Álmatlanul járta az utcákat. A lehúzott redőnyök és rácsok mögött sötétben lapuló áruk szinte sóhajtoztak. Cipője hangosan koppant az aszfalton, és ahogy kongó utca megsokszorozta a hangot, mögötte mint pillanatképek maradtak az utcán állva egykori mozdulatai. Volt már ő péklegény, utcai dohányárus, pipakészítő és tintás ujjú hivatalnok. Halmozottan fensőbbséges nemes-ficsúr és barázdált szívű zsoldoskatona. Ez utóbbinál elidőzött egy leheletnyit. Kifújta a cigarettafüstöt, ami az emlékezéskor a szájába tódult és megállt. Lassan fordította figyelmét a bakancsaira.
A lány a kapualjban várta. Ő kis eltávot vett két szál cigiért és kilépve indult el a Király utca 47 felé. A zöld festék vastag karéjokban mállott a kapuról. Még napok múlva is potyogott a kabátjából. A lány bent várta a kukák mellett. A macskakő a belső udvarban is folytatódott, ahogy a kijárási tilalom és az elsötétítés is. Ő becsukta a kaput maga mögött és aprót biccentve jelzett a a lánynak. az hatalmas bamba szemeit meresztve lassan kibújt a bugyijából.
Emlékezett a bakancsaira. Azt nézte közben. A saját rogyadozó bakancsait. Emlékezett a kapu málló festékére és a lány hajára.
Mindegy volt. Négy nap múlva elvitték mind. A házban csak az öreg maradt, egykori jegesember. De abban sem volt köszönet.
Felpillantott a bakancsairól. A lámpák fénye célkeresztet állított rá a saját árnyékából.
-Dolgozom, hisz láthatod. - suttogta.
Megrázta a fejét, mint kinek víz ment a fülébe.
-Mintha tehetnék mást. - gondolta és újra kilépett. a kopogás számos korábbi életet idézett, de azok már nem vonták el a figyelmét. Egy nő után haladt. Harmincas sovány nő után. Látta benne az életet és a halát is. A lehetőségek takaros csomóvá kötve ott lebegtek a bordakosarában. Szíve is lehetett volna. Valaki bizonyára úgy mondaná. Szerinte nem volt ott szív, se más. Csak egy kis irizáló szilánk és körötte a tubifex-szerű sorsgobolyag. Kibonthatatlanul. Ő mégis megpróbálta. Minden alkalommal. Minden adódó teremtménnyel. Hátha.
A nő igyekezett, de a lábai lassan vitték. A gyermek ott rejtőzött benne. Ő közelebb lépkedett, és meghallgatta a nőt. Elmosolyodott. A nő gondolatai messze jártak. Valahol egy nyaraláson volt fejben, és pezsgőzött az egyik kollégájával. Meztelen lábait kihúzta a szandálból. Gondolatban. Ő elmosolyodott újra és meghúzott egy szálat a sok közül.
A nő megtorpant és felnézett a lámpába. aztán mobilért nyúlt és taxit hívott. Reggelig még hétszer ébredt meg. Hét különböző színű álomból. Reggel aztán vett a gyógyszertárban egy terhestesztet, és nem ment be dolgozni.
A lány a kapualjban várta. Ő kis eltávot vett két szál cigiért és kilépve indult el a Király utca 47 felé. A zöld festék vastag karéjokban mállott a kapuról. Még napok múlva is potyogott a kabátjából. A lány bent várta a kukák mellett. A macskakő a belső udvarban is folytatódott, ahogy a kijárási tilalom és az elsötétítés is. Ő becsukta a kaput maga mögött és aprót biccentve jelzett a a lánynak. az hatalmas bamba szemeit meresztve lassan kibújt a bugyijából.
Emlékezett a bakancsaira. Azt nézte közben. A saját rogyadozó bakancsait. Emlékezett a kapu málló festékére és a lány hajára.
Mindegy volt. Négy nap múlva elvitték mind. A házban csak az öreg maradt, egykori jegesember. De abban sem volt köszönet.
Felpillantott a bakancsairól. A lámpák fénye célkeresztet állított rá a saját árnyékából.
-Dolgozom, hisz láthatod. - suttogta.
Megrázta a fejét, mint kinek víz ment a fülébe.
-Mintha tehetnék mást. - gondolta és újra kilépett. a kopogás számos korábbi életet idézett, de azok már nem vonták el a figyelmét. Egy nő után haladt. Harmincas sovány nő után. Látta benne az életet és a halát is. A lehetőségek takaros csomóvá kötve ott lebegtek a bordakosarában. Szíve is lehetett volna. Valaki bizonyára úgy mondaná. Szerinte nem volt ott szív, se más. Csak egy kis irizáló szilánk és körötte a tubifex-szerű sorsgobolyag. Kibonthatatlanul. Ő mégis megpróbálta. Minden alkalommal. Minden adódó teremtménnyel. Hátha.
A nő igyekezett, de a lábai lassan vitték. A gyermek ott rejtőzött benne. Ő közelebb lépkedett, és meghallgatta a nőt. Elmosolyodott. A nő gondolatai messze jártak. Valahol egy nyaraláson volt fejben, és pezsgőzött az egyik kollégájával. Meztelen lábait kihúzta a szandálból. Gondolatban. Ő elmosolyodott újra és meghúzott egy szálat a sok közül.
A nő megtorpant és felnézett a lámpába. aztán mobilért nyúlt és taxit hívott. Reggelig még hétszer ébredt meg. Hét különböző színű álomból. Reggel aztán vett a gyógyszertárban egy terhestesztet, és nem ment be dolgozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése