Horatio és Hong kiültek a balkonra. A furcsa kis lakásfoglalók addig illedelmesen elfoglalták magukat a sajtokkal és szalámival. az egyik képes volt leülni gitározni.
Hong várakozón nézett Horatiora.
-Vannak kint vadászok. Kisebbek, nagyobbak. De hollerből kettőt is láttam ugyanannál a háznál, itt, nem messze. Öldököltek.
-Furcsa.
-Gondolom annyira kiéheztek, hogy csak úgy a nyers valójában tömik magukat, semmi finomkodás.
-Micsoda igazságosztó vagy te Horatio. - Csinos arcával grimaszolt.
-Hogyne. - Horatio felült a korlátra. - Simán nekimegyek két kiéhezett hollernek, ideát. Persze. Tudod elsődleges célom kiontatni velük a belem, valami teljesen alkalmatlan eszközzel, hosszú kínok közepette. - Nyitott tenyerével mellkason ütötte Hongot, aki annyira meglepte a támadás hogy nem is védekezett.
-Meg kell védened őket.
-Igen. - sziszegte Horatio. - Meg kell védenem az enyéimet, de nem az embereket.
-Hagyod, hogy a farkasok felzabálják a nyájad. Éhen hal a falu. Hm?
-Ennyi farkas jól lakhat, ha aztán, ha eljön a tavasz, hazakotródnak a hegyekbe.
-Ó de szép. Mint a népmesékben.
Horatio bólintott.
-Mint a mesékben. és ha már nyáj. Nagyobb biztonságban lennénk ezekkel a csillogó szépségekkel egy társaságban, mint széles ívben kőrözve a fészek körül, kettesben.
-Mit láttál még?
-Elválnak egymástól. Szétnyílik a valóság fehérre és feketére. Nem tarthat túl sokáig mert azt ez a világ sem bírja ki, de lesz pár perc vagy óra amikor bármi megtörténhet. Valamikor hajnalban, ha ebben az ütemben változik. Jó lenne abban az időben a lehető legpaszívabbnak lenni.
-Idehívod őket?
-Nem. Betereltem őket a Lebujba. Apámékhoz. Végülis én csak egy senki vagyok. - Horatio szemei elsötétültek. Keze ismét Hong mellkasán feküdt és áradt belőle az élet. - Egy szaros kis ivadék akit egy városi asszony nevelt.
-Hong elkapta Horatio csuklóját és egyetlen gyönyörű kecsességű mozdulattal térdet hajtott és a feje tetejére fektette Horatio kezét.
-Vagyok aki voltam. Vérem örök.
Valaki elkezdett gördeszkázni a nappaliban. Hong felpattant és anélkül, hogy Horatiora nézett volna mosolyogva lépett vissza a lakásba.
Hong várakozón nézett Horatiora.
-Vannak kint vadászok. Kisebbek, nagyobbak. De hollerből kettőt is láttam ugyanannál a háznál, itt, nem messze. Öldököltek.
-Furcsa.
-Gondolom annyira kiéheztek, hogy csak úgy a nyers valójában tömik magukat, semmi finomkodás.
-Micsoda igazságosztó vagy te Horatio. - Csinos arcával grimaszolt.
-Hogyne. - Horatio felült a korlátra. - Simán nekimegyek két kiéhezett hollernek, ideát. Persze. Tudod elsődleges célom kiontatni velük a belem, valami teljesen alkalmatlan eszközzel, hosszú kínok közepette. - Nyitott tenyerével mellkason ütötte Hongot, aki annyira meglepte a támadás hogy nem is védekezett.
-Meg kell védened őket.
-Igen. - sziszegte Horatio. - Meg kell védenem az enyéimet, de nem az embereket.
-Hagyod, hogy a farkasok felzabálják a nyájad. Éhen hal a falu. Hm?
-Ennyi farkas jól lakhat, ha aztán, ha eljön a tavasz, hazakotródnak a hegyekbe.
-Ó de szép. Mint a népmesékben.
Horatio bólintott.
-Mint a mesékben. és ha már nyáj. Nagyobb biztonságban lennénk ezekkel a csillogó szépségekkel egy társaságban, mint széles ívben kőrözve a fészek körül, kettesben.
-Mit láttál még?
-Elválnak egymástól. Szétnyílik a valóság fehérre és feketére. Nem tarthat túl sokáig mert azt ez a világ sem bírja ki, de lesz pár perc vagy óra amikor bármi megtörténhet. Valamikor hajnalban, ha ebben az ütemben változik. Jó lenne abban az időben a lehető legpaszívabbnak lenni.
-Idehívod őket?
-Nem. Betereltem őket a Lebujba. Apámékhoz. Végülis én csak egy senki vagyok. - Horatio szemei elsötétültek. Keze ismét Hong mellkasán feküdt és áradt belőle az élet. - Egy szaros kis ivadék akit egy városi asszony nevelt.
-Hong elkapta Horatio csuklóját és egyetlen gyönyörű kecsességű mozdulattal térdet hajtott és a feje tetejére fektette Horatio kezét.
-Vagyok aki voltam. Vérem örök.
Valaki elkezdett gördeszkázni a nappaliban. Hong felpattant és anélkül, hogy Horatiora nézett volna mosolyogva lépett vissza a lakásba.
"Meg kell védenem az enyéimet, de nem az embereket." illetve "Hagyod, hogy a farkasok felzabálják a nyájad."
VálaszTörléscsudás. ők is csak élelem(?) raktárnak tekintenek minket. kár h nem tudjuk h nem emberek ők sem - bár így komplikációmentesebb :) (persze, persze, Sándor tudja, csakhogy a Sándor tudása a legritkább esetben közkincs ;)
a végén nagyon szép, ahogy Hong -gondolom nem először - kinyilvánítja hűségét.
Ők nem vámpírok, és sokkal rosszabb nekik mint nektek, ezt elhiheted. Meg nagyon beszédes a Molnárral folytatott beszélgetés is, hogy ezen a táplálékon ők csak lassabban halnak meg, mintha szimplán elpusztulnak ott ahol eddig voltak.
VálaszTörlésBármi legyen is ez a táplálék... ugye. :)
nem arra utaltam h nekik jobb, hanem arra h ők sem tekintik egyenrangú félnek az embereket. pont erre vonatkozott a kérdőjel a táplálék szó után, h nem hinném h fizikai táplálék amit fogyasztanak belőlünk. de valójában teljesen mindegy, h vér vagy érzelmek (jóérzés, rajongás, szeretet, lelkesedés, öröm, extázis...) vagy esetleg kvintesszencia, amit fogyasztanak. még az sem kell h megkérdezzék szabad-e, HA közben egyenlő félnek tekintenek. nem nyájnak, ami az én olvasatomban egy agyatlan, arctalan, kihasználható és tulajdonolható tömeget jelent. bocsánat minden birkától, especially a glenkilliektől! :) (pont a múltkor beszélgettünk a róka jelképe kapcsán, h az állat ugyan nem olyan, de ha kimondod valakiről h olyan rókatermészetű, az képeket, érzelmeket, hangulatot kelt az emberben.)
VálaszTörléslásd a Baistet, aki ugyan konkrétan a vérünkön élt napokig, de mivel közben egy pillanatig nem éreztem h azért lenne velünk mert etetjük. (mi több, mi ajánlottuk fel neki.)
de ez nem azt jelenti, h ne kedvelném továbbra is a szereplőket :) ad néhány izgalmas további olvasatot róluk, illetve előrevetít esetleges későbbi konfliktusokat - de hát pont ez volt a célod, ne akard h ne reagáljon az érzelmek vezérelte játékosod, ha ennyire erős csalit vetsz ki rá :D
Ott a pont.
VálaszTörlésJogos, okos. :)
Köszönöm!
őőő nem fejeztem be a mondatot, tehát mivel közben nem éreztem h a Baist a vérünkért van velünk, ezért szívesen segítettem neki életben maradni.
VálaszTörlésKezdetben be voltatok fosva és féltetek, ha jól emlékszem. Ez itt valami dolog eleje csak. Szeretem Hong és Horatio ambivalens kettősét, szépen kibomlottak mint valami óriási perzsaszőnyeg, de nem feketék és nem fehérek és van miben változni nekik is, és nem biztos hogy jó fele változnak. Rajtatok is múlik az benne a jó.
VálaszTörlésJaj a Baist, igen. Hát igen. :)
ezért is annyira élők a szereplőid: nem az Igazság Gáncs Nélküli Lovagjai (IGNL) vagy a Gonoszság Fekete Hercegei (GFH), hanem változó-változtató-változtatható, színes és sokoldalú lények.
VálaszTörlés