Hétfő

Tamás ücsörgött a teraszon. A vasárnapi kaladjain töprengett. Próbálta mérlegelni, hogy kilépjen e lakásból.

Ugyanis a katasztrófaturizmus végül sikerrel járt. Egy Mach mellett haladt el mikor valaki füttyögni kezdett az egyik kivert ablak mögül. Tamás csodálkozva fordult oda. A fickó egy kartont tartott a kezében.

-Figyu, haver. Vedd már ezt, tedd le az ablak alá, aztán megosztozunk. - sziszegte ki Tamásnak. Napbarnított tenyeres-talpas fickó volt. Zöld munkaköpenyben, a szíve felett kis MACH emblémával.

Tamás zavartan körülnézett, mint aki azt nézi figyelik e. Nyelt egyet. Úgy érezte magát mint valami B kategóriás film szereplője.

-Basszus.

-Én voltam az üzletvezető. Már ki akartam osztottam  a lányoknak, de nem jöttek. Lassan megromlik, nekem meg elfogy a hangulatom folyton elzavarni a fosztogatókat. Már nagyon hazamennék.és ennyit nem tudok biztonságosan kivinni. Ha segítesz bepakolni a Ladába akkor adok belőle. Ok?

-Ha olyan lennék el is vehetném.

-Két órája szobrozok itt mire jött valaki akinek elég becsületes feje van hogy szóljak.

-Hány éve vagy boltos? - Tamás végigmérte a fickót.

-Idén ősszel lesz 29 éve. na fogd eszt meg és tedd le a lábadhoz amit kiadok még.

Tamás másfél órát pakolt a fószerrel a Ladába. Az volt igazán cifra amit felkötöztek a tetejére. Aztán beültek és a fickó hazafuvarozta. Kapott négyféle halkonzervet, kompótot, egy kis sóletet és száraztésztát. Kínai mártásokat a cukkinisből meg a narancsosból. Ezt a kettőt Jocó, a boltvezető ehetetlennek minősítette. Kapott egy rekesz citromot, cukrot és lassan zöldülő két rúd felvágottat. Két rúd sajtot és egy egész láda joghurtot.

Kint ült a teraszon az aznap reggeli friss kiflikkel a bankszámlájára gondolt, és az egyre értéktelenebb készpénzre. Hétfő reggel volt. Bár ezt sokan inkább hívnák délelőttnek. A Pósa Lajos utca kellően félreeső volt, hogy semmi komoly ne történjen benne és se bolt, se bank se üzem nem volt benne, csak csinos házikók és kis kertek széles füves sáv választotta el az úttesttől a kerítéseket, rajta vékony járdacsík futott. Madarak, macskák, középvezetők s zongorázó nagymamák, meggyes süteményillat és halk üzemű autók világa. Nem egy Rózsa domb, de megteszi. A Nagy Lajoson persze már más volt a helyzet. Nem akarta kidugni az orrát. Persze vicces lenne meg vagány találkozni a srácokkal akikkel megismerkedett azon a nagyon hosszú vonatúton, de már emlékezett miért is kellene neki összefutni velük. Mi köze ehhez a szedett-vedett összeverődött csapathoz. A bibliás punktól hidegrázást kapott. Valami hülye neve volt, Lali vagy Miki? A lányok is furák voltak és az egyik túl csendes volt a másik túr harsány. A punk meg túl volt már a kellemesen borzongató kategórián is.
Kortyolt egyet a hideg kávéból.

-Isteni szerencse, hogy víz azért időről időre van. - gondolta. a lakás tele volt lavórokkal meg műanyag flakonokkal, amikbe vizet töltött. Ki tudja mi várható. Aztán megérkezett a megafonos rendőrautó.

-Korai még a kijárásihoz, fiúk. - mosolygott a kis erkélyén a rendőrökre gondolva. A megafonba egy korrekt hang erősödött olyan hangossá, ami egy normális napon éppen eljutott volna Tamáshoz, ebbe a nagy csendbe úgy hasított mint egy gránát.

Anna felpattant a bringa nyergébe. Tomi sugárzó mosolyától kísérve. az öreg bringa a szerető és értő gondoskodásnak hála pár óra alatt egy suhanós pille csoda lett. Előre és hátra is felműveltek egy egy műanyag bevásárlókocsit. Egy vonszolható barnát pedig stabilan mögé kötöttek, mint valami utánfutót. Tomi Gebéje is hasonlóan fel volt szerelve. Éppen egy túra outletet fosztottak ki. Hálózsákokat és bakancsokat vittek el. A második körben sátrakat és dzsekiket terveztek vételezni. reggel már voltak egy vasboltba kézi furdancsért, szögekért és kalapácsért, huzalokat és rengeteg damilt is hoztak. Tomiéknál volt a főhadiszállás. Répássy Zoli szerzett valahonnan egy teli tankú dobozos teherautót. Abba pakoltak bele mindent. Zoli ott ült mellette egy napernyő alatt, szivárványosra batikolt pólóban, napszemüvegben és pakolást ellenőrizte. Jucusék rengeteg könyvet hoztak ki a könyvtárból. Főleg építési, agrár és népi kézműves technikákat tárgyalóakat. Jucus pasija a fizikus Martin, akinek persze a vezetékneve volt Martin, de innentől senki nem volt kíváncsi a keresztnevére ragaszkodott egy teljes sorozat SH atlaszhoz is. Szóval pakoltak rendesen. Tomi és Anna is egy előre gondosan végig gondolt és összeállított listáról hoztak beszerezni valókat. A lista hosszú volt és prioritási kategóriákra is volt osztva azon túl, hogy téma szerint oszlopokba rendezték a tartalmát. Egy teherautónyi tartós és friss élelem már lement a telekre. Egy furgonnal vetőmagokat vételeztek ott valahol a telek környékén és a Zoli unokaöccse pedig sportcsúzlikat és íj szetteket szerzett, rengeteg nyílvesszővel.

Anna már rég nem lepődött meg semmin. Anyának szólt, hogy költözés lesz. Szólt a húgainak is, de azok éppen befüvezve vihogtak a kertben a Rajkóék két fiával meg azok csajaival. Ott volt a szemben lakó Lippai Solt is, akibe az egyik húga szerelmes volt gimiben. Anna nem kívánta kommentelni a dolgot, úgyhogy felírta azzal a szar kínai rúzzsal a szekrényajtójára, hogy reggel hatig pakoljanak össze. Anya kissé mintha megnyugodott volna, hogy a lánya átvette a vezetést. 

Tomi szépséges vádliai voltak legtöbbször a látóterében és érzett valami csodálatos megkönnyebbülést mellé. Valami nagy újrakezdés szerű boldogságot, amire nem is tudta, hogy vágyik. Nem érdekelte a többi fosztogató. Összevigyorogtak a rendőrautóban csókolózó páron és nem keveredtek beszédbe senkivel. az ő célüzleteiket és raktárcélpontjaikat más nem akarta kifosztani, és nem is nagyon védte senki. Könnyű volt és látszólag veszélytelen. anna száguldott a napsütésben és élvezte az erőpróbát és a tilosban járást, a kifordult világot és a romantikus összekacsintást Tomival.

Csenge a két fiúval áttekert a fél világon. Hoztak tyúkot és hoztak zöldséget. szereztek lisztet is, bár nem könnyen és kicsit üldözték is őket. a KöKi magasságában látták amint egy csapat férfi botokkal felszerelkezve vonul valahova. a tekintetük nagyon ijesztő volt. Átnéztek a három bringáson, és nem beszéltek egymással. Nem voltak lelkesítő üvöltések, csak a zord férfiak néma menete volt ez csövekkel és husángokkal a kezükben.

Úgy tervezték, hogy az Üllőin, a Dobó Katicán majd a Hungária utcán mennek haza. De Csenge már a Nagysándornál kész volt. Leszállt, kitámasztotta a bringát és levedlette a degeszre tömött húszkilós hátizsákot. A csomagtartóján banános dobozt egyensúlyozott amiben a három tyúk kiabált töretlenül. Csenge leült egy fa alá és végignyúlt a gyér füvön. Lábai kilógtak az úttestre, égette a vádliját az aszfalt. Mélyeket lélegzett de megszólalni nem tudott. Az izmai betonkeményre álltak be. Pistipali melléült és vízzel kínálta, de ő csak elfintorodott. Marci nyugodtan várta őket, néha körbekémlelt, mint aki hirtelen beinduló forgalomtól tart. aztán fel is bukkant egy megafonos rendőrautó. Csenge érezte ahogy Marci szája elkeskenyedik.
-A'szem a pészmékerem nem működik jól. - suttogta.

-A micsodád, kislány? - Pistipali egészen Csenge arcához hajolt. Nagy szomorú barna szemeivel Csenge szájára összpontosított, hogy leolvashassa a halk szavakat.
-A pészmékerem.
-Olyanod van?
-Aha. - Csenge mosolygott. nem sötétült el semmi, a fények sem jelentek meg, csak a szíve hagyott ki, azt tisztán érezte. Olyan gyenge volt, mint egy kisbaba, de nem fájt semmije.
A rendőrautó melléjük gördül. Két fiatalember ült bent, egyenruha nélkül, civilben, pólóban-farmerben.
-Jól vagytok? Hűsöltök?
-Aha. - bólintott Marci.
-Azok tyúkok?
-Jah. A nagyitól hoztuk a kurva messziről.
-Kemény. - a srác az anyósülésen Csengét bámulta. - Vele mi van?

-Gondolom a meleg. - vonta meg a vállát Marci.

-Pészmékere van. - mondta Pistipali nagy komolyan. - Basszus. nehogy meghaljon. - komoly arcával lehajolt, a térdeire támaszkodva. A feje egy magasságba került a kocsiban ülőkével. - Figyu. Nem vinnétek haza?
-Nem gondolod?! - Marci lepattant a bringáról. - Nem tudjuk kik ezek. Az sem biztos, hogy rendőrök, csak mert egy rendőrautóban vannak, baszdki. És ha még azok, akkor sem bíznám rájuk Csengét.

Pistipali felegyenesedett aztán oadahajolt Csengéhez.

-Hogy vagy?

Csenge gyenge volt és észre sem vette hogy beszélnek hozzá. Becsukta a szemét és befele figyelt. azt akarta megtudni, hogy meg hal e most vagy sem. Úgy érezte hogy nem hal meg, csak a teste lett kicsit nagy neki most valahogy.

Pistipali feltépte az anyósülésnél az ajtót.
-Te most kiszállsz, és segítesz bepakolni a lányt hátra. aztán lefekszel a helyére a fűbe, mi meg addig a cimbiddel hazavisszük. - hadarta a megdöbbent fickó arcába. Azok ketten összenéztek és mindketten kiszálltak.
Az egyik a csomagtartót nyitotta ki a másik valóban beemelte Pistipalival a lassan ájulásba csúszó lányt. marci egyik lábáról a másikra állt, aztán a Csenge cipelte cuccot bedobta a csomagtartóba, mi közben a szája a Mi a faszt csináljak? - mantra szavait tátogta. Egy perc sem telt bele az autó már fordult is Wekerle felé. A másik fickó leült a fa tövébe és elmesélte a még mindig remegően ideges Marcinak, hogy hogy lett rendőr.

Sándor a Károly kertben aludt egy falka galamb társaságában. Beszélt és kefélt addigra már vagy három kurvával. Felment hívatlan ebédvendégnek két lakásba is, ahol persze nem szívesen fogadták a vadidegen vendéget aki lelkesen prófétál. Kis híján megverték Kristnások az Oktogonon és sikerült rábeszélnie pár fekete srácot a Nagymező utcában hogy torlaszolják el az utcát az Instantot védendő pár égő autóval. Benézett egy kórházba is és provokatív kérdéseivel tartotta az élet közelébe a verekedési sérülteket. Az ébredése a parkban keserű volt és gyűrött. a bringáját addigra lenyúlta valaki, úgyhogy egy másik után kellett nézzen. Hétfő reggel volt. Hétfő estére, nyolcra beszélték meg a kupétársasággal a Lehel térre, hogy találkoznak. Hátha addigra valamelyikük kieszel valamit. Messzinek tűnt az este nyolc. Addig még leéghet a város. Sándor nem reménykedett. A polgárok rendben túléltek nagyobb atrocitás nélkül.

Hétfő reggelre elfogytak a szabad bringák a városban, úgyhogy kénytelen volt elnyerni egy job darabot egy suhanctól a Rákóczy térnél. a lányok már nem voltak sehol. A bringa hasított. aztán meghallotta a megafont. megállt és bevárta a lassan gördülő rendőrautót.
-Most komolyan? - nézett csalódottan a rendőrökre. -Ennyi? Holnap reggelre helyreáll minden?
-Hát ha minden nem is, tesó, de áram lesz. és ha áram van, akkor hirtelen nagyon sok minden is lesz.
Sanyi csalódottan bólogatott. 

-semmi apokalipszis?
-Semmi. Tied ez a bringa.

Sanyi elröhögte magát.

-Itt a piros, hol a piroson nyertem egy sráctól úgy egy órája.
-az igen. Eddig a legjobb sztori a kaptam egy szopásért meg a cserébe kaptam egy videóért. 

-Ne felejtsd el azt sem aki egy hajtányt szerzett a vasúttörténeti parkból és kikotort vele a villamos sinre és most kajáért cserébe hurcolja a népet mint valami századeleji villamos.
Együtt röhögtek, aztán a rendőrök tovább álltak, lelkesen beolvasva ugyanazt a szöveget.

Értesítjük a lakosságot, hogy az áramellátás kedd reggeltől helyreáll. Kérjük a lakosságot, hogy tartsa távol magát a jogtalan viselkedéstől és bűnözéstől. Élelmiszer mentőcsomagot minden nagyobb csomópontban lehet személyi igazolvány felmutatásával vételezni.