A hosszú ház egészen falusias ízű volt, ahogy egész Erzsébet egy széles falu benyomását keltette. Amibe a lassú mozgású 66-os busz zavart csak be jellegzetes BKV-s megjelenésével. A tornácra felakasztott virágtartókban papírrepülők és leeresztett lufik virítottak, a kipusztult növények csonkjain. A kutyaól tetejét a régi lábtörlővel szigetelték és a szedett-vedett járólapok között is felbukkant a nagyi idejéből a tudormintás bordó-fehér, amit a kislányok annyira szerettek. Sára minden nyáron ezekre építette meg a babaszobát. A nagyi pedig ott ült a fonottban és halkan motyogva kommentálta. A megsárgult pohárból langyos szódát ivott és rajongott Orbán Viktorért.
A szobák sötétek és hűvösek voltak. a macskák az ajtóban hevertek, és a konyha kövein megült a paprikás krumpli szaga, majd délutánra felkapaszkodott a vitrázs gépi palócmintás függönykéjére is. A szobában az öreg, megfakult Orionon a való villa jellegzetes kameraállásai váltották egymást, miközben Feri a gép előtt ülve csetelt. Egy gépírónőt megszégyenítő sebességgel jártak az ujjai. Halovány bőrét sárgára színezte a lámpafény. A monitoron egymást váltotta a cset ablak és egy kódsor. Fején a fülesből stabil ütem szólt immár évek óta. A való villa vetítette fények szétszóródtak a szobában. Sári ugrálókötelezett a verandán. A babaszoba bútorai feldőltek.
Becsengetett.
-Annya!- rikácsolt a nagyi. Sárika szaladt is kinyitni a kaput. Anyja kezét törölgetve indult a nyomába. Feri gépelt. A kapu kinyílt és Sárika arcán mosollyá csúszott szét az őszinte öröm. Anya elpirult.
-Szia.
-Szia. - pillantása rávillant Sárira. - Nem zavarok?
-Hát miért nem hívod be? - rikácsolta nagyothallón a nagyi.
-Nem, dehogy. Gyere be. - kezét még mindig a konyharuhába törölgetve elállt az útból. Ő bement és gondosan lekövette a mintázat vetette hurkokat. A macska purrogva dőlt az ajtókeretnek.
-Csókolom Krausz néni.
-Szervusz fiam. - reszketeg kezeivel megigazította a kontyát. - Ülj le, mesélj.
-Nem nagyon van mit. - lassan nehezkedett bele a vendégeknek fenntartott másik fonottba. - az éjjel esni fog, tartsa bent a macskát.
Sári bemászott az ölébe és nagy lapátkezeit gondosan magára húzta, mint egy biztonsági övet.
-Ugye itt maradsz? Ugye? Ott fogsz aludni kanapén, ahol Bandi szokott? Ugye? Mi van a szatyrodban?
-Sára, hagyd kicsit. - Anya éppen a kávés csészéket tette az asztalra. - Itt maradsz ebédre?
-Köszönöm, ha lehet igen. - kedves szavait keménnyé tette a hangja. Inkább sugalltak elvárást, mint hálát. Anya felpillantott rá és megremegett a keze. A csészék összekoccantak.
-Feri?
-Bent van. - csacsogta Sári.
Bólintott és letette a kislányt.
Feri cifrát káromkodott a gép előtt. Lekapta a fülesét és felpattant.
-Sára! - üvöltötte el magát. - Mi ez a vörös cucca gépemben?
-Semmi. Csúszott Sára egyre hátrább, szinte belefolyva a vendég hosszú kabátjába.
Feri kilépett a tornácra és rámeredt a fickóra.
-Nem megyek sehova.
-Nem kell. - mondta nyugodtan a férfi és előrébb tolta a kislányt.
-Akkor?
-Kirúzsozta a száját. - intette a kislány felé a férfi. - A két led a szeme, az usb bemenetek az orra és a cd rése a szája.
-Ó bazd meg Sára! - Feri arca összerándult aztán kisimult és újra a férfire nézett. - Miért jött?
-Megetetni a nyulakat.
-A nyulakat? - Feri szemöldöke felszaladt a haja alá. Kamaszos arcán a pelyhek kezdtek szakáll vastagságot ölteni.
-A nyulakat, igen. Veled.
Feri elfehéredett. Nyelt egyet. A férfi elnevette magát.
-Gyere. Mutasd meg hogy szoktad.
-Nem szoktam sehogy, uram. Egyszerűen letépkedem a füvet és beszórom. Néha kaszálok nekik nagyobb adagot, de a frisset szeretik...
-Jó.
-Jó gyerek ő. - nyöszörgött a nagyi.
-Sára befelé! - adta ki a parancsot Feri.
-Mi az Feri? Miért vagy ilyen sápadt? - anya hangja fátyolos volt.
-Sokat van gép előtt. - válaszolt a nagyi és felhörpintette a maradék ásványvizet.
A férfi lassan lépkedett hátra, zsebre dugott kézzel. Feri bizonytalanul ment mellette. A hosszú ház mögött a hosszú fészer következett, aminek végébe kerültek a nyúlketrecek és végül a baromfiudvar.Megállt a nyulak előtt. Feri tanácstalanul vonogatta a vállát.
-Nyulak. Fű. - mutatott rájuk. - ott letépkedem estefelé, és beszórom ide.
-Jó.
A férfi nyugodtan állt és elgondolkozva nézte a fiút.
-Eszel nyulat?
-Néha. Nem szeretem igazán.
-Jó.
-Nyúztál már meg állatot?
-Nem. Kellett volna?
-Hm. - lenézett a bakancsaira.
-Ki vagyok én? - Feri maga is meglepődött merészségén.
-Ki vagyok én? - nézett fel rá a férfi
-Láttam a képét a dobozban és a nagyi albumában is.
-Öltél már meg bármit is?
-Nem emlékszem.
-Jó.
-Mit akar tőlem?
-Ne egyél többé húst és ne viselj bőr ruházatot.
-Miért.
-Hátha jobb lesz akkor.
-És a nyulak?
-Nappal szedj nekik füvet vagy hajnalban, de jól nézd meg mit tépkedsz le. A tyúkhúrt a tyúkoknak add, a tarackot se etesd fel velük. Lándzsás útifű levelet is adhatsz nekik, de a felmagzottat ne. És adj neki répát is, tudod mint a mesében.
-De miért?
-Eszedbe ne jusson megenni vagy megölni őket. Azzal megfordult és visszament a házhoz. Sára a küszöbön gyúrta a kandúrt.
-Ugye itt maradsz?
-Itt. Szólj anyádnak, hogy teríthet.
Sára felpattant.
-Hogy emlékezhet rád? - kérdezte a nagyi - Olyan rég volt...
A férfi arcán gúnyos mosoly futott át.
-És te? Te hogy emlékezhetsz?
-Ugyanazt csinálod a lányommal is.
-Igen, és a lányod lányával is fogom, ha felnő.
A nagyi megragadta a poharát.
-Becsaptál.
-Sosem hazudok, tudod.
-Nem. - a nagyi szája penge vékony lett. - csak nem engedsz szólni.
-A félelem köt gúzsba mindőtöket, ahogy ezt elmondtam már neked sokszor. Most itt állsz a halál előszobájában. Már lesegítette rólad a kabátot. Tudod hova mész és tudod mi vár ott mégis félsz.
-Nem tudom!
-Dehogy nem. És azt is tudod miért és azt is, hogy mit kellene tenned, hogy ez ne így legyen.
-Hagyd őket.
-Mindenkit hagyok.
-Gyertek. asztalon az ebéd. - szólt ki vidáman anya. A férfi közelsége felpezsdítette és ki nem mondott ígéretekkel öltöztette ünneplőbe. Várta az estét, várta a reggelt, nem sejtve, hogy a nagyi is várta egy fél évszázada ugyanitt, ugyanezt a férfit.
A szobák sötétek és hűvösek voltak. a macskák az ajtóban hevertek, és a konyha kövein megült a paprikás krumpli szaga, majd délutánra felkapaszkodott a vitrázs gépi palócmintás függönykéjére is. A szobában az öreg, megfakult Orionon a való villa jellegzetes kameraállásai váltották egymást, miközben Feri a gép előtt ülve csetelt. Egy gépírónőt megszégyenítő sebességgel jártak az ujjai. Halovány bőrét sárgára színezte a lámpafény. A monitoron egymást váltotta a cset ablak és egy kódsor. Fején a fülesből stabil ütem szólt immár évek óta. A való villa vetítette fények szétszóródtak a szobában. Sári ugrálókötelezett a verandán. A babaszoba bútorai feldőltek.
Becsengetett.
-Annya!- rikácsolt a nagyi. Sárika szaladt is kinyitni a kaput. Anyja kezét törölgetve indult a nyomába. Feri gépelt. A kapu kinyílt és Sárika arcán mosollyá csúszott szét az őszinte öröm. Anya elpirult.
-Szia.
-Szia. - pillantása rávillant Sárira. - Nem zavarok?
-Hát miért nem hívod be? - rikácsolta nagyothallón a nagyi.
-Nem, dehogy. Gyere be. - kezét még mindig a konyharuhába törölgetve elállt az útból. Ő bement és gondosan lekövette a mintázat vetette hurkokat. A macska purrogva dőlt az ajtókeretnek.
-Csókolom Krausz néni.
-Szervusz fiam. - reszketeg kezeivel megigazította a kontyát. - Ülj le, mesélj.
-Nem nagyon van mit. - lassan nehezkedett bele a vendégeknek fenntartott másik fonottba. - az éjjel esni fog, tartsa bent a macskát.
Sári bemászott az ölébe és nagy lapátkezeit gondosan magára húzta, mint egy biztonsági övet.
-Ugye itt maradsz? Ugye? Ott fogsz aludni kanapén, ahol Bandi szokott? Ugye? Mi van a szatyrodban?
-Sára, hagyd kicsit. - Anya éppen a kávés csészéket tette az asztalra. - Itt maradsz ebédre?
-Köszönöm, ha lehet igen. - kedves szavait keménnyé tette a hangja. Inkább sugalltak elvárást, mint hálát. Anya felpillantott rá és megremegett a keze. A csészék összekoccantak.
-Feri?
-Bent van. - csacsogta Sári.
Bólintott és letette a kislányt.
Feri cifrát káromkodott a gép előtt. Lekapta a fülesét és felpattant.
-Sára! - üvöltötte el magát. - Mi ez a vörös cucca gépemben?
-Semmi. Csúszott Sára egyre hátrább, szinte belefolyva a vendég hosszú kabátjába.
Feri kilépett a tornácra és rámeredt a fickóra.
-Nem megyek sehova.
-Nem kell. - mondta nyugodtan a férfi és előrébb tolta a kislányt.
-Akkor?
-Kirúzsozta a száját. - intette a kislány felé a férfi. - A két led a szeme, az usb bemenetek az orra és a cd rése a szája.
-Ó bazd meg Sára! - Feri arca összerándult aztán kisimult és újra a férfire nézett. - Miért jött?
-Megetetni a nyulakat.
-A nyulakat? - Feri szemöldöke felszaladt a haja alá. Kamaszos arcán a pelyhek kezdtek szakáll vastagságot ölteni.
-A nyulakat, igen. Veled.
Feri elfehéredett. Nyelt egyet. A férfi elnevette magát.
-Gyere. Mutasd meg hogy szoktad.
-Nem szoktam sehogy, uram. Egyszerűen letépkedem a füvet és beszórom. Néha kaszálok nekik nagyobb adagot, de a frisset szeretik...
-Jó.
-Jó gyerek ő. - nyöszörgött a nagyi.
-Sára befelé! - adta ki a parancsot Feri.
-Mi az Feri? Miért vagy ilyen sápadt? - anya hangja fátyolos volt.
-Sokat van gép előtt. - válaszolt a nagyi és felhörpintette a maradék ásványvizet.
A férfi lassan lépkedett hátra, zsebre dugott kézzel. Feri bizonytalanul ment mellette. A hosszú ház mögött a hosszú fészer következett, aminek végébe kerültek a nyúlketrecek és végül a baromfiudvar.Megállt a nyulak előtt. Feri tanácstalanul vonogatta a vállát.
-Nyulak. Fű. - mutatott rájuk. - ott letépkedem estefelé, és beszórom ide.
-Jó.
A férfi nyugodtan állt és elgondolkozva nézte a fiút.
-Eszel nyulat?
-Néha. Nem szeretem igazán.
-Jó.
-Nyúztál már meg állatot?
-Nem. Kellett volna?
-Hm. - lenézett a bakancsaira.
-Ki vagyok én? - Feri maga is meglepődött merészségén.
-Ki vagyok én? - nézett fel rá a férfi
-Láttam a képét a dobozban és a nagyi albumában is.
-Öltél már meg bármit is?
-Nem emlékszem.
-Jó.
-Mit akar tőlem?
-Ne egyél többé húst és ne viselj bőr ruházatot.
-Miért.
-Hátha jobb lesz akkor.
-És a nyulak?
-Nappal szedj nekik füvet vagy hajnalban, de jól nézd meg mit tépkedsz le. A tyúkhúrt a tyúkoknak add, a tarackot se etesd fel velük. Lándzsás útifű levelet is adhatsz nekik, de a felmagzottat ne. És adj neki répát is, tudod mint a mesében.
-De miért?
-Eszedbe ne jusson megenni vagy megölni őket. Azzal megfordult és visszament a házhoz. Sára a küszöbön gyúrta a kandúrt.
-Ugye itt maradsz?
-Itt. Szólj anyádnak, hogy teríthet.
Sára felpattant.
-Hogy emlékezhet rád? - kérdezte a nagyi - Olyan rég volt...
A férfi arcán gúnyos mosoly futott át.
-És te? Te hogy emlékezhetsz?
-Ugyanazt csinálod a lányommal is.
-Igen, és a lányod lányával is fogom, ha felnő.
A nagyi megragadta a poharát.
-Becsaptál.
-Sosem hazudok, tudod.
-Nem. - a nagyi szája penge vékony lett. - csak nem engedsz szólni.
-A félelem köt gúzsba mindőtöket, ahogy ezt elmondtam már neked sokszor. Most itt állsz a halál előszobájában. Már lesegítette rólad a kabátot. Tudod hova mész és tudod mi vár ott mégis félsz.
-Nem tudom!
-Dehogy nem. És azt is tudod miért és azt is, hogy mit kellene tenned, hogy ez ne így legyen.
-Hagyd őket.
-Mindenkit hagyok.
-Gyertek. asztalon az ebéd. - szólt ki vidáman anya. A férfi közelsége felpezsdítette és ki nem mondott ígéretekkel öltöztette ünneplőbe. Várta az estét, várta a reggelt, nem sejtve, hogy a nagyi is várta egy fél évszázada ugyanitt, ugyanezt a férfit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése