erővonalak

Messziről megérezem, ahogy jön. Össze voltunk mi már kötve jó párszor. A királyosdi rituáléi régiek és meggyengültek már, minket mégis rendesen elkapott. Sejtelmem sincs mi lett volna, ha frankón akarok király lenni.
Jön be a szigetre a focipálya mellett. A farkashorda illedelmesen kikerüli, pedig igazán semmi okuk nincs a finomkodásra. Simán széttéphetnék bármelyikünket. Hong csinos kis teste egynek még talán elég is lenne. Holnap éjjel telihold. Figyelni kell erre.
A szobornál megállt és a szökőkutat keresi. Micsoda egy kívülálló fasz. Nem működik a szobor, mert ilyen huncutságokra mint zenélő szökőkút igazán nem futja az áramból.  Értem az emberek logikáját és értem a fajtámét is. A kettő között késpengén egyensúlyozom. Megcsóválom a fejem. Csenge felfigyel a mozdulatra. Táncolt egy nagyot a farkasokkal. Szép ahogy kipirultan itt ül a földön szemben velem.
-Mit csóválsz? - kérdezi incselkedve. Úgy beszél velem, mintha folyton tilosban járna.
-Semmi. - vigyorgok. - Szép vagy. - nem hazudok, ő mégis elpirul. Az öröme felhői bekúsznak a bőröm alá. Hong felfigyel rám.
-Lassan indulhatnánk. - mondom közömbösen és üdvözlésre emelkedek. Hong kimért. Fél a farkasoktól.
-Miért keresed a szövetséget ezzel a mocskos hordával? - húz félre kicsit.
-Mocskos horda, de erősebbek a fizikai világban most, hogy az emberek védtelenné váltak.- kezd zavarni az értetlensége. - Mindent meg kell rágjak neked, mint valami kis állatnak az anyja?
Igazságtalan vagyok. Én hosszú évtizedeket éltem már idekint, a kitagadás után és előtte is. Ő világ életében csak akkor jött át ide, ha nagyon muszáj volt. Nem véletlenül ismeri nálam ezerszer jobban a viszonyokat odaát. De idegesítően bunkó itt. Csenge nézi őt. Beszélni fog vele. Hong értetlenkedik kicsit, úgyhogy kénytelen vagyok átfogni a vállát, és szelíd agresszióval odavezetem a színpadhoz.
-Szórakoztatjuk őket kicsit. Nem hivatalosan vagyunk itt, ahogy ők sem. Királyságunk egyként kíván ünnepelni a föld lényeivel, így velük is. Most felmegyünk és azt tesszük amiben a legjobbak vagyunk ezen a szaros sárgolyón. - Megszorítom a nyakát. megfeszül.  Felnéz rám és bólint. A gitárok meg vannak, desperado megteszi, a többi úgyis jön magától. Mindent elfelejtünk. a lényegünk a lényünk ott van. A harcos és a bárd, a bolond életművész és a dicső harcos, a szépséges örök tündöklés és a kiolthatatlan csillanása a reménynek.

Háh.
Fenkölt szépségünk és a farkasok csürhéje között csak pár lépés, a hülyeség és pár bátor ember van. Bizarr szépség ismét, ahogy próbál mindenki nem ellenséget vagy táplálékot vagy riválist látni a másikban. Vagy egyszerűen csak nem félni.
Lentebb egy bogrács mellett, mintha a pokolbéli kondérokat kevergetné, áll egy a seregekből. Egy aki kívülről jött, aki nem szereplője a mi kis táplálkozós-baszós, élve-halós körforgásunknak. Meghajolok felé, ő is biccent. Hong a farkasokat lesi, hiába nyugtatom, hogy nem kell félnie. Kérem, hozzon egy sört. El kell gondolkozzak a hogyanokon. Sándor, az én kis szerencsedémonom a kondér mellé ül. Szóval tartja a seregek bajnokát, vagy ki az a figura. Csapzott katonás szerkó és az a brutális ragyogás mellé, amit a farkasok is látnak, de Hong is hunyorog miatta.
-Isten mindent lát, fiam. - lép oda egy nő és egy műanyag tányéron rántottát nyom a kezembe.
Megköszönöm és faggatom kicsit. örül, hogy beszélhet.
-És mit szól isten ahhoz amit lát? - eszembe jut, hogy Sándor is folyton istennel van elfoglalva. Pedig mindegy is, isten úgysem szól bele.
-Nem szól semmit. Majd odaát. - mondja az asszony szigorúan.
-Odaát sem. - teszem hozzá. Ezt azért egészen pontosan tudom. Nincs ilyen értelemben odaát.
-Hé te! - kapja el a vállam hátulról egy hatalmas kéz. - Haló. Bocs.
A fick egy hegyomlás. Olyan mint egy viking. Félrenyelem a rántottát.
Mondd! - köhögöm.
-Azt mondta a Feri, hogy te segítesz megtalálni az eltűnt gyerekeket.
Nincs buta szeme, de ködös a piától. Cseregyerekek ismerik e egymást? Öreg történet. Nem.
-Kit kell megkeresni?
Tisztul a tekintete.
-A húgomat. Féltestvérem, érted. Kislány még. Nyolcadikos volt. Eltűnt az éjjel.
-Hogy néz ki, hogy hívják és ki látta utoljára?
-Nem beszélhetnék a nyomozóval?
Baszod. Én vagyok a nyomozó.
-Nem. - mereven nézek rá. A rántottát forgatom a számban. Feri az egyik farkasklán második tagja. Jó lesz figyelni.
-Juhász Zsófi. Gellért utca 21. Az anyja kiment valami kaját szerezni, azóta sem ért haza. - félrenéz. - A Zsófi meg megijedt és kimenekült a házból. A srácok már keresték, de nem találták meg.
Mennyi ilyen sztori lesz. Ó ha tudnád, viking arcú barátom, mennyi.
-Harta Feri?
-Aha.
-Ők is keresték?
-Jah. Még az éjjel.
-Nehéz lesz.
-Mondd meg az árát.
-Nem mondom. Ha megvan megegyezünk. Halva is kell? - nézem a szemét ahogy megrebben. Érzem ahogy kiszáll belőlem a csillogás amit összegitároztam magamnak pár perce. De meg kell kérdeznem.
-Igen. - gyorsan mondja és már hörpint is a sörből. - szólj ha van valami.
Nem válaszolok csak bólintok és ellépek mellőle. Most kezdhetem elölről. megyek a kondéroshoz, hogy adjon levest. Ad és int, hogy csak semmi mókázgatás a területén.
-Bazd meg a levesed Fényeskardu Strum. - morgok magamban, de leülök közéjük. Sanyit helyre is kell tenni, mert nem jó kedvemben próbál kötekedni. Sikerül ájultra fejelnem. Hong néz a színpadtól. Olyan elveszett ez a szép szál legény itt a sok hústorony között. Ne félj, üzenem neki. Elfordul.

Hajnalodik. Csengére bízom a kéglit és a feladatot a viking húgával, így talán nem lesz egy héten belül romhalmaz a kégli és értelmesen töltik az idejüket. Együtt. Figyelmeztetem, hogy ha nem figyel, el fog felejteni engem és Hongot és mindent ami nem fér bele a fejében lekódolt úgynevezett normális világba. Se a csatára, se a rémekre, semmire. Látom a szemében a riadalmat. Annának is szólnom kellett volna, villan át a gondolat bennem. Mindegy. Most már mindegy. Félre pillantok, Hong a kerthelység bejáratánál áll, mellette két késes és egy falkavezér.
Mennem kell. Csengének palacsintát ígérek reggelire és remélem, hogy be tudom tartani. Elköszönünk, odaadom a bringám nekik és Hong felé indulok. Már két vezér is ott feszeng vagy hat késes, és egy sámán. Sokan lesznek. Hong ragyogó szépsége csak engem nyugtat mag. Szivárványharcosaink felfújták magukat. Néha annyira szánalmasak vagyunk.
-Jó reggelt. - vigyorgok és vidáman kezet nyújtok a legnagyobbnak. Vicsora mosoly e vagy fenyegetés csak ő tudja. Sorban lejattolnak velem. Hong szobor-mereven áll.
-Jól van. - gondolom. Ha így, hát így.
-Új világrend épül, uraim. Remélem, hogy népeink a ma este hangulatában tudnak együtt élni az elkövetkezőkben.
Hong ismét az utolsó sejtjéig megdöbben. Ki is esik egy pillanatra a kúl harcos pózból és rám mered. a király-mágia felfénylik. Kinyilatkoztattam basszus. Csodás. Szavaim beíródnak a közös tudatalattiba. Mesék lesznek belőle, meg énekek. Szuper. A Farmeros király és a Lakk Lovag meséje. sebaj. Komolyan nézek a legnagyobb farkasra. Ingben van. A világoskék inga alatt ott tekeregnek a jellegzetes farkas tetkók. Büszke vagyok a magaméira, amik a saját fajomat mutatják, világokat kötök össze basszus. Cseregyerek vagy mi? nem egyszerűen fénylény. Ember is.
-A néped kissé megfogyott, király. - mondja fitymálólag. Szája sarkában mosoly bujkál. A késesek felröhögnek, a sámán csóvál.
-Csak a legjobbak maradtak életben. Szépséges hölgyeink és leleményes gyermekeink zöme odaveszett. valóban. de hosszú életünk lehetőséget ad a sűrű gyermekáldásra.
Bólint és a tenyerébe köp. Összecsapja.
Vér fröccsen.
Kurvára megijedek, de szerencsére meg sem moccanok. Van előnye a kinti éveknek.
Hong kardot ránt.
-Nyugalom. - hagom elcsuklik. Megköszörülöm a torkom. - Nyugalom.
A farkas morog és vicsorog. Lassan kapcsolok. Itt a Holdudvar előtt fog nekem alakot váltani.
-Holdudvar. - magamban belül egy őrült kacaj szabadul el. A bográcsos nem a Molnár volt. A Molnárt megismerem. A Holdudvar az egyik kedvenc helyem, azért vezettem ide a srácokat. De a Holdudvar közben az is ami. Budapest szemének pupillája. A Dunán úszó sziget-szemben a kapu. A kapuk városának egyik átjárója.
-Örülök, hogy tisztelitek a törzseket, tündér.
Utálom, ha tündérnek hívnak. Nem vagyok tündér. Vérszomjas is vagyok, ha kell és kegyetlen is ha úgy adódik, semmi szárnyacskákkal verdesés és édibédi cukiság. Lopok, hazudok, csalok és ölök ha szükséges. Erőm az alaklom, az extázis, a pillanat és spontaneitás ereje, vakmerőség és rettenthetetlenség.
-A fajtám szívében ver legkevésbé karót a félelem, farkas. Ezért lehetünk itt. Bár számszakilag kevesebben, de erőben egyenrangúként. - kihúzom magam. A válláig sem érek, de ez most nem érdekel. Több vagyok nála, akaratban, fókuszáltságban. Én vagyok népem választott királya, bazdmeg.
Kinyújtja a kezét. tenyere félig mancs. Akkora mint egy palacsintasütő. Közepéből tüske áll ki. Rávigyorodok és belecsapok.
-A békéért. - hallom Hong szívének vágyát.
-Szövetségért. - mondom hangosan a farkas félig emberi pofájába, miközben a farkasok kara felüvölt.
-GAIA!