Hong egyszerűen gyönyörű a piros ingben, ahogy a fel-feltámadó szél meglebegteti az ingujját. Piros lobbanás a finom, de erős csuklóinál. Az a film jut róla eszembe, Hős vagy mi volt a címe. Azt sem lehet már többet megnézni, mint csak úgy zenét hallgatni sem. De most nincs idő ezen szomorkodni, mert a két fickó közben összecsap, lenyűgöző minden mozdulatuk, Ákos tényleg mestere a tudásának. Hongot nem győzheti le, mantrázom eleinte kicsit szorongva, aztán mikor látom, hogy tényleg nem, nekibátorodom. Tanulhatnék tőle, jut eszembe sokadszorra, de valahogy úgy érzem, ez nem az, amit keresek. Még csak nem is tudja, hogy varázsol. Létezik ez, hogy ugyanúgy nem tudja, ahogy Enikő attól az Új Világrendtől, vagy mitől? Az imént a Kill Billt említette példának. Hát nem. Nem attól félek, hogy keményen kellene dolgoznom és tanulnom, hanem hogy olyan, mintha nem azt akarná adni, amit kérek tőle. Mintha elbeszélnénk egymás mellett.
Hong győz sokadszorra, vége a küzdelemnek, kezet fognak. Tényleg mennyire nemes, milyen szép, gondolom, és érzem ahogy elvörösödök. A számon kezdődik, amitől aztán ilyen hülye érzésem lesz, mintha forrna a szájam és bizsereg, aztán az arcom is követi. Bárcsak ne pirulnék el ennyit. Igazán röhejes. Bárcsak olyan lennék, mint Mika, erős és gyönyörű és magabiztos. Lehajtom a fejem, igyekszem elbújni. Mire Ákos visszaér, már rendben vagyok. Nem kell tündérnek lenni hozzá, hogy lássam, mennyire élvezte ezt. Kicsit irigykedem. Csak kicsit. Mindenesetre érdekes ez a fickó a nyílt arcával, a szőke rasztáival meg a gondolom hétszeresen zárt természetével. Ha jól emlékszem, egyetlen kérdésemre sem adott rendes választ. Elküldi a kicsi kínaiakat, velünk jön, örülök neki. Normális hapsinak tűnik és bármit mond Horatio, csak jól jön egy erős fáklya szövetséges. Habár én még mindig izgulok, hogy egyetlen hitetlenkedő mondattal megöli a tündéreket. Horatio lép aztán oda gratulálni, és most mintha megint szorosabb lenne közte és Hong között a kötelék. A barátság, és nem a királymágia. Hor azt mondta tegnap este, hogy össze fogja őket olvasztani. Jócskán meg is ijedtem. Félek, hogy elvesztem Horatiot. Azt találtam mondani, hogy szeretnék tündér lenni, ő meg nevetve felajánlotta, hogy szervez nekem egy tiszteletbeli tündérré avatási ceremóniát. Asszem hülyét is kapna itt mindenki, ha nem felejtené el holnapra, meg nem lenne millió fontosabb dolog. De nem is akarom már. Úgysem tartozhatom közéjük, akkor meg inkább vállalom, hogy ember vagyok...
Hong győz sokadszorra, vége a küzdelemnek, kezet fognak. Tényleg mennyire nemes, milyen szép, gondolom, és érzem ahogy elvörösödök. A számon kezdődik, amitől aztán ilyen hülye érzésem lesz, mintha forrna a szájam és bizsereg, aztán az arcom is követi. Bárcsak ne pirulnék el ennyit. Igazán röhejes. Bárcsak olyan lennék, mint Mika, erős és gyönyörű és magabiztos. Lehajtom a fejem, igyekszem elbújni. Mire Ákos visszaér, már rendben vagyok. Nem kell tündérnek lenni hozzá, hogy lássam, mennyire élvezte ezt. Kicsit irigykedem. Csak kicsit. Mindenesetre érdekes ez a fickó a nyílt arcával, a szőke rasztáival meg a gondolom hétszeresen zárt természetével. Ha jól emlékszem, egyetlen kérdésemre sem adott rendes választ. Elküldi a kicsi kínaiakat, velünk jön, örülök neki. Normális hapsinak tűnik és bármit mond Horatio, csak jól jön egy erős fáklya szövetséges. Habár én még mindig izgulok, hogy egyetlen hitetlenkedő mondattal megöli a tündéreket. Horatio lép aztán oda gratulálni, és most mintha megint szorosabb lenne közte és Hong között a kötelék. A barátság, és nem a királymágia. Hor azt mondta tegnap este, hogy össze fogja őket olvasztani. Jócskán meg is ijedtem. Félek, hogy elvesztem Horatiot. Azt találtam mondani, hogy szeretnék tündér lenni, ő meg nevetve felajánlotta, hogy szervez nekem egy tiszteletbeli tündérré avatási ceremóniát. Asszem hülyét is kapna itt mindenki, ha nem felejtené el holnapra, meg nem lenne millió fontosabb dolog. De nem is akarom már. Úgysem tartozhatom közéjük, akkor meg inkább vállalom, hogy ember vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése