Osztálytalálkozó

-Miben mesterkedsz? - kérdezte a zöldségesnél a néni. - káposztát vettél. Látom valami kisérlet lesz belőle.
A férfi megrökönyödve állt meg , a zöldséges pislogott majd inkább a rohadtabb paradicsomokat kezdte válogatni.
-Sosem kisérletezem. - mondta végül a pici néninek és visszatért a káposztákhoz.
-a bátyáim célbalőttek káposztákra. Te tanítottad nekik. Most már felismersz?
A férfi odanézett és meghajolt.
-Nem szoktak rám emlékezni.
-Én is csak a gyógyszer miatt emlékszem. csak amíg a fájdalomcsillapító hat. Emlékszem mocskos dolgokra vetted rá őket.
-Nem hiszem, hogy valóban így volt. - a férfi letette a káposztát és a nénit nézte azzal a metsző, analitikus pillantásával.
-Pedig emlékszem a borsóra is meg a tojásokra, a kiskacsákra is. Mindenre. csak amíg hat a fájdalomcsillapító. Engem békén hagytál. - mosolygott és megveregette a férfi kezét. - Szerencsére.
-Nem hagytalak békén, csak neked nem kellett olyan szigorú leckéket adnom. Te értettél a kis jelekből is.
-Nem kellett volna bántanod őket. Tényleg nem. Jók voltak. - apró lila eres kezét a férfién nyugtatta úgy beszélt, kissé hunyorogva a délelőtti napsütésben.
-Mindenki jó, csak elfelejti. A test csak test, a gondolatok a hatalom és a tettek a lényeg. De nem baj, ha rosszak is voltak, minden pillanatban újra megszületnek. Hiszen tudod.
-Igen, tudom. - megmozgatta a protézisét a nyelvével. Gyakorlott elgondolkozó mozdulat volt ez. a férfi várt.
-Téged ki szed ráncba vajon? - nézett fel újra.
-Hogy engem? - a férfi őszintén meglepődött.
-Mindennél van nagyobb hatalom, nem?
-Van persze. - én nem cselekedhetek másként, ahogy ti sem. De az én tetteimet nem én találom ki. Azt sem, hogy most veled beszélgetek. Én olyan vagyok, mint a szél. Önálló akart nélküli létező.
-Na ezt sürgősen felejtsd el. - motyogta a néni és feddőn veregette meg a férfi kezét. aztán elfordultában még vissza nézett rá.
-A nagyobbik fiam úgy megváltozott. Telebeszélted a fejét, ugye?
-Sokszor nem kellenek szavak, sokszor feleslegesek is, sokszor tévútra visznek.
-Van neked gyereked?
-Nincs, de tettem már úgy, mintha lenne testem, ha ezt kellett tennem.
-Nem élvezted?
-Nincs olyan részem ami élvezi a fizikai létet.
-Akkor miért vagy itt?
-Tanulok. - mondta a férfi és meghajolt.