Forró szerdai nap volt. A Kolosy-n a mesterfagylaltosnál sorban álltak a buszra várók. A halasnál ment a légkondi. A fagyizóból két nő bandukolt az Árpád-híd irányába spagetti pántos piros ruhában az egyik, a másik lobogó színes szoknyában. A piros ruhás hóna alatt pléd volt, a lábán piros cipő.
-Amfi? - kérdezte lelkesedve a lobogó szoknyás.
-Mindegy. - vonta meg a vállát a másik.
Az Amfiteátrumban kutyasétáltatók verődtek csapatba. Gimnazisták hevertek a fűben és szerelmespárok csókolóztak a boltív alatt. A két nő leterítette a plédet és ledobálta cipőit. Kihevertek a mélykék ég alá.
-Szar az egész. - így a piros ruhás. - Egész nap az irodában rohadok. Aztán haza, de addigra lemegy a nap. Nincs egy jó film a moziban, nem lehet elmenni sehova mert senki nem ér rá mert kicsik a gyerekek.
Hosszan ültek csendben.
-Na azért annyira nem is.
-Neked jó, mert te akkor jössz mész amikor akarsz. Bennem itt a cidri, hogy egy órára lóghatok csak ki, ebédszünet címen, de ma is ilyen későn sikerült csak.
-Jó nekem, igen, de a rezsimet sem tudom kifizetni, nemhogy éjszakai élet.
-Mindenhogy szar.
-Nézd a jó oldalát. - mutatott körbe. - Van fű, van fagyi, van pléd, és még csak délután három van.
Egy nagydarab fickó megállt a kerítés mellett, fürkészően nézett végig az Amfiteátrumban lézengő, heverésző embereket, mintha keresne valakit. Aztán megállapodott a két nőn a tekintete.
-Ez csak olyan félmegoldás. - mondta tárgyilagosan a piros ruhás. - Az igazi az valami tópart lenne, a fickóval akivel szeretjük egymást és nem kellene hazamenni éjszakára, mert ott laknánk a tó mellett abban a kis cuki parasztházban. - közben kis fém zárható hamutárcát vett elő és arisztokratikusan belehamuzott. A másik lebirkózta a fagyi végét és felült.
-Oké. Akkor most nézd úgy a belső körét az Amfinak, mintha az egy tó lenne. Itt a ki és beszögelléseknél nádas van. Ott szemben az épületmaradvány a parasztház. Pasit meg majd választasz. Abban nem tudok segíteni. - elnevette magát és a szájában bottal száguldozó Kutyára mutatott. - Nézd az a kis fekete kutya milyen jól úszik!
-A piros ruhás nem szólt semmit, csak mosolygott. Próbálta beérni ennyivel.
A fickó, a kerítésnél bólintott és zsebre dugott kezekkel elindult a Duna felé.
Két hét múlva heves esőzések kezdődtek az országban. Minden folyó kilépett a medréből, és Budapesten is lezárták az alsó rakpartokat, mert elöntötte a víz. A talajvíz helyenként annyira megemelkedett hogy spontán felbugyogott a földből. Az Amfiteátrumban combközépig érő víz állt vagy három hétig. A második héten a rengeteg szúnyoglárva miatt megjelentek a kis vékonyka türkizkék és nagy testvéreik a hatalmas mély búgású helikopter szitakötők. Majd a békák is. A nap kisütött és a víz meleg volt, és tó szagú. Napoztak a füves lejtőkön és szitakötőt hajkurásztak a gyerekek.
A lobogó szoknyás elküldte a piros ruhásnak a telefonján készített képeket. Aztán csak állt a pitypangokkal telehintett fűben a fák alatt.
-Nagy varázsló vagyok. - mondta magának. Hosszan állt a kerítésen kívül és elbűvölten nézte a megálmodott tavat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése