalapácsot. aztán irány a telek. Gyulabáékkal meg megbeszéljük hogy mit dolgozunk a szélkerék áramáért. - bólogatott még párat és megitta a vizet. Anna nézet a fiút, aki eddig bölcsész volt, és szabadidejében forradalmár, színjátszókörös kísérleti élelmiszervegyész és nem győzte ismételgetni, mint egy mantrát, a furcsa fickó szavait a templomból: Nem tart soká.