Hong azt mondja, még órákba telhet, mire Horatio visszaér és határozottan ráutaló magatartást mutat, hogy húzzak aludni. Aztán kiderül, hogy szobám valószínűleg még nincs, és mivel Hong az Hong, reflex-szerűen felajánlja a tulajdon királyi szobáját és ágyát. Lehet hogy megbánná, de késő, lecsapok a lehetőségre. Még egy kicsit húzom az időt, mert mégiscsak izgalmasabb a jelenlévő Honggal beszélgetni, mint az üres szobájában aludni. Aztán mikor már összeakadna a nyelvem a fáradtságtól, elmasírozok a royal nyoszolya irányába, ahol egy szemtelen képű Han Solo áll őrt és szinte kiröhög, mikor jelzem felé, hogy bemennék és bent is maradnék. Persze rém udvariasan teszi mindezt. Ezek a nemes tündérek ha megfeszülnek, sem bírnak tapló parasztok lenni. Szóval megkeresem Jakabot, aki szerencsére elhiszi amit állítok, és segít bejutni. Han Solo töretlenül vigyorog és nem úgy tűnik, mintha menni akarna. Intek Jakabnak, hogy váltanék vele pár szót. Odébb lépünk.
- Jakab, ez a pasas végig itt fog dekkolni a szoba előtt?
- Lavante hercege a király biztonságára ügyel.
- Aha. Csakhogy a király tökre nincs bent.
- Az mindegy - mondja mosolyogva és megérinti a karom. - Egy dézsa fürdővizet is előkészítettünk a királyi felségnek, de használd nyugodtan, kisasszony.
- Szeretlek, Jakab - mondom párás szemekkel, ő felkuncog és távozik, én meg elsurranok Lavante pimasz hercege mellett és azt mormogom, "fagyaszd le a mosolyt, Solo", valószínűleg úgysem érti.
Hong szobája olyan, mintha már hetekkel ezelőtt berendezték volna, az utolsó hajkefe is a helyén. A falak, az ablakok a múzeum valami belső irodájára utalnak, semmi cicoma, de a berendezés bakker! Árkádiai cuccok, nem vitás. Egy szekrény Narnia krónikáiból, egy dézsa, szinte gőzölög a víz benne, valami vékony lábakon álló íróasztalféle, egy fésülködőasztal és végül, de nem utolsósorban egy hatalmas ágy, akkora mint egy csatahajó, faragott támlával és habos, hófehér ágyneművel. Bakker, ez a pasi tud élni. Gyorsan ledobálom a ruháimat és kiélvezem a mennyei luxust, amit egy kád, azaz dézsa meleg víz tud nyújtani ezekben az apokaliptikus időkben. Aztán semmi kedvem visszahúzni a koszos, izzadt, véres-medvés-tigrises cuccaimat, úgyhogy kis habozás után Hong pizsamájába bújok. Legfeljebb megkardlapoztat, vonom meg a vállam. Megéri. Még sosem volt rajtam bordó selyempizsama, habár ez kétségtelenül nem a méretem. A mozdulattól az ing majdnem a derekamig csúszik, úgyhogy begombolom a hanyagul nyitva hagyott felső gombokat, felhajtom a nadrág szárát és az ing ujját, és most már csak arra kell vigyáznom, hogy a nadrág le ne essen. Egy pillanat és már el is nyúltam az anyahajó belsejében. Középen fekszem, eszemben sincs a szélre húzódni, majd odébb gurít a királyi felség, ha mégis aludni tér. Elfészkelődöm Hong illatában. Vajon Lavante hercege mennyire pletykás? - tűnődöm. - Holnap, vagy már ma kezdik el suttogni, hogy Horatio király kedvenc fáklyája a Hong király ágyában aludt? Persze, ha Hong, a diplomácia mestere nem ítéli ezt rossz húzásnak... - ásítok. Különben is kisebb halacska vagyok én annál, hogy ez politikailag számítson. Aztán Horatiora gondolok, alig láttam ma. Igyekszem nem aggódni érte, bár nem nagyon sikerül, azért Sándornak igaza van, Hor tud magára vigyázni... Gondolatban elémegyek deszkával, végig a hídon, elkanyarodok a Hősökön, aztán már az Andrássyn suhanok, a napfény a levelek közt villog...
- Jakab, ez a pasas végig itt fog dekkolni a szoba előtt?
- Lavante hercege a király biztonságára ügyel.
- Aha. Csakhogy a király tökre nincs bent.
- Az mindegy - mondja mosolyogva és megérinti a karom. - Egy dézsa fürdővizet is előkészítettünk a királyi felségnek, de használd nyugodtan, kisasszony.
- Szeretlek, Jakab - mondom párás szemekkel, ő felkuncog és távozik, én meg elsurranok Lavante pimasz hercege mellett és azt mormogom, "fagyaszd le a mosolyt, Solo", valószínűleg úgysem érti.
Hong szobája olyan, mintha már hetekkel ezelőtt berendezték volna, az utolsó hajkefe is a helyén. A falak, az ablakok a múzeum valami belső irodájára utalnak, semmi cicoma, de a berendezés bakker! Árkádiai cuccok, nem vitás. Egy szekrény Narnia krónikáiból, egy dézsa, szinte gőzölög a víz benne, valami vékony lábakon álló íróasztalféle, egy fésülködőasztal és végül, de nem utolsósorban egy hatalmas ágy, akkora mint egy csatahajó, faragott támlával és habos, hófehér ágyneművel. Bakker, ez a pasi tud élni. Gyorsan ledobálom a ruháimat és kiélvezem a mennyei luxust, amit egy kád, azaz dézsa meleg víz tud nyújtani ezekben az apokaliptikus időkben. Aztán semmi kedvem visszahúzni a koszos, izzadt, véres-medvés-tigrises cuccaimat, úgyhogy kis habozás után Hong pizsamájába bújok. Legfeljebb megkardlapoztat, vonom meg a vállam. Megéri. Még sosem volt rajtam bordó selyempizsama, habár ez kétségtelenül nem a méretem. A mozdulattól az ing majdnem a derekamig csúszik, úgyhogy begombolom a hanyagul nyitva hagyott felső gombokat, felhajtom a nadrág szárát és az ing ujját, és most már csak arra kell vigyáznom, hogy a nadrág le ne essen. Egy pillanat és már el is nyúltam az anyahajó belsejében. Középen fekszem, eszemben sincs a szélre húzódni, majd odébb gurít a királyi felség, ha mégis aludni tér. Elfészkelődöm Hong illatában. Vajon Lavante hercege mennyire pletykás? - tűnődöm. - Holnap, vagy már ma kezdik el suttogni, hogy Horatio király kedvenc fáklyája a Hong király ágyában aludt? Persze, ha Hong, a diplomácia mestere nem ítéli ezt rossz húzásnak... - ásítok. Különben is kisebb halacska vagyok én annál, hogy ez politikailag számítson. Aztán Horatiora gondolok, alig láttam ma. Igyekszem nem aggódni érte, bár nem nagyon sikerül, azért Sándornak igaza van, Hor tud magára vigyázni... Gondolatban elémegyek deszkával, végig a hídon, elkanyarodok a Hősökön, aztán már az Andrássyn suhanok, a napfény a levelek közt villog...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése