Korona-spicc

-Jó ez a koncert itt az épület előtt, de van ezer más éhség is amit ki kell elégítenünk. - Hong elegánsan keresztbe tette a lábait a nagy raktárban felhalmozott tonette székek egyikén. A raktár tele volt kávéházi kellékkel. Horatio mintákat rajzolt az ujjnyi vastag porba. Pár széket és egy asztalt gondosan letakaríttatott és most azok mellett állt a tonette szék-fal tövében, a félhomályban.
-Igények, mi? - vigyorgott. - Amit sikerül. Nem lesz mostanában szakácsverseny, Hong. Ezt valahogy meg kell velük értetni. - lovaglóülésbe ült le a szemközti székre. Közöttük a kis kerek márványlapos asztalka csupán karnyújtásnyira tágította a távolságot.
-Valami mást is kell szereznünk.
-Ügyességi deszka és bicikliverseny. Kaja díjazással?
Hong fújt egyet.
-Ebéd helyett rágógumi?
Horatio továbbra is mosolygott.
-Tele vagyok tervekkel. Arra gondoltam, drága felségednek talán nem lenne ellenére, ha kapuként létesítenénk palotát a Kapuk városában. Pillérek vagyunk, ha már így alakult. Legyünk akkor kapu is egyben. - Lazán támaszkodott a háttámlára és tetovált karjai felett előre nyújtott nyakkal magyarázott Hongnak. Végül Hong nem bírta tovább és ő is közel hajolt. Az arcuk szinte összeért. Hong most is borotvált és illatos volt. Laza eleganciája ugyanúgy megjelent mozdulataiban mint öltözékében. Horatio borostás volt és kócos. Szemei alatt karikák lilultak, de lendület volt benne így is bőven.
-Avasson be fenséged a terveibe, hogy azokat a lehető legsikeresebben adhassam szeretett népünk tudtára.
Horatio kacsintott.
-Nem fokoztalak le szóvivővé.
-Még megtörténhet.
-Az operából csinálhatnánk egy összművészeti központot, az operától az artistákig, performanszok és szinház és műtermek satöbbi. - legyintett a kezével mint aki szerint erre több szót nem is érdemes vesztegetni. - Itt pedig ebben a remek sok szobában exklúzív kávéházat, éttermet, bárt és bordélyt, diszkót és lumináriumot csinálhatnánk. -csettintett a nyelvével mint egy ínyenc.
Hong döbbenten meredt rá.
-Úgy érted hosszútávon arra rendezkedjünk be hogy kiszolgáljuk az embereket?
-Nem. - mosolygott Horatio, és kezét Hong karjára tette. Forró száraz tenyere érdes volt Hong bőréhez képest. -Nem, fenség, azt gondolom, hogy kéznél lenne a táplálék. Mi magunk pedig a legfelső emeletein élhetnénk a két épületnek. Bár hogy őszinte legyek, - még közelebb hajolt és súgta csak Hong fülébe a szavakat. Keze alatt Hong karján felállt a szőr. - kedvemre való lenne a lakás a szomszédos épületben is. Tudod abban aminek kapuit a hatalmas kőalakok őrzik.
Hong nyelt egyet.
-Természetesen. - mindketten hallották a másik lélegzetvételét. - Azt hiszem ez némi előkészületet igényel, de feltétlenül kellemes ötlet. Van itt metrómegálló is. Nem félsz, hogy beköltöznek nem megfelelő ízű személyek is?
-Öröm kell, nem? Diadaltól az emésztő életörömig minden. Orgazmus, jóllakottság, szomj oltása, egy illat, egy sport vagy tudásbeli megmérettetés diadala, hála és remény. - mosolygott.
-Hála és remény.  - Hong Horatio kezére fektette a sajátját. - Értelek. Kaput akarsz.Szerinted Árkádia elveszett örökre. Igaz?
-Új helyzet állt elő. Mi pedig csak mi vagyunk. Te meg én. A korcs és a drogbáró fia.
Hong félrepillantott.
-De élünk és élnek ők is. És itt van minden amire szükségünk van. - visszahúzta Hongtól a kezét. - Emlékszel, mikor kiszöktünk arra a katasztrófális Axl Rose koncertre? Annyira be volt szakadva a csávó, hogy két órát késett a koncert.
-Összeverekedtünk, igen. Sokat tanultam akkor az arányokról és a fizikai harc sajátosságairól. - megnedvesítette az ajkát. - Félmeztelenül rohangáltál az egyre mérgesebb nézők között és Gunst énekeltél egy félliteres ásványvizes palackba. - elnevette magát.
-Jah. És arra a falmászó csávóra emlékszel, aki homlokzatokat mászott és mi telefonon tartottuk benne a lelket, csak mert a fejedbe vetted, hogy szombat éjjel akarsz sportdiadalt a belvárosban?
-Olyan kihívás elé akartalak állítani, fenség, amit nem tudsz megoldani.
-Micsoda diadal volt. - megpaskolta Hong felkarját. - Próbáltál bukást hozni az életembe, Hong? Mit kell megtudjak rólad, testvér? - újra nevetett.
-Ilyeneket kell csinálnunk. Ha ebből sem tanulják meg hogyan maradjanak életbe, akkor fogalmam sincs hogyan mutassuk meg.
-Ezek szerint neked is jobban megy?
Hong vágott egy fintort. - Fogalmazzunk úgy, hogy nem halok éhen.
-Milyen ízre vágsz?
Hong felpillantott majd elkapta a szemét. Megigazította csinos karóráját.
-Jó ez a terv. Nekiállok kidolgozni a megvalósítást. Remélem fenséged is részt vesz a munkában.
-Kaput kell építenünk, Hong. Ez fontos.
-Az új világrendet hogy tartsuk távol?
-Megvesszük őket.
Hong majdnem leesett a székről a meglepetéstől.
-Hogyan? Mit mondasz? Horatio! - elnevette magát. - Most olyan vagy mint Miss Groove-val, mikor kitaláltad, hogy átveszed a boltját.
-Vittem neki egy macskát.
-Igen, emlékszem. - megtörölte a nevetéstől megnedvesedett szemét. - Mi a terved a húgoddal?
-Kap játszóteret valahol arrébb.
-Kiteszed a palotából? - Hong szemei elkerekedtek.
Horatio felállt és lepukkantsága komorrá és fenyegetővé vállt.
-Kezdetben biztosan. Nem akarom, hogy alapjaiban roncsolja szét bimbózó varázslatunkat.
Hong is felállt. Neki a bimbózó varázslatról egészen más jutott eszébe. Hálás volt a félhomályért, az őszinte nevetésekért és az érintésért. Esetlenül állt egy pillanatig aztán ember módra kezet nyújtott Horationak.
-Meglesz. - mondta halkan. De mire kimondta Horatio már megragadta a kezét, magához húzta és megölelte.
-Te vagy a családom, Hong. - súgta szenvedélyesen a fülébe. - Nincs a királyságban, akiben jobban bíznék. Tarts ki mellettem, bármi is történik. Ha ez a bizalom eltörik közöttünk, akkor a királyság törik szét.
-Nem is bízol senkiben. - próbálta oldani a komolyságot Hong. - Vakok közt vagyok félszemű...
-... király. - Horatio hátralépett még mindig fogva Hong kezét. A királymágia felizzott és bevonta őket az egység aranyos csillogásával. - Távozzunk. - Elnevette magát.