álmodj

A hipermarketek tompa, árnyéktalan derengésében elkenődtek a körvonalak. A jó és a rossz közé beállt az utolsó óráit élő leértékeltség. Nem volt rossz meg jó, csak potméterrel állítgatott állapot a kezdet és a vég között. Hosszan bóklászott a polcok között, a mintázat hurkait követve. A szeptemberi vastag füzetek februárban negyedáron virítottak ugyanolyan üdén, ahogy következő szeptemberben újra a négyszeres áron fognak.

-Állandó ritmusa az évszakoknak. - gondolta és végigsimította a műanyag kaspók száját, majd belenézett az akciós rózsáknál ácsorgó férfi sűrű szemébe. Megtorpant egy pillanatra. Kabátja szárnyai megelőzték léptét.
-Oh, hát itt vagy! - szavai halkak voltak, mégis lúdbőrzeni kezdett az árufeltöltő lány tarkója, aki a közelben pakolt.
-Régen láttalak. - kezei maga mellett, mint támadásra kész cowboynak. A férfi, csíkos kötélfüles táskáját a lába közé fogva simogatott egy rózsaszirmot. A bársonyos kis darab gyűrött nedves szalvétának tűnt durva ujjai között. Szeme mozdult csak, pislogott egyet és üveges bambulásból megtelt élettel. Visszanézett belé. Ujjai megálltak a rózsaszirom körül. Szája elnyílt, de ő megelőzte.
-Álmodj!
A csíkos szatyor koszos pereme lassan összecsukódott mint egy hajnalka szirma. A férfi barázdás arca elernyedt. Szürke keretes ruhái finoman adták tovább a teste remegését. Aztán megérezte a szagot.

A buszon ült, a 260-ason. Új szép Volvo busz, kényel mes meleg. A szatyor a lábánál. Kabátját félszegen húzta maga köré és gondosan nem nézett a kezére. Ott kiderült volna, hogy nincs jegye. Neki soseincs jegye. Ilyen koszosan csak jegy nélkül száll fel az ember. Ilyen állapotban minden mindegy. A szatyorban a száraz negyedvekni kenyér. Négy feles és a takaró. van benn egy újság, meg egy kis májkrém is, holnapra. A forduló még messze van. Jó meleg a busz. Az eső hosszú csíkokat rajzolt az ablaküvegre. A férfi azzal a furcsa sötét arcával odaült szembe. A lábuk összeért. Ő elhúzódott. Nem kereste a bajt. nagy erős ember volt az. Még ha hozzá képest mindenki nagy és erősnek látszik olykor. Előrehajolt és mondott valamit valami olyan nyelven, amitől benne elkezdett reszketni a vér. A szeme kihült aztán forró lett és csak a csuklás vagy a hányinger mutatta hogy él. A férfi nézte és beszélt. Halk surrogó hangon ahogy egy egér motoz éjjel a szobában. Ő rettegve hallgatta az érthetetlen szavakat. Aztán a busz, mint rendesen így dél körül bekanyarodott a fordulóba. Ő összeszedte minden bátorságát és megragadva a csíkos szatyrot leiramodott a buszról. A megálló üvegeit itt nem törte ki senki. Védte az esőtől és a széltől is míg a sofőr elszív egy cigit. Most úgy lapult a sarokba nyüszítve mint egy állat. Hátát az üres üvegnek vetve. A férfi a hátsó ajtónál szállt le és behúzott nyakkal fázósan sietett el. Ő pedig megérezte a hátán a nap melegét. Nekinyomta magát háttal az üvegnek, miközben mellette elszitált az eső. Aztán érezte ahogy az üveg helyt ad és száraz ülést ér a feneke. Aztán már újra egy buszon volt. Kevésbé koszosan, kevésbé büdösen, de még mindig a csíkos csomaggal a kezében. Az egyetemisták megérkeztek a megállóba és ügyet sem vetettek rá, mint rendesen. A busz elindult és kikanyarodott a Bécsi útra. Ő pedig ott ült a napos buszülésen és nézett ki az ablakon.

Felnyitotta a szemét. A kezében az egyetlen rózsaszirom gyűrött kis cafat volt csupán. Az árufeltöltő lány éppen a biztonságiakat terelte hozzá.

-Hol? - nézett egyik a másikra.

-Azt hiszem elment már. - vonogatta a lány a vállát aztán otthagyták őt az akciós rózsákkal.

A szatyor fülét nem tudta megfogni. valahogy kiszaladt az ujjai közül. csak az a szál rózsa volt vele amit végig tapogatott.
-Minek nekem ez a rózsa? - nézegette - Vén bolond vagy. - mondta magának és mivel nem tudta felvenni többé otthagyta a szatyrot.