Kedd hajnal

Anna a hálószobában hasalt a hatalmas ágyon. Mellette Horatio hevert. A fickó keze bonyolult mintákat rajzolt Anna hátára. Az idő elfolyt. 

-Mennyire fura, hogy az emberek kifordulnak magukból és örjöngve pánikolnak, meg hisztériáznak, leöldösik egymást halomba úgy elvesztik maguk felett a hatalmat. Mi meg itt vagyunk nálatok és olyan közvetlenek vagyunk... jó... pofátlanok és kezdeményezőek és bátrak, amilyenek amúgy el sem tudunk képzelni. Alig ismerjük egymást de lám máris itt heverészünk nálatok, miután betörtünk és te cirógatod a hátam, és cseppet sem neheztelsz.

-Cseppet sem. van akiből a helyzetek a jobbik arcát hozzák ki. Vannak akiből a rosszabbat.

-Mivel foglalkozol amúgy?
-Bérbohóc vagyok. Születésnapokra meg céges rendezvényekre.
-Jáj. Krumpli orr és sikamlós viccek.
-Amitől jó kedvük lesz, csak az. Ha ezek sikamlós viccek meg piros orr, akkor az. Semmi máshoz nem értek, csak jó hangulatot tudok kelteni. Mindig egyel jobbat mint ami az érkezésemkor van.

-Ma is sikerült.

-Hong is tud ilyet. Azt hiszem megijedt tőletek.
-Nem látszott rajta.
-Még jó.

-A'szem ma már tényleg itt ragadtunk.
-Szerencsére.

Horatio duruzsolni kezdett valami történetet elbújtatott árvaházi gyerekekről, vasajtós pincékben pusmogó bábszínházról. Régi tárgyakról egy faragott szekrényben, de Anna annyira fáradt volt, hogy nem tudott figyelni. Később annyit észre vett, hogy Horatio egészen mellé simult és óvón ölelte át. Semmi kedve nem volt ellenkezni, és mert a fickó nem kezdett matatni rajta, nem is látta okát a komolyabb felébredésnek.

A középső szobában Tamás a szőnyegen ült, hátát a kanapénak támasztva. az ölében még ott volt a gitár, de már rég nem pengette. Hong se játszott már. A szép testü hangszert gondosan fektette maga mellé a szőnyegre.
-Nagyon kiborultál.

-Jah. - Tamás úgy egy negyed órája kezdett újra jelen lenni. Már nem bosszantotta annyira Sándor és ár tudott nem gondolni az emberekre az utcáról. Tudott csak Hongra figyelni, vagy a gitárra, vagy maximum egyszerre a kettőre. Hong mosolygott.
-Nagyon kényelmetlen farmerban ücsörögni, megbocsájtasz míg átöltözöm?
Tamás elszégyelte magát. Órákkal korábban megszállták ezt a lakását, Csengével és Annával, meg persze az őrült Sándorral. Az ajtó nyitva volt és egy ilyen penthaus jellegű lakásban forradalom vagy világvége idején nem is lehet jobbat tenni, mint csapatosan fürdőzni egy jót a jacuzziban. Aztán felvenni a házigazda márkás jó minőségű ruháit és felzabálni a kajakészleteit. Persze a házigazda, jelen esetben Hong közben hazaért és nem örült. Igazi úriemberként azonban nem verte őket ki, hanem borral kínálta és csak nyomokban éreztette velük neheztelését. Később mikor a bekattant Tamás mellé telepedett már egészen lenyugodtak a kedélyek.

Hong visszatért és felült a kanapéra Tamás mögé.
-Ne mozdulj. - mondta neki halkan. Szétvetett lábai között ott ült Tamás mozdulatlanul. Hong pedig elkezdte nyugodtan simogatni és maszírozni a nyakát és a vállát. - Jó ez? - kérdezte halkan.
-Jó.- suttogta Tamás és moccanni sem bírt, ahogy az izmai ellazultak és minden gondolat elpárolgott belőle, csak azok a kezek léteztek a nyakán és a karjaihoz simuló lábszárak.

Csenge Sanyival és Pistipalival ült a konyhában. Apró falatkákban ették a szalámit és Sanyi tetkóit elemezték.
-Sokan csak ilyen fura mintákat varratnak. Olyan hegyes szarokat. - Pistipali megrázta a fejét. - Na az olyan matyó hímzés. Semmi értelme csak fáj mikor varrják és nem lehet lemosni.
-Jah. Ha már varratsz akkor az valami olyan legyen amihez minimum egy sztori van amit nem akarsz elfelejteni. Vagy mondjon rólad valamit.
-De van hogy elég hogy jól néz ki, nem? Én ismerek olyat akin egyszreűen jól mutat. - Csenge lábai Pistipali ölében voltak. A férfi forró tenyerei valahogy energetizálták Csenge fáradt testét.
-Dekormatyó. Mondom. 

-Hát ez nem az. - pillantott a karjaira Sanyi. - Rajtam semmi nem pusztán a dekor miatt van. - Óriásít ásított.
-Le kéne tenned magad neked is, Csenge.
-Mamának kellene szólni, valahogy.

-Reggel hazamegyünk. Minden oké lesz. Holnap lesz áram is.

Sanyi csalódottan csóválta meg a fejét.

-Ha áram van, minden van. Van itt valami másik szoba is, ugye. Valami vendégszoba. Lányok aludjanak ott, mi meg a többi heverőn meg kanapén megosztozunk, nem? - elvigyorodott miközben benyitott a középső szobába.

-Mindkét szoba ajtaja csukva. - elröhögte magát. 

-Az a kanapé kinyitható. - fogta meg a nagyobb darabot Pistipali és kérdőn Csengére nézett.
-Nekem mindegy. - vonta meg a vállát a lány.

-Akkor te alszol belül. - mondta a férfi és már nyitotta is a kanapét.