Tamás - első nap

A kocsija fedélzeti számítógépe a vak műszerfal mögött lapult és nem reagált. Tamás ült a szépséges autóban és a kormányt csapkodva cifrábbnál cifrább káromkodásokkal ostorozta. Aztán kiszállt és teljes erőből bevágta az ajtót. Szétnézett az utcán és fújtatott még egy kicsit. A felismerés villámcsapás szerű volt. Nem az ő autója purcant ki, hanem mind amelyik már elég modern volt a fedélzeti számítógéphez. Ott sorakoztak a legmodernebb autók az utcán, ahol hagyták őket. Volt amelyik egyenesen menet közben dobta el szó szerint az agyát. Azokba vagy belementek hátulról vagy csak simán ott álltak ahol maradtak. Tamás összeszedte magát. Kivette a notebookot, hátha lesz ez még jobb. Kivette a squash cuccát a csomagtartóból és átöltözött. Az öltönyt ott hagyta a kocsiban, minden mást magával vitt. 

Hajnali kettőre ért haza. A kapu nyitva volt, mint ahogy az ilyen kapuk áramszünet idején nyitva maradnak. A lakásába szerencsére nem tört be senki. A zuhanyból nem jött víz. Áram nem volt. Ágy azonban igen és Tamás hulla fáradtan kúszott be a gyönyörű takarói közé.

A reggel varázslatos volt. Leszámítva valami alattomos hiányérzetet. Madárcsicsergős, napos, illatos és csendes. nagyon csendes. Tamás kitárta az ablakot és kicsit ácsorgott a kertet és a fák mögött bújó szemközti házat figyelve. Nem sok mozgás volt. Néha elgördült egy autó, pár biciklista is felbukkant. Egy ember friss pékárút kínált egy vonszolós kordéról.

-India vagy a középkor? - gondolta Tamás és újra megpróbálta a zuhanyt. jelentősebb sárgás lé után, gyengébb nyomással de folyt némi víz. Gyorsan lezuhanyozott és mindenféle edényekbe gyűjtötte, ki tudja meddig lesz még. Felmérte a hűtője tartalmát majd leszaladt a mobil péktől venni pár kiflit. A kiflik frissek voltak a kenyerek gusztusosak és illatosak. Bevásárolt.

Aztán kiült a kis teraszára a hófehér abroszú asztalkájához és hideg neszkávét ivott isteni friss kiflihez. Próbálta rendbe szedni a gondolatait, de a tények és az érzelmek gubancos táncba kezdtek a fejében. nehezen tudta őket szétválogatni. Eközben végig ott motozott benne és végül a gyomrába fészkelt valami balsejtelem, hogy megváltozott valami. Valami végleg és örökre megváltozott. A Dark Sity jutott eszébe ha ezt próbálta felderíteni. a hatalmas városgép, amit estéről estére átrendeznek. Valami átrendeződött és ő már nem emlékszik milyen volt pontosan korábban, csak azt érzi, hogy most valami nagyon más. Idegesen matatott a kiflivel, aztán felöltözött. Nem volt hova menni és nem volt mit csinálni. Leült. az agya a rutinokért nyúlt és előbba TV távirányítója majd a notebook felé indította volna. Aztán felállt és a könyvespolcát vette célba. Úgy hitte, hogy minden könyvét elolvasta már. Lassan futtatta a tekintetét a polcokon míg végül megállt a szeme a  Völgy a világ végén-en.  Levette és és belelapozott.

"Benézek Rosenwurz úrhoz: - Eljön egy koncertre?

- Micsoda koncertre?

- A tücskök ciripelnek ilyenkor délben a Palatinuson. Sokszólamú kórusuk van, szebben összehangolva, mint a Sixtusi kápolnáé. Már egy hét óta gyakorolnak, ma lesz az előadás.

- Ne bolondozzék! Nem érek rá! - Óvatosan fölugrik az ágyra, egy legyet keres a falon. A légy ismeri a játékszabályt, már várja. Aprilabocca! - üvölti Rosenwurz olaszul, és utánakap, de a légy elröpül. Rosenwurz leszáll.

- Fogalma sincs arról, hogy mennyi bajom van ezekkel a nyomorult legyekkel. Tegnap másfél órát dolgoztam, amíg elfogtam az utolsót. És a bolhák! Fogott már bolhát?

Bevallom, hogy nem.

- Majd megtanulja. Stuttgartban ez persze nem fordul elő. De itt rengeteg van. Adok egy jó tanácsot: mezítláb álljon reggel a szoba közepére. A bolhák minden oldalról fölugranak a lábára, s maga szépen összeszedheti őket. Ha rögtön fölveszi a nadrágját, vége van."

Tamás becsukta a könyvet és lerogyott a kanapé karfájára. Ezt a remekművet még az apjától kapta, mikor felvették a gimnáziumba. Nem értette az apját, mit akar ezzel. Az apja sem nagyon tudta mit akar ezzel csak azt, hogy szerette azt a könyvet és tudta, hogy sehogy sem tudná rávenni Tamást, hogy olyasmit olvasson amit nem akar. akkor legalább lakjon ezzel a könyvvel egy lakásban, hátha egyszer ráfanyalodik. A bolhás jelenet nagyon időszerűnek tűnt. Ha így halad a világ a kordés árusok egymást fogják érni, már csak az ellenszolgáltatást kell okosan kitalálni. Biztos lesznek bolhák és irtózatos mocsok is az utcákon. hasznos lehet ez a könyv. Újra felütötte.
"Hajléktalannak lenni nem volna olyan nehéz - csak az éjjelek ne volnának! Járom a várost új minőségemben, mintha nem is a tegnapi Róma volna. Rosenwurz elment, a régi, kútszemű kislány megvénült, Jurics meghalt - mennyit vesztettem már! A ruháim is elhagynak, "mint patkányok a süllyedő hajót" - gondolom. Az ingeim szöktek meg először, annak a jó asszonynak a segédletével, aki az Életek (vagy sróf) utcában a lépcsőt súrolta. Egyszer említette, hogy a férje lábfekélyben szenved. Szorgalmasan jártam hozzá, kezeltem, kötöztem, s mivel neki nem volt pénze, de nem kezelhettem ingyen, megegyeztünk, hogy mos rám. S mivel ő sem engedhette meg magának azt a fényűzést, hogy ingyen mosson, ma már csak két ingem van: egy rajtam s egy a lakást pótló kofferban. Azt sem tudom, hogy hívják az asszonyt, magamban Piedisporchi - piszkoslábú - néven emlegettem. Igen helyesen azt következtette, hogy hálóingre sem lesz már szükségem. Ha a térdemet nézem, Mussolini gyomorfalára gondolok. Talpamat már csak egy hajszálvékony réteg választja el a kövezettől. Fekete télikabátom tart ki híven, s ölel az októberi éjszakákon."

-Na köszi! - csattant fel Tamás és visszadugta a könyvet a polcra két remek regény közé. Aztán eszébe jutott Sándor és a kis kupétársaság a Nyíregyházi vonaton. Sándor leginkább egy narkóból lassan kikeveredő rocker vagy punk benyomását keltette. Fura de nem meglepő volt tetovált kezeiben a Bibilia. Azon a nagyon hosszú vonatúton többször felütötték így, találomra, ahogy az imént ő is tette a Lénárd könyvvel. És valóban, a szövegek mindig találóak voltak. A hiányérzete a gyomrába mart. Valamit elfelejtette a vonatúttal kapcsolatban. Mikor leszálltak még valamiért elmentek a Lehel téri templomba. Milyen bizarr. Az ex csöves kivarrt gebe gyerek a bibliájával, a csini kis deszkás csaj a deszkáján lassan gurulva, az artisztikus megfontolt nő, akinek a homlokánál őszült csak és ő a világítóan elegáns öltönyében a hússzínű nyakkendőjében. Miért mentek vajon a templomba? Nem emlékezett. Mintha beszélt volna a pappal is, aki megnyugtatta, hogy semmi baj. Végül is ez a dolga. vagy világvégét prédikál vagy megnyugtatja az embereket.

Szinte viszketett az agya az erőlködéstől. Végül feladta. Minél többet agyalt annál halványabb  volt a hiányérzet. Végül eltűnt teljesen. Fáradtak voltak és össze voltak zavarodva a hosszú vonatút miatt. azért levette újra a könyvet a polcról és visszaült a teraszra. Délelőtt még kellően árnyas hogy kellemesen lehessen ejtőzni.

Tamás olvasott és mérlegelt, elvetett és megtartott információkat. Több volt igaz belőle a 2011-es budapesti életre a háborús Rómából mint amit szívesen bevallott volna. Végülis végigolvasta. Akkor letette és lehunyta a szemét. A kapu előtt két fiatalember beszélgetett. az egyik egy biciklit támasztott a kerítésnek éppen, a másik a pék reggeli kiflijei közül rágott egyet.

-Szóval előbb szállt el a gépem, mint hogy elment volna az áram. nem sokkal, de előbb. valahogy előbb. Úgy egy perccel.

-Ezért tekertél el idáig. - a másik leült a kerítés kőlábazatára.

-Nem megyünk föl?
-Á fent áll a bál. Éppen a hogyan menjünk külföldre megy. 

-De nem mentek?

-Nem tudunk. 

-Aha. Szóval szerintem valami a számítógépekben pukkant ki, nem az árammal van baj, hiszen amiben aksi van de nincs benne processzor teszem azt, az megy.

-Valóban.

-Aksik élnek. a kórházban is van generátor, valamennyi áram van, de az okosabb gépeik elszálltak. Lámpa meg telefon van, doppler meg lézer nincs.

-Tehát? - nyelte le az utolsó falatot a másik.
-Tehát mindent fel kell találni újra. Volt egy cikk az IPM-ben tavaly, hogy a naptevékenység megváltozik és hogy ez más mágnesességet fog indukálni a földön. akkor azt mondták, hogy lehet hogy nagy világégés lesz, de az is lehet hogy csak a mobilok lesznek megbízhatatlanok.

-Szerinted ez van most?
-Aha. Ez.

-Polgárháború?

-Pár hétig, vagy annyi sem. remélem az atomreaktorok ha hűtik őket nem robbannak fel. Más bajunk nem lehet a'szem. Fellendül a mezőgazdaság és hanyatlik majd az ízfokozó biznisz. Az a sok informatikus meg programozó meg tanulhat állattartást meg bőrfeldolgozást.

-Az nagyon büdös.
-Jah, de kelendő lesz ha nem működnek majd a kínai olcsó műanyag ruhák, mert megszűnt tegnap a gyártás.

Tamás, aki ugyan kisportolt testalkatával jól bírta a fizikai terhelést, de soha semmi máshoz nem értett csak a virtualitáshoz, marketinghez és kereső optimalizáláshoz, kicsit a programozáshoz és egy kicsit a tőzsdéhez,  hallgatta őket és igyekezett nem kiengedni magából a fejében elhatalmasodó végtelen sikítást.