Hátramenetbe kapcsolt. Az autó nyöszörögve lendült neki az egyirányú emelkedőnek. A saroknál sem torpant meg, remélve, hogy nem rohan bele senki. Kikanyarodott a keresztutcára és sóhajtva lendült előre. Az öreg kanáriszínű golf megbízhatóan poroszkált vele le a hegyről, azokon a romantikus kanyargós utcákon, ahol annyit sétált.
Már a hegylábnál állt a pirosnál, mikor kiszakadt belőle a sírás. A kis papírdobozból zsebkendőt vett elő, de olyan hevesen ömlöttek a könnyei, hogy végül nem látta értelmét törölgetni. Sikamlós kézzel váltott sebességet. Az autó hátsó ülésén a gyerekülés mellől a kartonkönyvek bezuhantak az ülések közé. Hátrapillantva látta, hogy az otthagyott vizes flakon is megadta magát és lassan csepegve terjeszti a foltot az üléshuzaton. Mindegy volt. Mindegy volt már a rendetlenség az autóban, a folyamatos rohanás miatt félbemaradó feladatok, tettek és gondolatok. Most éppen az életét érezte félbemaradtnak.
A mögötte álló autó dudálására eszmélt. Intett és a gázra lépett. A délelőtti ideges forgalom mintha valami tejüvegen túl kavarogna. A robotpilóta vezetett, pedig tudta, hogy ez a legveszélyesebb. Elmerült a semmiben ami a fájdalom és az ijedség között feszült, mint a fúga a konyhapadlóban, amit ő kent végig egy régi nyáron. Az üresség. Beállt a tesco parkolójába és kikapcsolta a biztonsági övet.
-a házasságban a férfi létrehoz a nő megtart. - emlékezett a kineziológusnő szavaira. - Meg kell értened, hogy mi a te helyed és szereped a házasságodban.
Akkor azt gondolta érti. Most nem értett semmit. Nem értette az egészet, az első perctől kezdve vesztette értelmét az egész rendszer. Visszamenőlegesen.
Beállt a tesco busz és pár nyugdíjas szállt le róla és egy hajléktalan pár.
Újra és újra lejátszott z emlékezete az utolsó jelenetet. Emlékezett a ruhakupacra a fotel előtt, a játszószőnyegre a kanapé mellett és hibiszkuszra permetezett növényvédő szer édeskés szagára. A hangfal sercegésére.
A hálószobából kiszűrődő halk surrogások és elfojtott szavak. Nem emlékezett rá, hogy mondott e valamit vagy csak állt ott és nézte őket, ahogy összeolvadnak. Volt valami idegen abban a testben ahogy felszántotta a másikat. Valami áttetszőség vagy inkább ahogy a fény máshogy tört meg rajta. Mintha nem is lett volna teljesen ott. Emlékezett a saját ijedtségén és döbbenetén túl, valami időtlen tudatosságra magában. Valami rezignált felismerésre, hogy lám, a túlvilági lények át tudják törni a pokol falát. Aztán mikor az a férfi ránézett, mint valami rosszul beépített animáció egy suta sci-fiben ő nem bírta tovább és kifordult a szobából.
Eddig talált valami bizsergetően izgatót a melek férfiakban. Főleg a nagyobb darab, férfiasan maszkulinokban, ahogy behódolnak egymás előtt, vagy ahogy elgyengülnek. Ez a férfi az ő saját ágyában az ő saját férjével azonban cseppet sem volt izgató. Ahogy fölötte állt, ahogy uralta az egész szobát azzal a nagyon is tudatos jelenlétével, az elcsúszott dimenziók határán.
Kirázta a hideg.
Mert ha megcsalja, csalja meg egy nővel. vagy ébredjen rá, hogy meleg és vallja be töredelmesen és tűnjön el aztán. De ez. Látni valaki mással, ha férfi ha nő mindenképpen megrázó. Látni ahogy valaki mást kényeztet, az is más. Ebben a jelenetben nem volt kedvesség. Az a férfi, az a brutális erő egyszerűen meghágta őt. Hason tartotta, hátrafogott karokkal.
-Uram isten. - Homlokát a kormányra támasztotta. Karjai ernyedten lógtak szinte a padlóig.
Próbálta elfelejteni az arcát, a tekintetét, ahogy hátra fordul és belebámul a szemeibe, miközben a férje nyög. -Nem lett volna szabad látnom. haza kellett volna telefonáljak. Szólnom kellett volna, hogy otthon felejtettem a tárcám. - gondolta kétségbeesetten. Aztán ahogy újra és újra felidézte az emléket az ágy mellett, az éjjeliszekrényen meglátta a tárcáját. Eszébe jutott, hogy mennyire a hangokra figyelt ahogy benyitott a hálóba és a hangok felülírták a csodálkozását azon, hogy az ajtónyílásból meglátta a tárcáját az éjjeliszekrényen. A tárca ott világított az éjjeliszekrényen, mint egy csali.
Sosem szokta bevinni a tárcáját a hálóba, a pénz mocskossága miatt. A háló legyen tiszta.
Az a férfi azonban bemocskolta. Szétizzadta és összefröcskölte a hálószobáját és az életét a mocskával.
Valaki megkopogtatta a feje mellett a kocsiablakot. Felnézett. A tescos biztonsági őr hajolt közel az ablakhoz kezével árnyékolva a szemét, úgy kukucskált be.
-Jól van, asszonyom?- hallatszott tompán az őr hangja.
-Igen. - tátogta ő. - Köszönöm, igen. - és már fordította is el a fejét.
-Elnézést de a mozgássérült parkolóban áll és nem látok az autóján matricát. - hallatszott a fickó hangja.
Ő felnézett rá újra és rezignáltan beindította a motort.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése