A herceg lóval álmodott. Nagy ezüst színű lóval, aminek nyergében úgy ült, mint akit oda teremtett a jóisten. Álmában az Andrássy úton vágtatott az Oktogon felöl a Hősök felé és csak benézett egyetlen pillanatra a Rózsa utcába. Sosem érte el a Hősök terét. Mindig előbb felébredt. Az időzítő nyolckor kapcsolta be a tévét. A lakás tágas világos tereit magas kétszárnyú ajtók választották el. A fehér falakon fekete-fehér képek uralták. Ő kimászott a magas nő mellől, aki pont úgy illett hozzá, mint mondják, a borsó meg a héjja.
Teát ivott a konyhapult mellett ülve. Az okostelefonon megnézte a híreket, töltött a narancsléből és letörölte a vízcseppeket, amik még a reggeli zuhanyozásból maradtak kitartóan a homlokán.
-Kapatábor. - ez járt a fejében már tegnap este is. - Kapatábor. De vajon hol hallotta. Mit jelent ez? Hülyeség.
Lecsukta a telefont és nadrágért indult. A magas lány éppen felült. Az ablakon beáradt a fény és az Andrássy zaja. A lány arcáról lefolyt a smink az éjszaka, és most elkezdett felmászni rá a mosoly.
-Szép vagy. - mondta neki a herceg és leült mellé a pohár narancslével.
-Van egy ilyen klip. - mondta a magas lány és elvette a felé nyújtott poharat.
A herceg elücsörgött, míg a magas lány lezuhanyozott. Csinált pirítóst és elővette a lekvárokat is. A magas lány smink nélkül homályos volt, mint a zuhanykabin üvege. Kellettek rá a kontúrok. A herceg nézegette, és tetszett neki amit lát. Gyerekkorából felrémlett egy klip, amit az MTV-n látott. Hosszú combú lányoknak örültek loncsos férfiak. A herceg mosolygott és leült a lekvárok mögé.
-Felvettem az inged. - mosolygott a magas lány a hófehér ingben és leült a lekvárok másik oldalára.
-Ez is olyan mint egy klip. - gondolta a herceg és töretlenül mosolygott.
Az az ing sosem volt rajta, ahogy eztán sem lesz. Nem hordott fehér inget. Az anyja tette be a szekrényébe legutóbb, amikor itt járt. Az anyja, aki kihegyezte lánykorában a magassarkúit, és a körmeit is. Az anyja, aki gyöngyöt hordott és karórát. Mindig elegáns volt és mindig illatos. A herceg mindig kételkedett benne, hogy valóban az anyja.
-Narancs vagy áfonya?
-Narancs. - válaszolt a magas lány és elvette a kis lekvárosüveget.
-Olyan mint a mesében. - gondolta a lány, miközben lassan kente szét a pirítóson a sárga zselét. - Pont olyan tökéletes ahogy gondoltam. Pont olyan tökéletes végre valami, mint amilyennek szerettem volna. Szerencsére pillanatok alatt rendbe szedtem a sminkem. Jól áll ez az ing is. Remélem nem okoz csalódást az én hercegem.
A herceg elvitte a lányt a bankig a nagy ezüst Audival, és nem vette észre a férfit a zebránál, aki úgy nézett be az autóba, mint aki ismerőst lát. A lány ugyan láta, de nem érdekelte. Aztán a herceg bement a tévéhez, tovább katintgatni a végtelen excell táblákban a pénzeket jelentő számokat. Naponta többszáz levelet kapott, zömében spamokat. Néha esett pár személyes levél is, de ezeket csak nagyon ritkán válaszolta meg.
Aztán este felhívta a lányt, aki addigra már hazaért a kis lakásába, ami az IKEA mögött volt. A lány éppen a haját szárította a nagy tükörajtós szekrény előtt. Szigorúan összeszorítva a száját. Aztán ahogy hosszú barna haja vékony karjaira borult ő közel lépett a tükörhöz és kritikusan megszemlélte az arcát. Ahogy megcsörrent a telefon, ő elegánsan hátradobta a haját és úgy vette fel. Miközben beszélt nézte magát a tükörben. Kicsit jobbra majd balra fordította a fejét és úgy volt mézes a hangja hogy nem mosolyodott el közben.
A herceg örült, hogy együtt vacsoráznak abban a kedves exklúzív étteremben és nem törődött vele, hogy mennyibe kerül. Hazament az ezüst autóval a magas fehér lakásba s átöltözött. A liftben összefutott az egyik szomszéddal. kedvesen elbeszélgetett vele még pár percig a kukák mellett aztán mosolyogva elnézést kért és távozott. A kocsiban gitárzene szólt a kilencvenes évek elejéről. Minden tökéletes volt.
A férfi ott ült mellette a kocsiban, ahogy egész nap mellette ült az irodában. Nézte a herceg őszülő halántékát, figyelte hogy görnyed a billentyűzet fölé. Súgta neki a szavakat mikor a titkárnő megjelent, hogy dicsérje meg a haját és kérdezze meg, hogy jobban van e a hörcsöge. A herceg nem hallotta a válaszokat. ahogy azt sem, hogy a pakolóőr mennyire rondán köhög, és azt sem, hogy a pirosnál a szomszéd autóban egy nő zokogva markolta a kormányt. A férfi szavakat adott a szájába a liftben is, mikor a kedves szomszéd úr arról beszélt neki, hogy elárverezik a lakását hétfőn. Mondott pár vigasztaló szót és megígérte neki, hogy bedobja az ügyvédje számát neki hazafele jövet.
A herceg ebből semmire nem emlékezett, ahogy arra sem, hogy megígérte, hogy lemegy Pécsre megnézni a volt osztálytársnőjét abban az amatőr darabban, nem emlékezett rá, hogy oda ígérte az egyik Bach bakelitjét kölcsön az anyja kártyapartnerének. Mindig töretlen kedvessége leolvadhatatlan mosoly volt csukott szíve felett.
A magas lány már várta, és a vacsora is pont olyan tökéletes volt, mint amilyennek lennie kellett. aztán hazavitte a lányt a magas lakásba a fehér ajtók közé és ropogós fehér lepedőkben illesztette bele magát a lány valóságába. A férfi a fotelból figyelte őket. Majd mikor a lány már mélyen aludt, odalépett a herceghez és felnyitotta a szemét.
Az ezüst ló az Andrássyin vágtatott, átugorva a kereszt irányú forgalmat, mint apó játékautókat. A Szív utcán balra fordult és elrobogott a közepéig. Ott ugratott egyet és bennt termett egy belső udvarban a Szív és a Rózsa utca között.
-Az álmok hazudnak. - súgta a herceg fülébe. - A szíved sosem.
A herceg megrándult. Tágra meredt szemei a mennyezet hajszálrepedéseire tapadtak. sosem látta őket addig. Az álomban a belső udvarban feltörték a követ. A koszos szürke földből emberek kecmeregtek elő. Nem zombik, nem is halottak, csak amolyan koszos, hétköznapi emberek. Leporolták a ruhájukat, kirázták a gyökereket és gilisztákat a hajuk közül és szépen odaálltak a nagy ezüst ló köré. a herceg onnan nézte őket, fentről, ahogy másznak elő a feltört udvarból, a föld alól.
-Mit akartok tőlem? - kérdezte reménykedve.
Egy komoly terebélyesebb asszony lépett a legközelebb hozzá. Megfogta a lábát és komoly hangon szólt hozzá.
-Láss meg minket.
a herceg zihálva ébredt. A hajnal még messze volt, a magas lány közel. A lába lüktetett ott, ahol a nő megfogta álmában, aztán belesajdult a gyomra is. Visszahanyatlott az ágyra és lihegve vette a levegőt. A férfi felette állt és súlyos ütésre készen húzta a feje mellé az öklét. Várt. A herceg lihegett aztán felült. A férfi maradt kartávolságban és elkezdett vigyorogni.
-Hát nem elég neked? kell még direktebb is?
a herceg megrázta a fejét és arra gondolt, hogy csak egy álom. A férfi csak erre várt. Ököllel vert a herceg mellkasára. Hármat.
a mentők suhantak vele végig az Andrássyn, majdnem olyan gyorsan, mint az ezüst paripa. A magas lány nem volt a mentőben, csak a két karikás szemű férfi.
-Megmarad. - mondta szintelen hangon az egyik.
-Jóvvan akkor. - Bólintott a másik és visszaült a helyére.
-Köszönöm. suttogta a herceg, de a férfi aki végig vele volt befogta a száját és nem engedte lecsukódni a szemét.
-Infarktusost viszünk a Jánosba. van ágy? - Kérdezte az egyik fáradt szemű a diszpécsert.
-Van, ha nem kell műteni.
-Nem vészes.
A herceg csak feküdt és várt. az egész addigi élete egyetlen hosszú várakozás volt. Egyetlen hívás valami telefonon, hallgatva a túloldalon búgó kicsengés. Vedd már fel! - érezte a kétségbeesett sürgetést. Ott vagy, Ott vagy? - mint egy gyerek sikítani tudott volna a félelemtől. Soha nem érezte magát így. Soha nem akart mást csak amit meg is szerzett. Állás, pénz, lakás, nő. a magas lakásban alvó magas lány jutott eszébe, aztán a nő a feltört udvaron.
-Ott vagy?- kiáltotta. a mentősök felkapták a fejüket és egyszerre mozdultak. A férfi akit nem láttak sosem bólogatott és kihúzott egyetlen szálat abból a fakó gubancból ami a herceg szíve helyén volt. Feltámadt a szél és kifújta a férfit a mentőből, egyenesen a Szív és a Rózsa utca között álló házba. A hosszú hosszú szálon át majd belefecskendezi a valóság a fájdalmat. - gondolta férfi. azt a fájdalmas mélységet ami létra lehet.
-Ott vagy? - suttogott a herceg a mentőben.
-Itt van. -súgta neki a férfi, miután a szál végét a megfelelő helyre illesztette. -Itt van, és itt volt és mindig itt is lesz veled. Mostantól érezni fogod, ahogy mindent amit eddig nem éreztél. Látni fogsz mindent amit eddig nem láttál és búcsút mondasz ennek a szép életednek önként és dalolva, csak fel vegye végre az istened a telefonodat. Ugye, herceg, ezt fogod tenni?
A herceg fuldoklott. Látta a férfit, ahogyan csak halottak és haldoklók látják.
-Mit kell tennem?
-Választanod.
a bikázó hidege megcsúszott bezselézett mellkasán.
-Mit kell választanom?
-Ha engem kérdezel válaszd a rózsát a szívben.
-Mi a másik?
A férfi elengedte a gomolygó szívet és mosolyogva fogta le a herceg szemét. A megelevenedő képek tengere olyan fájdalmasan volt ismerős mint egy bokaficam. A herceg emlékezett millió korábbi életére. Hasadó bőrre és égető napra, vizes pincékre és síró gyerekekre, kardra és levesre, trágyára és pergamenre. mindenre emlékezett.
-Választok! - sikította, de a férfi nem engedte el.
-Minden pillanatban újra és újra megszületsz. Minden pillanatban újra és újra választasz.
A mentősök végül visszahozták. A herceg nem emlékezett a férfire, csak arra emlékezett hogy hozott egy döntést. Ha eszébe jutott a döntés íze nagy forróság gyúlt a mellkasában. Olyankor mindig megijedt, hogy újra infarktusa lesz.
Teát ivott a konyhapult mellett ülve. Az okostelefonon megnézte a híreket, töltött a narancsléből és letörölte a vízcseppeket, amik még a reggeli zuhanyozásból maradtak kitartóan a homlokán.
-Kapatábor. - ez járt a fejében már tegnap este is. - Kapatábor. De vajon hol hallotta. Mit jelent ez? Hülyeség.
Lecsukta a telefont és nadrágért indult. A magas lány éppen felült. Az ablakon beáradt a fény és az Andrássy zaja. A lány arcáról lefolyt a smink az éjszaka, és most elkezdett felmászni rá a mosoly.
-Szép vagy. - mondta neki a herceg és leült mellé a pohár narancslével.
-Van egy ilyen klip. - mondta a magas lány és elvette a felé nyújtott poharat.
A herceg elücsörgött, míg a magas lány lezuhanyozott. Csinált pirítóst és elővette a lekvárokat is. A magas lány smink nélkül homályos volt, mint a zuhanykabin üvege. Kellettek rá a kontúrok. A herceg nézegette, és tetszett neki amit lát. Gyerekkorából felrémlett egy klip, amit az MTV-n látott. Hosszú combú lányoknak örültek loncsos férfiak. A herceg mosolygott és leült a lekvárok mögé.
-Felvettem az inged. - mosolygott a magas lány a hófehér ingben és leült a lekvárok másik oldalára.
-Ez is olyan mint egy klip. - gondolta a herceg és töretlenül mosolygott.
Az az ing sosem volt rajta, ahogy eztán sem lesz. Nem hordott fehér inget. Az anyja tette be a szekrényébe legutóbb, amikor itt járt. Az anyja, aki kihegyezte lánykorában a magassarkúit, és a körmeit is. Az anyja, aki gyöngyöt hordott és karórát. Mindig elegáns volt és mindig illatos. A herceg mindig kételkedett benne, hogy valóban az anyja.
-Narancs vagy áfonya?
-Narancs. - válaszolt a magas lány és elvette a kis lekvárosüveget.
-Olyan mint a mesében. - gondolta a lány, miközben lassan kente szét a pirítóson a sárga zselét. - Pont olyan tökéletes ahogy gondoltam. Pont olyan tökéletes végre valami, mint amilyennek szerettem volna. Szerencsére pillanatok alatt rendbe szedtem a sminkem. Jól áll ez az ing is. Remélem nem okoz csalódást az én hercegem.
A herceg elvitte a lányt a bankig a nagy ezüst Audival, és nem vette észre a férfit a zebránál, aki úgy nézett be az autóba, mint aki ismerőst lát. A lány ugyan láta, de nem érdekelte. Aztán a herceg bement a tévéhez, tovább katintgatni a végtelen excell táblákban a pénzeket jelentő számokat. Naponta többszáz levelet kapott, zömében spamokat. Néha esett pár személyes levél is, de ezeket csak nagyon ritkán válaszolta meg.
Aztán este felhívta a lányt, aki addigra már hazaért a kis lakásába, ami az IKEA mögött volt. A lány éppen a haját szárította a nagy tükörajtós szekrény előtt. Szigorúan összeszorítva a száját. Aztán ahogy hosszú barna haja vékony karjaira borult ő közel lépett a tükörhöz és kritikusan megszemlélte az arcát. Ahogy megcsörrent a telefon, ő elegánsan hátradobta a haját és úgy vette fel. Miközben beszélt nézte magát a tükörben. Kicsit jobbra majd balra fordította a fejét és úgy volt mézes a hangja hogy nem mosolyodott el közben.
A herceg örült, hogy együtt vacsoráznak abban a kedves exklúzív étteremben és nem törődött vele, hogy mennyibe kerül. Hazament az ezüst autóval a magas fehér lakásba s átöltözött. A liftben összefutott az egyik szomszéddal. kedvesen elbeszélgetett vele még pár percig a kukák mellett aztán mosolyogva elnézést kért és távozott. A kocsiban gitárzene szólt a kilencvenes évek elejéről. Minden tökéletes volt.
A férfi ott ült mellette a kocsiban, ahogy egész nap mellette ült az irodában. Nézte a herceg őszülő halántékát, figyelte hogy görnyed a billentyűzet fölé. Súgta neki a szavakat mikor a titkárnő megjelent, hogy dicsérje meg a haját és kérdezze meg, hogy jobban van e a hörcsöge. A herceg nem hallotta a válaszokat. ahogy azt sem, hogy a pakolóőr mennyire rondán köhög, és azt sem, hogy a pirosnál a szomszéd autóban egy nő zokogva markolta a kormányt. A férfi szavakat adott a szájába a liftben is, mikor a kedves szomszéd úr arról beszélt neki, hogy elárverezik a lakását hétfőn. Mondott pár vigasztaló szót és megígérte neki, hogy bedobja az ügyvédje számát neki hazafele jövet.
A herceg ebből semmire nem emlékezett, ahogy arra sem, hogy megígérte, hogy lemegy Pécsre megnézni a volt osztálytársnőjét abban az amatőr darabban, nem emlékezett rá, hogy oda ígérte az egyik Bach bakelitjét kölcsön az anyja kártyapartnerének. Mindig töretlen kedvessége leolvadhatatlan mosoly volt csukott szíve felett.
A magas lány már várta, és a vacsora is pont olyan tökéletes volt, mint amilyennek lennie kellett. aztán hazavitte a lányt a magas lakásba a fehér ajtók közé és ropogós fehér lepedőkben illesztette bele magát a lány valóságába. A férfi a fotelból figyelte őket. Majd mikor a lány már mélyen aludt, odalépett a herceghez és felnyitotta a szemét.
Az ezüst ló az Andrássyin vágtatott, átugorva a kereszt irányú forgalmat, mint apó játékautókat. A Szív utcán balra fordult és elrobogott a közepéig. Ott ugratott egyet és bennt termett egy belső udvarban a Szív és a Rózsa utca között.
-Az álmok hazudnak. - súgta a herceg fülébe. - A szíved sosem.
A herceg megrándult. Tágra meredt szemei a mennyezet hajszálrepedéseire tapadtak. sosem látta őket addig. Az álomban a belső udvarban feltörték a követ. A koszos szürke földből emberek kecmeregtek elő. Nem zombik, nem is halottak, csak amolyan koszos, hétköznapi emberek. Leporolták a ruhájukat, kirázták a gyökereket és gilisztákat a hajuk közül és szépen odaálltak a nagy ezüst ló köré. a herceg onnan nézte őket, fentről, ahogy másznak elő a feltört udvarból, a föld alól.
-Mit akartok tőlem? - kérdezte reménykedve.
Egy komoly terebélyesebb asszony lépett a legközelebb hozzá. Megfogta a lábát és komoly hangon szólt hozzá.
-Láss meg minket.
a herceg zihálva ébredt. A hajnal még messze volt, a magas lány közel. A lába lüktetett ott, ahol a nő megfogta álmában, aztán belesajdult a gyomra is. Visszahanyatlott az ágyra és lihegve vette a levegőt. A férfi felette állt és súlyos ütésre készen húzta a feje mellé az öklét. Várt. A herceg lihegett aztán felült. A férfi maradt kartávolságban és elkezdett vigyorogni.
-Hát nem elég neked? kell még direktebb is?
a herceg megrázta a fejét és arra gondolt, hogy csak egy álom. A férfi csak erre várt. Ököllel vert a herceg mellkasára. Hármat.
a mentők suhantak vele végig az Andrássyn, majdnem olyan gyorsan, mint az ezüst paripa. A magas lány nem volt a mentőben, csak a két karikás szemű férfi.
-Megmarad. - mondta szintelen hangon az egyik.
-Jóvvan akkor. - Bólintott a másik és visszaült a helyére.
-Köszönöm. suttogta a herceg, de a férfi aki végig vele volt befogta a száját és nem engedte lecsukódni a szemét.
-Infarktusost viszünk a Jánosba. van ágy? - Kérdezte az egyik fáradt szemű a diszpécsert.
-Van, ha nem kell műteni.
-Nem vészes.
A herceg csak feküdt és várt. az egész addigi élete egyetlen hosszú várakozás volt. Egyetlen hívás valami telefonon, hallgatva a túloldalon búgó kicsengés. Vedd már fel! - érezte a kétségbeesett sürgetést. Ott vagy, Ott vagy? - mint egy gyerek sikítani tudott volna a félelemtől. Soha nem érezte magát így. Soha nem akart mást csak amit meg is szerzett. Állás, pénz, lakás, nő. a magas lakásban alvó magas lány jutott eszébe, aztán a nő a feltört udvaron.
-Ott vagy?- kiáltotta. a mentősök felkapták a fejüket és egyszerre mozdultak. A férfi akit nem láttak sosem bólogatott és kihúzott egyetlen szálat abból a fakó gubancból ami a herceg szíve helyén volt. Feltámadt a szél és kifújta a férfit a mentőből, egyenesen a Szív és a Rózsa utca között álló házba. A hosszú hosszú szálon át majd belefecskendezi a valóság a fájdalmat. - gondolta férfi. azt a fájdalmas mélységet ami létra lehet.
-Ott vagy? - suttogott a herceg a mentőben.
-Itt van. -súgta neki a férfi, miután a szál végét a megfelelő helyre illesztette. -Itt van, és itt volt és mindig itt is lesz veled. Mostantól érezni fogod, ahogy mindent amit eddig nem éreztél. Látni fogsz mindent amit eddig nem láttál és búcsút mondasz ennek a szép életednek önként és dalolva, csak fel vegye végre az istened a telefonodat. Ugye, herceg, ezt fogod tenni?
A herceg fuldoklott. Látta a férfit, ahogyan csak halottak és haldoklók látják.
-Mit kell tennem?
-Választanod.
a bikázó hidege megcsúszott bezselézett mellkasán.
-Mit kell választanom?
-Ha engem kérdezel válaszd a rózsát a szívben.
-Mi a másik?
A férfi elengedte a gomolygó szívet és mosolyogva fogta le a herceg szemét. A megelevenedő képek tengere olyan fájdalmasan volt ismerős mint egy bokaficam. A herceg emlékezett millió korábbi életére. Hasadó bőrre és égető napra, vizes pincékre és síró gyerekekre, kardra és levesre, trágyára és pergamenre. mindenre emlékezett.
-Választok! - sikította, de a férfi nem engedte el.
-Minden pillanatban újra és újra megszületsz. Minden pillanatban újra és újra választasz.
A mentősök végül visszahozták. A herceg nem emlékezett a férfire, csak arra emlékezett hogy hozott egy döntést. Ha eszébe jutott a döntés íze nagy forróság gyúlt a mellkasában. Olyankor mindig megijedt, hogy újra infarktusa lesz.
