Sándor - első nap

Ott maradt a Lehel téren, miután a többiek szétszéledtek. A bársonyos éjszaka és a teplomban félő emberek közé állt, a templomlépcsőre. A kifele igyekvőknek leg sátánibb arcát villantotta oda, hörgött halkan és enyhén húzva a lábát sziszegte, hogy Készüljetek!
Aztán elindult vissza a Nyugati felé és fütyürészett. A dalnak csak a dallama jutott eszébe és amennyire a test engedte indulóvá alakította. Zsebre dugott kézzel, kicsit görnyedve haladt a westend oldalán. A hltonnál egy nő állt csinos világos minikosztümben. Sanyi körbejárta fütyürészve aztán megállt mögötte.
-Lekéste a gépet ami el sem indult.
A nő reszketett, karjaival ölelte magát.
-Nem tudott taxit hívni sem ön sem a portás, ugye. - tovább fütyült és tett még egy kört a nő körül. Lassan mint valami vadállat. - Látja, arra, van egy templom. Bármikor fogadnak el adományokat. - mondta majd megállt vele szemben és a kabátja hatalmas zsebéből előhúzta a Bibibliát. Felütötte.
-Amikor a főpapok és a vének vádolták semmit sem válaszolt. Akkor pilátus ezt mondá néki: Nem hallod mi mindent tanúsítanak ellened? Ő azonban nem válaszolt neki egyetlen szóval sem. A helytartó pedig nagyon csodálkozott ezen.
Összecsapta a könyvet, mire a nő összerezzent.
-Jól van hát. - mondta Sanyi és elkapta a nő haját, hátul a tarkóján. - Akkor maradj néma amíg újra nem repülhetsz.  - Mondta az arcába teátrálisan, majd szájon csókolta, anélkül, hogy a nyelvét a nő szájába erőltette volna.

A nőnek nagyon kellemes parfüm illata volt. A rózsát biztosan elkente, de ez természetesen nem zavarta. Az zavarta csak, hogy a nő se előtte se közben se a távozása után sem moccant meg, pedig sokszor visszanézett rá, míg elérte a buszpályaudvart. aztán nem foglalkozott vele többet. A pláza főbejárata nyitva volt. Pontosabban betörték az üvegét a fotocellás ajtóknak és az emberek nagy egyetértésben hurcolászták ki a cuccokat.
-Srácok, ez még csak az első nap! - kurjantott oda vidáman. - Ráértek hétfőn fosztogatni, hallo!
A népek rá sem néztek. Aztán az egyik mégis megállt.
-A Lehel felől jössz?
-Jah.
-Láttál rendőrt?
-Nem. Ott lent voltak egy órája még a BANK előtt.
-Jah. azok már elmentek. Kösz. - mondta a fickó és újra felvette a plazmatévét.
-Te, tesó. Ez árammal megy, tudtad? - bökött a tévé felé Sándor.
-Jah. De ha lesz akkor jó, ha meg nem lesz úgyis mindegy, nem?
-Igaz. - Sanyi belesett a szétvert ajtókon. Bent pár elemlámpa kaszáló fénye villant és cipekedő emberek csendes sziluettjei. Sanyi pislogott kettőt, hogy a szeme hozzászokjon a pláza ablaktalan barlangi sötétjéhez. Aztán nekilendült.

Már a szökőkútnál járt mikor meglátott egy fickót a földön üni, mellette egy macska gunnyasztott. A fickó simogatta a macskát és beszélt. Sándor odament hozzájuk. A többi fosztogató észre sem vehette őket a matt sötét miatt, hiszen a fickó egy növény hatalmas cserepének vetette a hátát, teljesen rejtve a tolvajoktól. Sanyi kiélesített látása azonban szinte nappali képet adott a plázáról.
-Hello cimbi. - rogyott le a fickó másik oldalára. A macska felnézett.
-Hello.
-Nem viszel te is valamit?
-Á. Minek?
-Pár nap és lesz áram újra.
-Így van. -bólogatott a fickó és tovább simogatta a macskát, aki ezt a pillanatot látta a legjobbnak arra hogy felmásszon a fickó ölébe.
-Tiéd ez az állat?
-Nem. Sosem láttam idebent macskát.
-Felvihetnénk az állatkereskedésbe. Biztos örülne a kalandparknak. Halak és hörcsögök, mászófák és egy kevés szárazeleség. Hm?
A fickó ötvenes éveiben járó biztonsági őr volt. Most a matt sötét ellenére rámeredt Sanyira, akiből valószínűleg csak a hangját érzékelte.
-Jó ötlet. De szerintem van olyan okos egy állat, hogy megtalálja az eleségét maga is. Én jobban aggódom magunkért.
-Ó igen? Hm. Én nem. Miért aggódik? Szétlopják a várost, aztán egymásnak esnek, és mire eloszlanak a füstgombák és kihülnek a leolvadt lakótelepek pont annyian maradunk, amit eltart a megroggyant talajréteg. Szerintem okés.
-Csak legyen benne a végső csapatban, mi?
-Benne leszek. ha nem ebben a testben, majd egy másikban.
A fickó komótosan simogatta a macska hátát.
-Elgondoltam mi mindent szerettem. Nem sok dolog. A macskák például nincsenek közte.
-Nem tűnik idegesnek.
-Az áramon gondolkozom.
-Aha.
-Hogy hogy állhat le így a termelés? Mi történhetett? Atompukkanás nem, mert azt látnánk meg jönnének a menekültek meg ilyesmi.
-Vagy nem. Hallottam egy fickóról aki a japán cunami idején dolgozott valami műhelyben a világ végén és mire hazament térdig ért a város és ott téblábolt szegény lesokkolva mert amíg a városhatárhoz nem ért nem tűnt fel neki semmi, csak frankón néptelenek voltak az utak.
-Van otthon kis áramfejlesztőm, ilyen kézi kis kurblis szar. Majd hazamegyek valahogy és rákötöm a rádiót.
-Hááát. Sok sikert.
-A reaktorok meg áramfejlesztők egyszerre kihalását semmi sem magyarázza.
-Nem tudom.
-Az jár a fejemben, hogy a mediamarktben délután sorban pukkadtak ki az okostelefonok meg számítógépek. Hogy beriasztott vagy tizenegy bolt is és az apple store be is zárt műszaki okok miatt még öt körül. Aztán elszállt az áram úgy egyáltalán. - a fickó keze megállt a levegőben a macska felett. - Először a számítógépek meg az ilyen okos kütyük mentek tönkre. szóval szerintem semmi baj a reaktorokkal, ha jó a hűtésük, mert csak a számítógépek meg csippek meg ilyen szarok mehettek tönkre. Olyan nincs hogy hirtelen Európa szerte leáll minden erőmű. Érti.
-Maga okos ember.
-Villamosmérnök voltam, de leépítések voltak. Úgy.
-Kár. De ne aggódjon, ha kijut egyszer innen a plázából még sokra viheti. Hagyja azt a macskát vagy egye meg és jöjjön. nehogy magát is ellopja valaki. - Mondta Sándor és felállt a fickó mellől.
-Hova menjek? Taksonyból járok be. Semmi kedvem hazasétálni.
-Pedig jobb lenne, mert aztán szomorkodni fog, hogy szétrabolták a házát.
A fickó felnézett a matt sötétben nem pont arra amerre Sándor állt.
-maga minek jött ide ha nem visz el semmit?
-Ja én csak beugrottam megnézni, hogy van e csajomra melltartó, de látom, hogy nincs nyitva. - elröhögte magát. - hisz istenben?
-Nem. Mérnök vagyok.
-Ő is az. Ideje lenne felvenni vele a kapcsolatot. - megveregette a fickó vállát. - Szerintem. - aztán kilépett az állatkereskedés felé. Nem nagyon jött vele szemben senki. Az elemlámpások közül csak kevesen mentek az emeletre. Miután kiengedte az összes állatot aki nem vízben él elégedetten felült a pultra a jákó kalitkája mellé.
-Jó estét.
-Jójestéét. - válaszolta kis bólintás után a jákó.
-Önt is elengedem. Milyen méltatlan egy ilyen elegáns úrhoz, hogy rács mögött tartsák.
-Lássuk mi hír a nagyvilágban. - bólintott a madár.
Sándor kinyitotta a kalitkát és tovább ücsörgött mellette. A jákó nagy sokára kimerészkedett és felröppent a macskaeledeles polc tetejére a macskaszállító ládák mellé.
-Van önnél fegyver?
-Természetesen mindig nálam van ez a Biblia, ha apokaliptikus időket gyakorolunk.
-Jóvvan. Vehetsz még egyet.
-Nem szándékozom.
-Jaj de aranyos.


A szökőkút melletti egyik kanapén aludt. Kényelmes volt bár kicsit rövid. A reggel a pláza belsejében semmiféle fénnyel nem járt, úgyhogy sokáig aludt. Amikor végre kibotorkált már javában sütött a nap. Autók is voltak az utakon a kevés gyalogos mellett. Néha egy egy mentő is elhúzott és látott rendőröket is. A fosztogatással mintha felhagytak volna a Nyugati tér környékén a jeles polgárok. Sanyi tovább ment a nagykörúton a Blaha felé. Az előző nap mint valami lázálom összekeveredett a fejében. A macskát simogató biztonsági őr és a vonatozás, a pókköpetek és a felébredett kalauz mind valami zavaros delíriummá olvadtak.A Blahán alig volt ember. az óra éjjel vagy délután kettőt mutatott, de kis ácsorgás után kiderül, hogy áll. amiből sosem látott tömeggel találkozott, azok a biciklisták. Hordaszám gurultak, mint valami critical mass fesztiválon. Egyet sem gáncsolt el. Inkább beszélgetett. Beszélt egy bringás lánnyal akinek szétment a fékje. Megtudta hogy Piroskának hívják és a pasiját meg Farkasnak. Ezen még délután is elröhögte magát. Aztán dumált egy füvet kunyeráló sráccal, akinek remegett a keze mert nem találta a dílerjét. Már beérte volna fűvel is, csak legyen valami. Mindenhol pókokat vélt látni meg embereket akikből tűz folt ki és felégette a pókokat. Sanyi meghallgatta majd adott neki egyetlen szál sima cigit és megerősítette benne a félszt, hogy nem képzelődik. Nem sokkal később segített egy néninek felcipelni egy csomó káposztát a negyedikre, majd lenyúlnia egy kis Mária szobrot tőle a millió nipp közül a komód tetejéről. A nénivel bibliai idézetteket használva beszélgette a savanyú szagú konyhában, és méregerős kávét ittak a palackos gázzal élő tűzhelyen melegítve hozzá vizet. A nénit Jolánnak hívták és párttitkár volt a férje. Ő maga sosem dolgozott valójában, hiszen az ő titkárnője volt. A rendszerváltás után meg lánya foglalkoztatta hivatalosan. Valójába mindig otthon volt és a gyerekeivel meg az unokáival foglalkozott. A szeme sem állt jól. Elmesélte Sándornak, hogy ki mit lopott össze a házban és ő mi mindenéből kiforgatták. Sándor végül rákérdezett a bibliaismeretekre. Jolánka néni pedig dühösen felpattant pálcikavékony lábaira.
-Hálátlan kis dög vagy, Jóskám. Nem is tárgyalok veled tovább. - vágta Sanyi fejéhez. - Megkérlek most aztán menj a dolgodra.

Estére hazaért a József Attila lakótelepi pici lakásba, amit két haverjával bérelt. a csávók nem voltak otthon. Sanyi kiette a hűtő tartalmát, aludt egy pár órát, aztán pont mikor a rendőrök elgurultak a ház előtt a megafonból dörmögve a kijárási tilalmat, elindult fel a Gellérthegyre. A biciklitárolóból kicsórt egy jobb bringát, átszerelt rá egy lepukkantról egy dinamós lámpát és nekilendült a vaksötét városnak.