Második nap

Anna nem aludt jól. Forgolódott a felhevült szobában. Az anyja a szomszéddal sóhajtozott az erkélyen nagyon késő estig. Anna forgolódott és próbálta elhessegetni az álom elé befurakodó hiányérzetet. Rendszeresen felébredt csatakosan és heves szívdobogással és keresgélni kezdett a szobában. De minden lélegzetvétellel messzebb úszott tőle az emlék. Annak a dolognak a lenyomata, körvonala ami hiányzik, ami meg volt még csütörtökön, talán pénteken reggel is. De azóta eltűnt.
A reggel forró volt. A csend húsba vágó. A hugai mint széthagyott kirakati babák hevertek a kanapén, az anyja ugyanolyan keserűen bagózott hajnal óta az erkélyen. A szomszéd valamikor közben hazakotródott. Anna a hideg kávéért nyúlt és odaült az anyja mellé. A lábait felhúzta, a térdeit bedugta a hálópóló alá.
-Ilyennek gondolod a világ végét, anya?
-Nem gondolok én ilyesmire. Azon gondolkozom, hogy ha minden zárva van akkor hétfőn hol veszek kenyeret. Mára még csak-csak elég, de hétfőre már nem.
-Talán rendeződik addig. ha meg más nem, akkor elsétálok én a kenyérgyárig.
-Nem hiszem, hogy dolgoznak a kenyérgyárban. - anya szívott egyet a cigiből és oda nyomta  a csonkot a többi közé. Asztal gyanánt a nagyi lakásából örökölt falidíszt használták egy virágtartóra fektetve. Anna elmosolyodott a dolog bizarrságán.
-Tudtad, hogy ez a naptár csak 2012-ig mutatja a napokat?
-Igen.
-Azért ez elég aggasztó.
-Még van fél évünk. - nevette el magát az anyja kényszeredetten. - Kéne kivenni pénzt a számláról is.
-Jó.
Anya ránézett Annára, aztán új cigit húzott elő.
Anna nem nézett az anyjára azon gondolkozott, hogy ha elszállt az áram vajon elszálltak e bankos szoftverek is?

Csenge jól aludt, csak a mamán csodálkozott aki a szobájában aludt, egy becipelt fotelben. Amikor Csenge kimászott az ágyból a mama is megébredt.
-Nagyon kiabáltál, kicsim. - mondta mama protkó nélküli, kis, teknősbéka szájával. - Nem tudtalak felébreszteni. Aztán lenyugodtál. Mit álmodtál?
Csenge visszaült az ágy szélére és bután nézett. Fogalma sem volt.
A reggeli kevés volt, és gyorsan elfogyott. Mama odatette a hátizsákot Csenge székének háttámlájára, és miután ettek nagy komolyan oda fordult.
-Végiggondoltuk a lehetőségeket. Te, a Pistipali meg a Juhászék fia elmentek élelemért. azért ti, mert te gyors vagy, a Pistipali erős, a Juhászék fia meg nagy dumás. Hogy is hívják?
-Marci.
-Igen. Marci. Nem mehetsz deszkával.
-Bírok tekerni is. Úgysem jók az utak akárhol
mama elégedetten bólintott..
-Itt a táska. Tettem bele csere alapon dolgokat. van benne lekvár, két kis üveg, meg egy doboz meggy is. hozzatok lisztet meg tojást. vagy ha sikerülne tyúkot, az lenne a legjobb.
Pistipalit István Pálnak hívták, ahogy az apját is, és mindenki Pistipalizta, ahogy az apját is. Bús képű autófényező volt kispesten egy műhelyben. Csenge nem sokat beszélt vele. Néha látta, olyankor köszöntek. A Juhász Marci felette járt kettővel az általánosban, aztán kiment valami külföldi középiskolába. Innen az egész utcában elterjedt amnézia. Hiába jött vissza a srác érettségi után, egyszerűen elfelejtették a nevét a szomszédok. juhász marci valami menedzser volt, de láthatóan nem rettent meg a sokat bicajozástól sem. Aztán lementek a kertek felé, kifele a városból, a gyárakon túlra, ki a "vidékbe".

Sanyi végigtekert a városon, át az Erzsébet-hídon és feltolta nagy lihegve a cangát a Gellért-hegyre. A lovasszobornál megpihent kicsit. aztán fent a Citadella tövében leült. A Szabadság szobor béna nőalakja ott magasodott a város fülé.
-Mintha baz'meg az eget tartanád, te ribanc. Szabadság? Ehh. És mégis mihez képest?
Néha, ha igazán fáradt volt bevillantak emlékek, víziók. Sokáig azt hitte megőrült végre a sok drogtól meg alkoholtól. De aztán rájött, hogy nem. Ezek a saját emlékei. Na nem Janka Sándoré, a leszerelt zászlósé. nem. Ezek az ő lényegének előző életei voltak. Olyankor hosszan reszketett és öklendezett tőle, máskor spontán ejakulált az örömtől. Extázis volt mindkettő.
Nem volt a hegyen senki. A távolban, a pesti oldalon, itt-ott kis tüzek égtek. Néha látszott egy-egy autó is. Megafon távoli recsegése. Sanyi sejtette, hogy ezek a fények és hangok csak azért érnek el hozzá, mert annyira semmi más nincs most a városban. Befagyva állt a város az utolsó lélegzetvétel visszafojtott csendjébe a Nagy Történés előtt.
Sanyi felállt a padra és elnézett Pest felet messze keletre.
Felkelt a nap. Sanyi pedig széttárt karokkal állt a fényben, reményei szerint az utolsó napfelkeltében. Vasárnap isten pihen, minden lehet az ördögé.

Tamás a kiskocsis pék reggeli kiabálására ébredt. A jobb módú zuglói polgárok lelkesen vettek tőle mindent. most már tejterméket is hozott és nagyon drágán adta. Tamás vállat vont és kifizette, majd hasonló módon reggelizett mint előző nap. Aztán teli hassal felkerekedett és elindult felfedező útra, mint valami katasztrófa turista be a belvárosba megnézni, hogy a többiek hogy vannak. Felborogatva égetnek e autókat. Összecsapnak e a fosztogatók a rendőrökkel.
A belváros most messzebbnek tűnt, mint bármikor máskor. Fosztogatók békésen fosztogattak, ahol meg védekező tulajokat találtak onnan hamar odébb álltak. Annyi bolt volt őrizetlenül, hogy kár volt összefeszülni. Volt pár éjjel-nappali ami kinyitott. Sok friss árujuk nem volt, de a tartósat lelkesen eladták. A legnagyobb döbbenete az egyik lakótelep sarkánál érte, ahol klasszikus rikkancsfiúba botlott, aki újságot árult egy százasért. Rendes fekete-fehér, szar papírra nyomott óriási sajtóterméket, Kurír néven. Pont mint régen.
Tamás vett egyet és leült egy padra, hogy elolvassa. Ha hinni lehetett a lapnak, egész Európában problémák adódtak a mikroáramkörökkel. Valószínűleg a világ többi pontján is. A legnagyobb erőket az atomreaktorok kordában tartására mozgósították. a lakosság türelmét kérik. Ám sokan ezzel együtt is vidékre menekülnek a városokból.
Tamás olvasta a sorokat és értette a sorközöket is. a naptevékenység átpolarizálta a  bolygót, ahogy a srác is megmondta előző nap. Használhatatlan kacat lett minden ami mikrovezérlésű volt. nem, nem az árammal van baj, hanem azzal a civilizációval ahol még a kávéfőzőben is chip van. Tamás ott ült a lakótelep legkülső padján, ölébe ejtve az újságot, miközben az agya őrült tempóban gyártotta a megoldóképleteket, hogyan éljen túl egy középkori környezetben.

* fotó: Spivak