Felismerte a mintázatot az utcák ritmusában és a lámpák villanásában. A taxis lassan fordult rá a körútra. az ósdi villamos éppen beállt a megállóba. Ketten átbújtak a korlát alatt, hogy átfutva az úttesten elérjék. Egy fiú és egy lány. A fiú előbb aztán két lépéssel lemaradva a lány. a lány a kezét nyújtotta a fiú felé, de az csak hátra nyúlt, nem is figyelve hogy merre van a lány. Nem is találkozott a kezük. Így futottak el a taxi előtt, egymástól két lépésnyire, kezeik között alig egy araszt tartva míg át nem értek.
A lelassult városban ugyan volt világítás, de csak a fő útakon. A házakban este 10 után elsötétítés volt. Így este felé, mikor már csak óránként egy villamos indult és csak lézengtek a napközben is ritka autók, volt igazán idegen a város.
A taxi befordult a Hegedűs Gyula utcába. Itt már nem égtek a lámpák. Csak a taxi lámpái világították meg térdmagasságban az utcát.
-Lassítson. - szólt előre az utas. - Ne álljon meg csak lassítson.
Az autó alig ment egy gyalogló ember tempójával. A használhatatlan autók átszerelését már megkezdték, így nem álltak az utakon mindenütt lerobbant gépkocsik. Az utca kihalt volt. Az utas figyelt. Szemében a város szürke volt és fakó, fekete-fehér öreg film csupán. Szín csak ott villant hova a dolga vezérelte. nem is kellett előre tudja merre menjen. Mint egy jó kopó a téli erdőn át, úgy követte a halovány színeket. Míg végre utólérte azt a ragyogó személyt akivel dolga volt.
A Molnár nem sietett, ezt mindenki tudta is róla. Ki tudta várni a tökéletes alkalmat, a megfelelő együttállást, ha úgy jobban tetszik. a Molnár célja a tökéletes pontosság volt, nem a mihamarabbi véghezvitel.
A Hegedűs Gyula utcában a lassan gördülő taxiban ülve körbenézett. A sötétben is jól látszott ahogy valaki szíve helyén nőtt gomolygó fonaltenger ide mutat. Átgurultak a helyen, majd megállította a taxit.
-Állítsa le a motort. Itt a fizetsége. Meg se moccanjon, ne gyújtson rá és egyáltalán, legjobb ha levegőt sem vesz. - mondta monoton nyugodt hangon és átadta a gondosan becsomagolt sült kolbászokat a sofőrnek. Kiszállt és visszaballagott arra a pontra ahol egyedül halvány szín csillant a bársonyfekete éjszakában. Csend volt. Az egyik házból emberek nevetése hallatszott ki, a másik oldalról mintha bútorokat tologattak volna. Pár szobából gyertya libbenő fénye szűrődött ki. Vidéki volt a csend. Az utca szintjén vágható a sötét. A Molnár az egyre erősödő színeket figyelte, ahogy mint valami kis szentjánosbogár közeledik egy fénypont a távolban. Minden négyzetcentiméterét jól látta mégis. A vakító színeket a srác pulóverén, a bicikli sárgáját és a fiú arcán a szeplőket. A homlokába tapadó haját és a kézfejére sietve tollal felírt szövegeket. A Molnár elégedett volt. Éhezte a színeket.
A biciklis gyorsan jött. Pár perce haladt el itt a körút irányába, biztos volt hát benne, hogy nem áll autó az út közepén. Suhant szinte nesztelen a sötétben. Dinamós lámpája fénye alig egy méternyit világított előre. A Molnár elhelyezkedett. Oldalt fordult az úttest közepén állva. Kitámasztotta magát és megigazította a zakóját, hogy ne akadályozza a mozgásban. A biciklis valóban csak az utolsó pillanatban vette észre őt. Mielőtt kimanőverezhette volna a Molnár kikapta őt a nyeregből. A lendületet használva át emelete a feje felett és óvatosan helyezte hanyatt az aszfaltra. A sisakja szilánkosan tört le a fejéről. Máskülönben teljesen épségben volt. Az arcuk közel volt egymáshoz, ahogy a Molnár a fiú fölé hajolva fejezte be a mozdulatot. Ott maradt. Nézett a srác döbbent szemébe.
-El fogok késni. - suttogta az.
-Már elkéstél. - dörmögte vissza a Molnár, majd előre cammogott a taxihoz. Az utca, a város és benne minden és mindenki újra fekete-fehér filmmé fakult. A srác sem volt már színes többé. Nem volt vele dolga.
-Hajtson ki a Lehelre, legyen szíves. - szólt a taxisnak. - A piac mögött álljon meg. Köszönöm.
Hűűű. Nekem Tomi jut eszembe azonnal, mert az elme azonnal rendszerezni és felismerni akar. Persze lehet más bringás is a városban, természetesen. Nagyon jól megfogtad (ismét) a Molnár tőlünk teljesen idegen látás-, és gondolkodásmódját, klassz! A sült kolbász fizetségnek csak a ráadás. (ezer szálat húz fel ez a röpke kis bejegyzés hirtelen, hogy ki ez a srác, hova sietett, mi történik innentől máshogy, hogy elkésik, miért pont vele, miért pont most volt dolga a Molnárnak, és miért van, hogy elég lesz a sorsa megcsavarásához az a két szó, amit a fiúnak mondott) Hű, ez igazi flow, valóban. Nagyon izgalmas és gondolatébresztő.
VálaszTörlésnekem ez a döbbenetes kérlelhetetlenség a leghátborzongatóbb benne, és ettől válik kínzóan ambivalenssé és érdekessé a Molnár figurája. tisztán érződik h nem ember, hanem tényleg valamiféle entitás, a körülmények kényszerítő ereje, a megszemélyesített sors, élet, hajtóerő... (még nem jöttem rá, pontosan mi, talán nem is fogok.)
VálaszTörléskétszer kellett egyébként elolvasnom h lássam, nem halt meg a srác, először ugyanis meg voltam győződve róla h bár olyan mintha gyengéden tenné a földre, valójában az egy nagyon durva esés és a feje törik szilánkosra. (kb ennyi jót nézek ki a Molnárból, pedig szinte betegesen vonz, rémes vagyok! igyekszem magam kordában tartani :)
az pedig külön tetszik h míg mi az Éjszaka alatt a tudatosságot láttuk színekben, fényekben, addig számára az színes, akivel van valami dolga (éhezi a színeket!) és amint megteszi a feladatát az illetővel, egyből ki is fakul neki, mint ez a fiú.