Harmadnapon szinte feltámadt újra. Szinte elérte azt az állapotot amiben együtt rezeg a világgal. Fény volt benne és hatalom. Meg tudta emelni a lábát és el tudta fordítani a fejét. Játszi könnyedséggel ejtette ki a hatalom szavait a száján. enni kért. Artikulálatlan hangorkánnak tűntek szavai de nem törődött fele. Túl volt a harmadik napon és felébredt.
Mint egy csecsemő, hevert és fájlalta magát. Ott volt, benne a testben, benne a fősodorban, benne a valóságban. Az óriások fölé hajoltak és kisimították a ráncait.
Jó leszek, gondolta és birtokában a hatalom szóknak és emlékezetében az elbukott vizsgának újra nekiállt.
aztán a negyedik napon meglátta őt, ott ülni a közelben és várni rá. Vadállatok várnak így délután a vadra. Várva hogy leszálljon a sötétség és ők becserkészhessék.
-Hát utánnam jöttél?- kérdezte tőle csalódottan azon a szépséges szavak nélküli nyelven ami tiszta volt és pengeéles.
-Nem. - nézett le rá a férfi. - Mindig melletted vagyok, de csak kamaszkorod táján kezdelek tanítani. - elmosolyodott - Tudod, ahogy legutóbb is. Addig megszokhatod az új tested, megszokhatod az új környezetedet.
-Azt hittem vége. - csúszott ki belőle a gondolat.
-Sosincs vége amíg nem vagy képes elfelejteni saját magad.
-Anya? - sikoly volt. Üvöltés. szavak nélküli félelem.
-Itt vagyok, ne félj. Megmutatom az utad. - a férfi közel hajolt de nem érintette meg. - Apáddal van dolgom. - mondta és ellépet a kiságytól.
Kétéves volt. az anyja üvöltött, az apja az ágyon ült és reszketett. Ő az etetőszékből meredt rájuk. Az apja lassan feltápászkodott és összeszedte a cuccait. Hosszú volt az este. Ő rakosgatta a kék műanyagkutyáját a megüresedett tányérjába és mellé. az anyja üvöltözött. Egyikőjük sem látta a férfit aki a fürdőszoba ajtóból nézte őket.
-Mit csináltál? - gondolta és felnézett rá.
-Megpróbálom kimozdítani őket.
-Engem is így tanítottál. Azt hiszem emlékszem. de ez nagyon fáj.
-Igen. Fáj. - a férfi közelebb lépett hozzá és a fürdőszoba ajtó felé dobta a kék kutyát. - fogadj szót anyádnak. Légy kivételesen jó.
-Nem vagyok gyerek! - csattant a gondolat.
-Most újra gyerek vagy. Ideje elfogadnod.
Az anyja kikapta őt az etetőszékből, tudomást sem véve a férfiról, és betette a gyerekülésbe. Kiviharzottak a lakásból, ott hagyva a reszkető apát. A liftben aztán alig fértek hárman. Anya továbbra sem nézett a férfire, aki cigarettafüstöt lélegzett ki. Anya utálta a cigarettát és a tükör felé fordult. a férfi tükörképe felvillant. sárga szemei megcsillantak mint az arany. Anya pedig újra sikított.
Később már nem emlékezett a férfire. amikor újra látta már iskolás volt. a férfi benyúlt a zsebébe és postásgumikat vett elő és megtanította csúzlit készíteni. anya nem hívta ki az üvegest és nem zárta be őt a szobába. Apa ült az ebédlőasztalnál és lassan szívott egy vékony cigit. Ő a fürdőszoba ajtót támasztotta és célba vette apa megnyúlt homlokát.
-Jól van. legyen így. - mondta apa és karikás szemeivel megkereste az ő riadt tekintetét. A csúzli elsül és apa homlokán ott volt a nyállal tapasztott galacsin. a férfi előlépett a sötétből, mögüle és megfogta a vállait.
-Most menj oda és állj meg előtte. - súgta a fülébe. Ő megtette. Az apja remegett még mindig.
-Küldök pénzt. - mondta anya. - Amint tudok.
-Jó, de ne törd magad. Megleszünk.
Este a sötétben a férfi odaült az ágyához és régi történeteket mesélt.
-Mit csináltál apával? Olyan más lett.
-Megmutattam neki mennyire nem ismeri saját magát.
-És most már ismeri?
-Felsőbb osztályba léphet. - mosolygott a férfi és lecsukta a gyerek szemeit, hogy ne férjenek hozzá a szívét leszívó entitások. A ragyogó gombolyag között a szikra fénylett, ahogy addigra már az apjáé is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése