technokraták

Már nem voltak igazán szabályok. Amiket mostanában igyekeztek vele betartatni sokkal inkább voltak egy kezdő csoportvezető próbálkozásai a hatalom gyakorlására, mint jól kitalált rendszerben együtt mozduló akarta a vezetőknek. Nem tisztelte se őket, sem a céljaikat, és nem félte eléggé a hatalmukat, hogy mindent betartson a kívánalmak közül. De mivel velük, bennük élt, és mindent amit elért az élete negyvenkét évében általuk érte el semmi kedve nem volt csak úgy ott hagyni. Valószínűleg olyan mélyen beleégett az agyába a hivatal hierachiája és szemlélete, hogy nem is lett volna képes rá.

Az áramszünet alatt olyan heves hallucinációi voltak, hogy kis híján öngyilkos lett. Az ablak előtt állt már, mikor Enikő megtalálta. A nő kémiai fáklyát gyújtva botorkált be a nappaliba hozzá. Halkan szólongatta őt és finoman húzta hátrább a kint kartonlapként az ablak elé feszülő sötétségtől. Mindketten reszkettek. A fáklya egy órán át derítette a konyha falát, százszor visszacsillanva a krómozott konyhaszekrény fogantyúkon és a csempeszéleken. Aztán a fáklya kialudt és ők egymás kezébe kapaszkodva vártak a sötétben. a konyhaablak redőnyét leeresztették még két nappal korábban. akkor paradicsomos káposztát ettek fazékból, és vitatkoztak a FFT 4-es fejlesztésről. aztán leszállt a sötét és ők elfelejtették a FFT-t és a vállalati szoftvereket és a biztonsági előírásokat is. Csak a félelem maradt velük és a gyűlölet.

Lassan lett vége, mint egy naplementének. A félelem reszketeg idege még ott vibrált délben is a szemük sarkában és a gyomrukban. Amint az első fénysugarak bevilágítottak a nappaliba Enikő azonnal egyenruhát öltött és ráparancsolt Robira, hogy tegyen ő is így. Amilyen gyorsan csak lehet jelentkezniük kell.

A kocsi persze nem indult, hasonlóan a többihez, végig az utcában. A telefonok süketek voltak, a gépek notebookok nem indultak. Nem működtek a jelzőlámpák és a metró sem. Nem ment a villamos és az utcákat ellepték a megrakott biciklisták.

Kirakatokat törtek be az emberek, és a legkülönbözőbb boltokat fosztották ki. Gyerekek rollereztek és kutyafalkák marcangolták a nagy kupacban bűzölgő tetemeket.

Enikő kicsit mögötte lépkedett. Sportos teste pattanásig feszült, mint valami vadászó nagymacskáé. világos haja és nehezen megjegyezhető, jellegtelen arca volt. Robi értékelte a ruganyos testét, de mindennél többre tartotta az önállóan is cselekedni képes hűségét. Jó katona volt és nagyszerű szakember ha terrorista sejteket kellett felkutatni. Robi elmosolyodott a helyzet bizarrságán, hogy mennyire semmi szükség nem lesz mostanában a paranoiára, ami kinevelte az ő fajtájukat. Mindenki még a központ alkalmazottai is az élelem szerzéssel és a fizikai biztonságuk megteremtésével van elfoglalva. nem holmi proquin bűnözéssel és kiemelkedő agyteljesítmények szabályozásával.
A központ nem volt messze gyalog sem, és bár megtévesztő volt a kertváros nyugalma, ők észrevettek minden tetemet a kertben, minden kitört ablakot, gombolyaggá gyűrt biciklit és meghallottak minden nyöszörgést és kutyaugatást, hétpontos hevederzárt ajtók mögött is. A központ saját készülékei közül a helyszínelő S33-R detektoraik tértek magukhoz csak. A kis szerkezet a hajnal első sugarának feltűnése óta hibátlanul tette a dolgát és listázta a közelükben mérhető állapotok paramétereit.
Nem szóltak egymáshoz és egy idő után lekapcsolták a hangot a S33-on is. A központban nagy volt a nyüzsgés. Nem voltak annyian, mint amennyien egy kinevezésnapi banketten szoktak, de többen voltak, mint azt Robi remélte. Rangidős tiszt révén ő tehetett fel inkább kérdéseket, és nem nagyon volt aki meg merte volna állítani a lift felé menet. Enikő szorosan a nyomában sietett. A lifthez már egyszerre léptek. A központ saját generátorai lehetővé tették, hogy egy hétig is zavartalan legyen az áramellátás, a lift azonban nem működött.
-Á Robikám. Örülök, hogy itt vagytok. - hallotta meg a háta mögül Jeles Ábel professzor hangját. Nyomott még kettőt a lift pirosan világító hívógombján aztán a professzor felé fordult.
-Én is örülök, hogy látom.
a professzor szürke öltönyben volt, fakó arcbőrével és őszes hajával egybefüggően szürkének látszott. Ötvenes lehetett, bár most mintha fiatalabbnak látszott volna.

-Menjünk akkor inkább a tűzlépcsőn? - kérdezte kellemes hangon, mintha éppen éttermet választanának ebédidőben.

-Menjünk inkább a 4-es tárgyalóba. - és intett is, mint egy jó házigazda a lépcső felé. Robi Enikőre pillantott. a nő nem indult, hanem hátrébb húzódva engedett nekik utat a lépcső felé. A professzor átnézett rajta. Robi belenyugodva, hogy most felkészületlenül, lesokkolva kell egy vezetőségi ülésen helyt állnia indult felfelé a  lépcsőn. A fordulóban lopva visszanézett az előcsarnokra, ahol a tömegbe veszett Enikő magabiztos járású távolodó alakja. A recepcióban nem ültek csinos fiatal nők, és a lépcső két oldalán sem álltak tökéletes katonák. Csak a forgóajtó mellett állt kívül és belül is két-két fegyveres MARK-tiszt. Az aula tiszta világosságában vagy ötvenen beszélgettek folyamatosan változó összetételű csoportokban. Idegességnek nem volt jele, de a feszültség zavaróan érződött rajtuk.

A tárgyalóból kilépve, majd egy órányi eligazítással a háta mögött minden volt, csak elszánt nem. A kollégái kiváló szakemberek voltak ugyan, de Robi tisztán látta, hogy vakon kapálódznak a megváltozott helyzetben, vagy bizonyítékok híján saját előítéleteiket kényszerítik rá az alakulataikra. nem tetszett neki sem a problémakezelési terv, se a kevés tény alapján hozott következtetések láncolata. Próbált érvelni a természeti katasztrófa mint lehetséges magyarázat mellett, de mivel a mérőállomások nem működtek, nem volt mire támaszkodjon.
Enikő a központ első emeleti étkezőjében várta. A büfében még volt pár üdítő és kávét is sikerült főznie Juditkának valahogy. Robi végtelenül hálás volt a kis pohárnyi méregerős feketéért. Enikő nem tűnt idegesnek. Műveleti tiszt volt, egyike a legjobbaknak. Minden hibája a nem megfelelő döntéshozatali struktúráiban rejlett. De nem volt ezen mit csodálkozni. Enikő tanítónőnek készült Szarvason, amikor bekerült egy főiskolásokat célzó AF kísérletsorozatba. Kiváló minősítést kapott, de a személyiségének komoly változáson kellett átmennie, hogy illeszkedni tudjon a szervezetbe. A laborgyakorlatokon látta először. A tesztjei közepesek voltak egészen addig, míg el nem vitte ebédelni. Onnantól a lány olyan erősen motivált lett, hogy messze felülmúlta a társait. Ki is küldték képzésekre az USA-ba és az oroszokhoz is.
Enikő keresztbe tett lábakkal ült, nyugodtan hátra dőlve a retro műanyag székeken. Mögötte a város ködös körvonalai adtak elszomorító képet.
-A tartalékosokat elfelejtjük. Az első generációs zsoldosokat vesszük igénybe és a saját kondicionált újoncainkat fogjuk megtenni föléjük tiszteknek. A te feladatod a csapatbeosztásban segíteni Zsombornak és Katinak.  - lassan kortyolt a kávéból. - Rácspontozni fognak, szűrnek és kiemelnek mindenkit akinek a proquin értéke nagyobb mint 25. - Egy pillanatra Enikő szemébe nézett aztán újra a kávéba kortyolt. - Van kérdésed?

-Mekkora területen?
-Szem déli sarka, Citadella, Öböl és a parkív határolta területen.
-Akkor a városliget sem?
-Nincs elég emberünk. A belső kerülteket tisztítjuk meg.
Enikő megnedvesítette az ajkát, amitől Robinak mindig elterelődött a figyelme a témáról.
-Járvány? - nézett fel rá a nő.
-Nem... - nyelt Robi. - Terror támadás.
Enikő pislogott két gyorsat és előrehajolt, mintha nem értené jól a szavakat.
-Szerintük. - fűzte hozzá Robi halkan.
-Szerintem meg járvány.
-Szerintem nem vagy vezérkari tag. - hörpintette fel a kávéja maradékát Robi. - Mindegy, hogy mit gondolunk. Ez a parancs.
-Összeszedjük őket, és hova vigyük?
-A Visegrádiba a férfiakat, a Lipótra a nőket. Gyűjtőnek használhatjuk a fogházakat, de nem ajánlott.
Enikő megrázta a fejét és hátradőlt.
-Mi a teória?
-Nem beszélhetek róla.
-Értem. - Enikő felállt és megigazította a szoknyáját. Akkor megkeresem Katáékat. A taktikaiban lesznek, gondolom.
Robi elnézte a nyugodt arcot, a higgadt mozdulatokat. szerette Enikőt és nagyra becsülte a színészi adottságait.
-Akkor négykor itt várlak. Szerzek valami ételt addigra. Dolgozzatok precízen de amilyen gyorsan csak lehet. Én a laborban leszek, ha kérdésetek van. De gyanítom, hogy nem lesz.
Enikő megvillantott egy magabiztos mosolyt és elsietett.

A laborban szinte semmi nem működött. Az épületben volt ugyan világítás és még meleg víz is, de az alap laborfelszerelésen kívül semmi nem működött. Robi egyre idegesebb lett. A behozott mintákat csak részlegesen tudta megvizsgálni, és ezeket a vizsgálatokat is jórészt a kis kézi detektor segítségével. Estére a kardjától megfosztott szamurájnak érezte magát. Kata és Enikő a lehetőségekhez képest ismét kiváló munkát végeztek. Meg volt minden esély rá, hogy másnap reggelre az egész belvárost megtisztítsák a megemelkedett proquin szintű egyedektől. Robi mégsem volt elégedett. Valahogy sántított az egész teória.

Éjjel Enikő úgy bújt hozzá mint egy kisgyerek. A redőnyöket lehúzták és kémiai fáklyákat és a pisztolyt is dugtak a párnájuk alá, mégsem érezték magukat biztonságban. Enikő valamikor az éjjel felkelt és végiglopakodott a lakáson. Végül visszamászott Robi mellé egy pár mécsessel és ez egyiket meggyújtotta. Miután gondosan elhelyezte az apró fényforrást az éjjeliszekrényen és szorosan a férfihoz lault. Bőre hideg volt és nedves, szíve hevesen vert.
-Nyugodj meg. - suttogta a nőnek. - Ha mi nem nem tudjuk megvédeni magunkat a mi képességeinkkel, akkor a városban senki sem tudja.
-Köszi. - fújt a nő halkan.

-Nem hiszek a terrorista elméletben.
-Hülyeség is.
-Olyanok mint valami náci gyülekezet. Pedig a proquin szint emelkedése megállítható ha időben elcsípik. akinek pedig a határérték fölé emelkedett még mindig van módja ellenállni a szervezetét uraló vegyületek pszichikai hívásának. Nem egy példát láttunk erre. Mégis... - magához húzta a nőt. - ha megőrülnek a proquintól ártalmatlanná kell tennünk őket. Ha máshogy nem megy, a társadalom érdekében likvidálni kell őket.
-De ezt most nem ők csinálják. Nem nőhet ki a fűből egyik napról a másikra egy ilyen erejű szervezett támadás. A fertőzötteket ki kellett volna mutatnia az érzékelőknek. A szíkereknek meg kellett volna látnia a térfigyelőkkel, a mobil ellenőrző állomásokon kiemelhették volna őket, ahogy a reptereken vagy metrómegállókban is. Több száz pont van a városban ahol nem kerülhetik el a mérést és kiemelést. - felült. - Egyszerűen nem hiszem el.
-Korodi szerint védett laborokat építettek páran közülük és azon dolgoznak, hogy befertőzik az egész várost. Hiszen ha mindenki elkapja, akkor nincs miért levadászni a gócokat. - kínosan elnevette magát. - Korodi egy paranoid militáns barom, tudom, de ez nem feltétlenül hülyeség. - Finoman megsimogatta a nő hátát. - Mégis úgy érzem, hogy nem igaz. Nem lehet igaz. Mi nem tudjuk emelni a proquin szintet csak bizonyos szinten tartani. Nehezen hiszem, hogy egy fertőzöttnek, aki folytonos hallucinációkkal, akár spontán égéssel vagy paranoid rohamokkal küzd, van ideje és ereje és koncentrált figyelme ilyesmivel foglalkozni. És ha van is, a megfelelő laborja, felszerelése biztosan nincs.
Enikő kimászott az ágyból és egy aktával tért vissza. A mécses fényében nehezen olvasható apróbetűs szöveget tolt Robi orra elé.
-Elhoztam az utolsó mérési eredményeket és és a Korodi csapatából bejött kézi mérős eredményeket. ha van laborjuk az mobil. De van pár erősen fertőzött terület ahol ugyan ember nem tartózkodott, de valahogy a levegőben megmaradt a magas proquin sugárzás.
Robi elvette a papírt és átfutotta. Szemüveg nélkül elég rosszul látta, de az ismerős címek felismerése nem okozott gondot.
-Ugyan azok a helyek.
-Igen. Korodi emberei közül volt egy laboros aki szerint a légkondiban is megülhetnek részecskék, mint valami vírus. Lehet hogy ilyen fertőzött helyeket mutatnak a detektoraink, de lehet hogy valami árnyékolt területek ezek.
-Korodi pár hónapja kiment ezeknek legalább a felére.
-Igen.

-És nem talált semmit, megemelkedett szinten kívül.

-Igen.
-Akkor ez minek?
-Legyen honnan elindulnunk. nem hiszem, hogy jóra vezet az emberek tömeges összegyűjtése. olyan mint a háborúban...
-Az más volt.
-Akkor is fertőzés volt.
Robi gyomra összeszűkült. Enikő rátapintott a lényegre. A második világháború etnikai tisztogatásai mögött nem csupán egy kiváló szónok, hanem egy komoly fertőzés is állt. Olyan mérvű tudatmódosulást okozott hogy akár a teljes emberiség pusztulásával is járhatott volna. Akkor néhány proquin fertőzöttet kondicionáltak drasztikus eszközökkel, hogy gyengítsék a vírust saját életenergiáikkal. Mint egy ellenfertőzést hozva létre. Valójában se Robi, se a közép-európai vezérkar tagjai sem tudták meg soha hogy lett vége. Az utolsó hetekben nagyon sok apró ám végül az eredmény tekintetében nagyon is fontos dolog történt, melyek együtt vezettek a vírus kimutálódásához és pusztulásához. Robi beleborzongott a lehetőségbe, hogy most úgy viselkedjenek ők, akik egész életüket az emberiség felemelésére tették fel, mint valami náci tisztogató ezred. Nézte a nőt a mécsesfényben és értette mitől fél. Enikő a sarokba szorított ember könyörtelenségétől félt. A fertőzöttektől, akiken nem tudnak segíteni gyógyszerekkel, akiket elkapnak a rohamok és együtt, össze és bezárva, teszteletlen és tökéletesen nem kontrollálható térben egymást hergelve pusztuljanak és pusztítsanak.
-A lipótiban a kondiciónáló kapszulákat mind kiürítik. Reggel megkezdik a legalacsonyabb potenciálok kezelését...
-És a férfiak? Miért a Visegrádiba?
-Korodi amint megjött az első MARK tisztet megkaptuk szétszereltette.
Enikő felszisszent.
-Még nem készültek el minden adattal, de annyit biztosan állít, hogy kondicionálni tudja a PQ 40 alattiakat.
-MARK-okat akar csinálni hétköznapi emberekből, Pékből meg telefonügynökből? - Enikő fintorgott.
-Nem egészen Markokat, de valamim olyasmit... - Robi most először érezte, hogy valami  félresiklott.
-Csak én érzem úgy, hogy valami nem kerek? - Enikő lemászott az ágyról és felhúzta a redőnyt. - Emlékszel a Rutkai Lacira?
-Nem...
-Az ELTE-n kezdett nekünk dolgozni. Sokat segített amíg itthon volt, rendszerelméletek gyakorlati alkalmazásában. Ökológus és szociológus is. Katona családból származik, Marótival járt teniszezni, alacsony gyors mozgású szemüveges fickó. Volt a karján egy tetovált nap, vagy mi.
-Ja tudom. Ezer éve nem láttam. Mi van vele?
-Indiában volt. Úgy két hete jött haza.
-Enikő. - Robi elkapta a sietve öltözködő nő kezét. Nem tudta elhessegetni a gondolatot, hogy Enikőnek viszonya volt azzal a fura kis fazonnal. Akkoriban azzal nyugtatta magát, hogy a srác majdnem egy fejjel alacsonyabb Enikőnél, és egyértelműen sokkal rosszabb választás volt Robinál. De ezzel együtt Enikő  kedvelte ezt a Lacit. - Mit tervezel?
-Lacinak volt egy elmélete, hogy ha több fertőzött egyed együtt ugyanazt akarja, akkor a hallucinációik visszahatnak az univerzumra.
-Be volt tépve, mi?
Enikő félig felhúzott nadrágban megtorpant.
-Nem, de bebizonyította nekem. csak akkor nem akartam elfogadni.
-Miről beszélsz?
-Elvitt egy koncertre és a detektorral bebizonyította, hogy az énekes felturbózza magában a PQ-t, majd magát mint vírusgazdát rászabadította a tömegre, akik pár perc alatt megfertőződtek. Valami valóban megváltozott akkor. A detektorom kisült, akkor először és utoljára, de éreztem ahogy engem is próbál megfertőzni. Bevettem a kapszulát, hogy védett legyek és felszólítottam Lacit is, hogy tegyen így. - úgy ahogy volt, térdig húzott nadrágban lerogyott az ágyra. - Ő mosolyogva vette be, de látszott a szemén, hogy csak miattam csinálja. Azt mondta el fog múlni magától, de előtte még történik valami. Akkor még voltak parabolás vetítőink. Félrehúzott és bekapcsolta. - Enikő elhallgatott. A kezét nézte aztán felállt és felhúzta a nadrágját.
-Mi volt? Mit mutatott a parabola?
-Nagyjából ezren lehettek a nézők. Ugráltak énekeltek, ahogy egy normális koncerten. A parabolán majdnem háromezer pont volt. Betöltötte az egész monitort. a kijelzőn háromezer feletti szám villogott és nőtt. - visszaült az ágy szélére és szétszerelte majd összerakta a pisztolyát.
-Mivel magyarázta?
-Nem magyarázta. Annyit mondott csak, hogy nem látjuk a teljes képet. Higgyem el, hogy közel sem látjuk a teljes képet.
-És mi lett aztán? - Robi már a nő előtt állt, meztelenül és megcsalva.
-Kimenekültem a parkolóba. Ott hívtam egy ügyeletest és megvártam a koncert végét. A detektort a kapura irányítottam, de csak hétköznapi emberek jöttek ki, kb. ezren, 0,5-15 körüli PQ értékkel.
-Mikor volt ez?
-Akkoriban.
-Lefeküdtetek? - Robi maga is meglepődött a kérdésén. Addig azt gondolta nem féltékeny típus. Enikő kidolgozott teste és jellegtelen arca tökéletes volt az ágyban, ahogy hierarchia tisztelete és lojalitása kényelmessé tette a vele való viszonyt.
A nő felnézett rá és nem válaszolt. Eltette a pisztolyt és az előszoba felé indult ellépve Robi mellett. A férfi elkapta a karját és maga felé fordította.
-Miért?
-Nem tudom. - Enikő száraz hangja szíven ütötte Robit. - Kellett.
-És most hozzá mész?
-Igen. - guggolva kötötte be a bakancsát. Felállt és levette a kalaptartóról a bukósisakot. Semmi nőies nem volt benne, az oldalzsebes nadrágban, a vászondzsekiben. A hátán és a mellzseben a négyzet, benne a pont csak a bennfenteseknek volt beszédes. - Öltözz fel. Ha minden jól megy két órán belül lesznek válaszaim. - köszönés nélkül lépett ki az ajtón.

Nem volt nála semmi, csak az övtáska, benne az igazolványaival, a bukó és a pisztoly. Laci Budán lakott. Az Attila úton, abban a házban aminek a tetején két nőalak, két hatalmas szobor ült. annak idején oda vitte fel őt Laci, hogy nyugodtan megbeszélhessék a nyomozásuk eredményeit. Odafent mindig fújt a szél. A tágas lapos tetőn csak ők voltak és a két szobor.

A hídon simán átment, a rendőrigazolványa elég is volt hozzá. A Mammut előtt volt egy kisebb csődület ugyan, de ki tudta kerülni őket. A Vérmezőn kordont építettek hajléktalanok és kikiáltották a köztársaságukat. Enikő értette a választást. A Vérmezőn sok teherautónyi lőszer van elásva, lesz mivel sarcolni az embereket, és egy hatalmas víztározó is akad. önálló kis sziget tud lenni, ha szereznek pár tyúkot meg nyulat. Enikő mosolyogva lépett be a márványborítású házba. Megrohanták az emlékek.
A negyedikre szinte lopakodva ment fel. Laci ajtaja előtt megállt és fülelt mielőtt  bekopogott volna. Bentről beszélgetés foszlányai szűrődtek ki. halk, nyugodt beszélgetésé. Szavakat nem tudott kivenni, hát a zsebébe nyúlt a detektorért és szövegértelmező módra állította.
-...nincs. Vizük élelmük van elég persze, és legnagyobb előnyük, hogy eleve erre készültek.
-És a Mások? - hallotta Laci hangját
-Láttam párat. - sóhajtott a másik - Fáklyákkal barátkoznak - kis szünet után folytatta - Fáklyákkal és a testvéreikkel egyaránt.
-Nahát. Meglepő. És ti?
-A népem nem kíván belefolyni ebbe. Gyógyítjuk a sebeket, és amíg ilyen jók a lehetőségek szaporodunk.
-A korcsot választották királyuknak, ahogy megjövendölte a Selyemgombolyító.
-Nagyon kevesen maradtak. Reményeink szerint az a kevés is máshol telepedik le. Olyan ez a város már, mint valami pályaudvar, vonatok nélkül.
Csend lett. A detektor halványan derengett. A lakásból egy pisszenés sem szűrődött ki. Aztán kinyílt a kapu odalent és megszólalt Laci a szobában.
-Mi az?
-A tieitek tevékenységére is felfigyeltek a többiek. - köhhentett. - Még nem kaptak észbe a fáklyák, de ha észbe kapnak  - csend - jobb lenne ha nem esnétek egymásnak ti is.
-Mint kik?

-Mint a testvérek.
-Miattuk lett a sötét, mi? Gondoltam...
-Nem. Ők is éppen úgy elszenvedték csupán mint mi. A sötét miattatok van, ember. Csakis miattatok.
A kapu finoman kattant lent és egy árny fürgén kezdett felkapaszkodni az emeletekre. A lépcső helyett mint valami ügyes majom a korláton közeledett. Enikő zsebre vágta a detektort és kilesett a lépcsőkorláton. A felfele iramodó árny megdermedt, aztán elrúgta magát.
A lakásból matatás hallatszott. Az ajtó kinyílt éppen akkor mikor Enikő előhúzta a pisztolyt és a hátát az ajtónak vetette.
Lelőtte miközben hanyatt beesett Laci előszobájába. A sötét puha test, mint valami rezgő kocsonya ott csepegett a korlátról a földszinten álló babakocsikra.
-Mi a fasz ez? - nyögte Enikő.
-Ó. Mivel lőtted le? - kérdezte nyugodt hangon Laci és esetlenül felsegítette Enikőt.
-Mi volt ez? - fordult felé a nő harciasan.
-Mivel lősz? - vette ki a kezéből egyetlen gyors mozdulattal a pisztolyt Laci. Kivette a tölténytárat és elégedetten hümmentett. Enikő lába földbe gyökerezett, ahogy Laci mellett elnézve meglátta a másikat, akivel addig a férfi beszélgetett beszélt.
A fickó magasabb volt náluk, és szőrösebb is sokkal. Inget és nadrágot viselt és éppen megropogtatta a kezét. A szeme, az arca egy állaté. Pofájából hófehéren villantak elő a fogak. Orrcimpái megtágulva szimatoltak. aztán ellépve mellettük a tetemhez lépett. Közel hajolt és elfintorodott.
-Szerintem ez nem hozzád jött, hanem a feleségedhez. - Hátravicsorgott, amit valószínűleg mosolynak szánt aztán elindult lefelé a lépcsőn.
-Kösz! - kurjantott neki Laci és becsukta az ajtót. Visszaadta a döbbent Enikő kezébe a pisztolyt és külön a tárat.
-Jó cucc. majd igénylek én is.
-Ez a fickó... ez egy farkasember?
-Ennyi évvel a hátad mögött a Hivatal szolgálatában nem kéne, hogy fennakadj ilyesmin.
-Ez az ... ez a lény jelentett neked.
-Hát azért azt nem.  - Laci kisfiúsan félrenézett és elindult vissza a szobába. - Gyere be. Kérsz valamit? - Visszafordult Enikő felé. - Örülök, igazán jó... izé. Nagyon jól nézel ki. - leült egy irodai gurulós székre a rendetlen szobában, ahol minden szabad felületen kütyük és könyvek és cd-k és adattárolók tömegei tornyosultak.

Enikő leült a kanapén a farkas helyére. Az erdő és vadszag még ott lebegett.
-Gondolom hivatalosan vagy itt. Mi a pálya? - Laci szája fülig ért. Időnként egy kis fintor segítségével tolta vissza folyton lecsúszkáló szemüvegét.
-Nem. - Enikő végignézett a szobán. - Kik a fáklyák és kik a testvérek?
Laci elkomorodott. Néha kinyitotta a száját, mintha belekezdene, aztán becsukta. Enikő várt. Laci végül felállt és a teraszajtóhoz ment. Előtte a vérmező zöldellt, távolabb a budai hegyek.
-Hogyan magyaráznád el egy kutyának az internetet?

-Köszi. - Enikő egyre dühösebb lett, de egyenlőre uralkodott magán.
-Próbáltam neked megmutatni, de hallani sem akartál róla. Most meg ideesel. Se puszi se simi, csak a szigorú kérdések egy kihallgatott beszélgetés alapján. Mit képzelsz?
Enikőnek tátva maradt a szája.
-Nem félsz? Olyan magas a proquin szinted, hogy bármikor bevitethetlek. Vagy akár most azonnal lelőhetlek. Barom! - felpattant és tett egy lépést a férfi felé. Laci széttárta a kezeit. Nem félt.
-Oké.
Hosszan álltak egymást méregetve. Aztán Laci bólintott, mintha valami hosszas érvelés végén hozna döntést. 

-Oké. vannak olyanok mint te, akik tehetségesek.... mondjuk így... szóval akikben elég erős az akarat és kellő kreativitással párosul, de nem mernek elszakadni a kötött pályáktól. és vannak azok, akik tudják, hogy nem a mobil telefon telefonál, hanem a tulajdon agyuk teremt kapcsolatot a másik emberével. Akik tudják, hogy az akaratukkal és a hitükkel - magukban vagy istenben vagy a telefon stabil működésében, ez mindegy, de hogy az akaratukkal és a hitükkel befolyásolják, alakítják a világot. - Visszaült a székbe. - Ők a fáklyák.
- nem ismerek ilyeneket.
-Persze, hogy nem. Mivel gondosan levadásszátok őket, mielőtt azok megtanulnák használni, fejleszteni a képességeiket.

-a fertőzés?

-Aha. - Laci nyugisan bólogatott. - Az a szerencséjük, hogy a ti kis cuccaitok skálásan vannak kialakítva. Ha az alany prequin értéke magasabb mint 100, a kis detektorod ki sem mutatja.

Enikő nyelt egyet.
-Aha. A ti csapatotokban eddig a politikai hatalom és pénz és eszközarzenál játszott, és vadászgatta a többieket, akik kicsit jobb - hm - teszteredményeket tudtak volna összedobni mint ti. Most azonban nincs már meg a forrásaitok zöme, csak pár okos kis gép, és így kell felvennetek a harcot a nálatok sokkal nagyobb potenciállal. Ugye?

-Ez egy fertőzés, egy kémia szennyeződésen alapuló mutáció...

-Most mutáció vagy fertőzés.
-...Nem egy titkos társaság.
-Nem. - Laci egy detektort nyújtott Enikőnek, amit az asztal egyik kupaca alól húzott ki. - Nem érdemes vadásznotok őket. Ma már többen vannak, és ha rájönnek, hogy erősebbek nagyon csúnyán felaprítanak mindent ami kicsit is emlékeztet hivatalra vagy egyenruhás rendfenntartókra.
Enikő sóhajtott. 

-Szóval mégis terroristák.
-Nem, nem azok. Olyanok, mint te meg én. Emberek akik valamivel többet vagy mást látnak a világból.
-Persze persze. - hessegette el.

-Mindig ezt csinálod. amint kiderül, hogy egy vagy a tömegből, máris törli az agyad, igaz? - fújt egyet.
-Mit lőttem le az ajtód előtt?
-Egy túlföldit. lesz még belőle bajom, ne félj.
-Mi az a túlföldi?
-Hát... olyan démon féle. Félelemmel táplálkozik.

-Aha. És néha a Hókirálynő is beugrik ebédre.
-Aha - felállt és végigmérte a nőt. - A'szem rád fér egy tandoori csirke.
Enikő válaszra sem méltatta. Forgatta a kis detektort. azonnal észrevette, hogy a beosztását valaki kitörölte. Ez a detektor nem mutatta grafikusan a PQ szintet, csak számszakilag írta ki. Neki magának a szokott, gyógyszerekkel beállított 25-ös értéken állt. Lacié majdnem 50 volt. Enikő remegő kézzel fordította körbe a detektort a szobában. A hálóból a kis gép egy Laciéhoz hasonló erősen fertőzött ember jelenlétét mutatta. Enikő lassan felállt és kiment a férfihoz a konyhába.
-Megnősültél?

-Bizonyos értelemben igen. De eléggé felzaklat a jelenléted még ahhoz, hogy behazudjak neked egy nem-et. - Vigyorogva rendezgette a tepsiben az ételt. - 20 perc alatt átmelegszik. - nézett fel a nőre. - Addig mesélj, mi van veled mostanában?

Robi kiült a teraszra kezében az üzenettel. Alig pár perce ment el a futár aki hozta. Másfél órája volt Enikőnek hazaérni. a rendkívüli ülést nem lehetett infrastruktúra nélkül azonnal összehívni, így volt még egy kis idejük. Robi újra és újra elolvasta a levelet és kezdett benne megsűrűsödni a félelem. Mikor végre Enikő megérkezett csapzottan volt és karikás szemmel Robi már döntött.
-Nah? Van info? -kérdezte a nőt
-Van. - lerogyott az ebédlőben. - Nem miattuk van.
-Ó hát rögtön gondoltam, hogy legkedvesebb hippi barátod szerint ez valami légköri jelenség.
-Adott egy címet. A cím rajta van Korodi listáján is. Beszélni fogunk velük. Róbert, hallasz. Elmegyünk és beszélünk ezzel a túlparti testvériséggel vagy mivel. Szerintem azok segítik a fertőzötteket. Laci szerint erősebbek nálunk. nem kéne ujjat húzni velük.
Robi töltött egy kis töményet maguknak.
-Akkor most figyelj. Valakik valami nagytestű állatokkal megtámadták a lipótit. A kapszulákból elvittek 52 nőt és mindenkit, de mindenkit megöltek. A kertészt és a konyhás nénit is. Mindenkit. akik a kapszulákban voltak, csak azok maradtak életben. Nem érdekel a hippi elmélete a világ működéséről. Fel be fogom gyűjteni az összes fertőzöttet, mert belőlem nem lesz legenda, basszus. - Ököllel csapott az asztalra.
Enikő pislogott és kiitta a gyűszűnyi töményet.
-Nem lehet háború.
-Nem? - Robi felcsattant. - Hát mi ez, ha nem háború? - sziszegte a nő fülébe.
-Mi kezdtük begyűjteni őket. Mi kényszerítjük őket együttműködésre akaratuk ellenére, nem? Miféle módszerek ezek?
-Amit veszett állatnál is alkalmazhatóak. Ezek veszett emberek, Enikő, nem kollégák, nem istenáldotta tehetségek, hanem a társadalomra, az emberi fajra de megkockáztatom az egész bolygóra veszélyes elemek.
Enikő előhúzta a detektort. és bekapcsolta.
-Mi van akkor, ha ez egy válaszlépés? - Robira irányította és leolvasta a pontosan beállított 25-ös értéket. - Mi lenne akkor, ha mi nem szednénk a tablettáinkat?
Robi megdermedt.
-Megőrülnénk, mert átvenné az elménk irányítását a proquin, mint valami drog. - megérintette a nő vállát. - Enikő... Hiszen tudod.
-Mi van ha ez nem igaz?

-De hát láttuk nem egyszer, nem kétszer. a behozott fertőzöttek legtöbbször meghaltak. 30-as érték felett komoly kárt tettek magukban, 60-felett spontán égés vagy más fizikai deformációk lépnek fel.
Enikő felnézett rá. a szeme könnyes volt a szája széle remegett.

-És ha nem hozzuk be őket? nem sok olyan esetről tudunk ahol spontán égés vagy hirtelen kicsavarodott testrészek miatt halt volna meg valaki.

Robi sóhajtott.
-Nem hiszem, hogy egy ekkora világszervezet, mint a mienk egy tévedésen alapulna.
-Nem is. - Enikő felállt és úgy beszélt Robihoz egészen közelről. - Ez a szervezet a hatalomról szól, a kontrollról.
-Jaj már megint telebeszélte a fejed az a kis pöcs? - Robi fintorogva lépett hátra. magán érezte mind a negyvenkét évének a súlyát.
-Velem tartasz?
-Hova?
-A tengeren túli testvériség helyi szervezetéhez?
-Nem. - rázta meg a fejét Robi. - Be kell menjek a központba a lipóti eset miatt.
Hosszan álltak egymással szemben.
-Oké. akkor szabit veszek ki. - mondta Enikő és visszahúzta a bakancsát.
-Hol van ez a szervezet?
-Andrássy út 6. - mondta a nő, mielőtt szájoncsókolta volna Robit. Aztán sietve távozott.