A Molnár kigombolta az inge nyakát. Jó tempóban halad Filatorigáttól az Árpád-híd felé. Felcsillantak a biciklik macskaszemei a holdfényben, a két fiatal pedig színpompásan bandukolt előtte. Tolták a bicikliket, lassan, megfontoltan. Sándor és Csenge válla szinte összeért. A Molnár elégedetten méregette őket. Úgy lopódzott mögéjük, mint egy szellő. A válluk felett nézett le rájuk, az arcukat a gesztusaikat figyelte, kereste a pillanatot a módot, az isteni rendelést. Hosszan haladtak már így, benne a szinekben, az élőben a pillanatban mikor a Molnár észrevette a szálakat. Hátra nézett és összemorcolta a szemöldökét a sötétben lassan feléjük folydogáló árnyakat figyelte. A szürke masszában rendezetten kavargó port, a két ember felé kinyúló kékes szálakat.. Belépet hát a két ballagó mögé és megfordult. A túlföldi meglepődött és megtorpant. Fizikai testet öltött és illedelmesen meghajolt. A Molnár szíve belegyönyörödött a kékek millió árnyalatába. A fiatal harcos szíve körüli lég megannyi parázsló pillanatot rejtett.
- Szóval veled van dolgom. - derült fel kissé a Molnár. Nagyon ritkán kellett túlföldiekkel találkoznia.
-Tisztellek Molnár, de nincs veled dolgom. - sziszegte feszülten az.
A Molnár várta a választ az égtől, de az nem jött. ötlete nem volt, lévén nem volt ember, hogy mit kellene a túlföldivel kezdenie.
-Pedig látlak. - dünnyögte és várt. A kék megpróbálta kikerülni, de az aki a malmokat hajtja, aki a kerekeket igazítja egymáshoz nem olyasvalami amit meg lehet kerülni.
-Miért hiszed, hogy ok nélkül álom el az utadat? - kérdezte csendesen. - Semmit nem tehetek ami nem okkal való.
-Valóban. - hajolt meg ismét a túlföldi és újra nekilendült, hogy egy gyors mozdulattal kikerülje a Molnárt. A Molnár azonban ott volt, és visszatette. A harcos ismét szökkent, de most már erőből. A Molnár azonban mint egy gumifal pont olyan erővel vetette vissza.
-Maradj nyugton. -súgta a Molnár. - Ti túlfödiek vagytok mind közül a legizgágábbak.
-Meg kell állíts? - kérdezte a túlföldi és a Molnárban bennragadt a szussz. Nem érezte a tett formáját.
-Nem kell. - Mondta ki végül és félreállt. A túlföldi színei beborították.
-Akkor jó. - vigyorgott az és nekilendült, hogy behozza a lemaradást. A Molnár bizonytalanul indult utánna, követve a kékes nyomot egészen az Andrássy útig.
* * *
-Várjon nemesúrficska. - szólalt meg egy reszelős hang a háta mögött. Hong gyomra diúnyira szűkült, de a mozdulat amivel megfordult tökéletesen kimért és elegáns volt. A hordómellkasú farkas ott cammogott mögötte.
-Parancsoljon.
-Nehezen hittem el, és a meglepetéstől a jómodorom is oda let.- elnevette magát öblös hangos nevetéssel - de teljesen megdöbbentő, hogy összeolvadnak elvadult testvéreikkel. Végülis ha a falka léte van veszélyben, más is kibékül régi ellenségeivel. nagy tett ez, ehhez akartam gratulálni.
-Nem tudom követni. Attól tartok egy szavát sem értem, uram. Ne haragudjon.
-A két király. Egy király szivárványos, egy meg túlföldi. Úgy értem a másik. szóval... - a farkas mosolygott, a szeme vidáman csillogott, de semmi tisztelet nem volt benne. - Szóval rajtad, látni, hogy nemesen született, ízig vérig szivárványos vagy. A másikon meg hogy túlföldi cseregyerek. Nyilván ők nincsenek rászorulva, hogy egy nemesüket adják a frigybe. - a farkas kedélyesen hátba vágta Hongot. - Ne félj, királyoknak akárkivel lehet kufircolni. Minket nem zavar.
Hong a döbbenettől elfelejtett levegőt venni.
-Már hogy lenne túlföldi?! - igyekezett palástolni a döbbenetét. - Látott ön egyáltalán hírmondót is közülük?
-Hogyne láttam volna. A hajógyári szigeten van diszkójuk. - értetlenkedve emelgette a szemöldökét, és lassan leolvadt a mosoly is az arcáról. -Ez a te királypárod biztosan nem szivárványos.
- Szóval veled van dolgom. - derült fel kissé a Molnár. Nagyon ritkán kellett túlföldiekkel találkoznia.
-Tisztellek Molnár, de nincs veled dolgom. - sziszegte feszülten az.
A Molnár várta a választ az égtől, de az nem jött. ötlete nem volt, lévén nem volt ember, hogy mit kellene a túlföldivel kezdenie.
-Pedig látlak. - dünnyögte és várt. A kék megpróbálta kikerülni, de az aki a malmokat hajtja, aki a kerekeket igazítja egymáshoz nem olyasvalami amit meg lehet kerülni.
-Miért hiszed, hogy ok nélkül álom el az utadat? - kérdezte csendesen. - Semmit nem tehetek ami nem okkal való.
-Valóban. - hajolt meg ismét a túlföldi és újra nekilendült, hogy egy gyors mozdulattal kikerülje a Molnárt. A Molnár azonban ott volt, és visszatette. A harcos ismét szökkent, de most már erőből. A Molnár azonban mint egy gumifal pont olyan erővel vetette vissza.
-Maradj nyugton. -súgta a Molnár. - Ti túlfödiek vagytok mind közül a legizgágábbak.
-Meg kell állíts? - kérdezte a túlföldi és a Molnárban bennragadt a szussz. Nem érezte a tett formáját.
-Nem kell. - Mondta ki végül és félreállt. A túlföldi színei beborították.
-Akkor jó. - vigyorgott az és nekilendült, hogy behozza a lemaradást. A Molnár bizonytalanul indult utánna, követve a kékes nyomot egészen az Andrássy útig.
* * *
-Várjon nemesúrficska. - szólalt meg egy reszelős hang a háta mögött. Hong gyomra diúnyira szűkült, de a mozdulat amivel megfordult tökéletesen kimért és elegáns volt. A hordómellkasú farkas ott cammogott mögötte.
-Parancsoljon.
-Nehezen hittem el, és a meglepetéstől a jómodorom is oda let.- elnevette magát öblös hangos nevetéssel - de teljesen megdöbbentő, hogy összeolvadnak elvadult testvéreikkel. Végülis ha a falka léte van veszélyben, más is kibékül régi ellenségeivel. nagy tett ez, ehhez akartam gratulálni.
-Nem tudom követni. Attól tartok egy szavát sem értem, uram. Ne haragudjon.
-A két király. Egy király szivárványos, egy meg túlföldi. Úgy értem a másik. szóval... - a farkas mosolygott, a szeme vidáman csillogott, de semmi tisztelet nem volt benne. - Szóval rajtad, látni, hogy nemesen született, ízig vérig szivárványos vagy. A másikon meg hogy túlföldi cseregyerek. Nyilván ők nincsenek rászorulva, hogy egy nemesüket adják a frigybe. - a farkas kedélyesen hátba vágta Hongot. - Ne félj, királyoknak akárkivel lehet kufircolni. Minket nem zavar.
Hong a döbbenettől elfelejtett levegőt venni.
-Már hogy lenne túlföldi?! - igyekezett palástolni a döbbenetét. - Látott ön egyáltalán hírmondót is közülük?
-Hogyne láttam volna. A hajógyári szigeten van diszkójuk. - értetlenkedve emelgette a szemöldökét, és lassan leolvadt a mosoly is az arcáról. -Ez a te királypárod biztosan nem szivárványos.
"Semmit nem tehetek ami nem okkal való." - ez nagyon szép, Kerekek Hajtója. meg a színek is, ismét.
VálaszTörlésnem tehetek róla, nekem tök megható ahogy ezek ketten egymás mellett mennek és a válluk szinte összeér, a Molnár meg mint valami nagybácsi, nézi a gyerekeket. :)
már csak az érdekelne, ki az aki követ miket és mi dolga velünk?!
szivárványos és túlföldi? uramisten. hát, nem gondoltam volna. btw remélem a farkas téved, bár nem vagyok rasszista. ugyanakkor ha a túlföldi nép az, amelyik félelmekkel táplálkozik (ha jól értem ezt az egészet), akkor Horatio szépen átszokott a szivárványos táplálékra. tehát szokás kérdése az egész. hm.
Jaj biztos nem az. Nem lehet az.
VálaszTörlés"A mozdulatai mintha egy farkastól tanulta volna, a vérszomja egy vámpíré, a tekintete okos és hideg, amilyen csak egy túlföldi tud lenni, teste majdnem teljesen emberi. Ráugrik a rémre és leharapja a fejét."
huh. akkor csak szegény Hongot szívatod. :)
VálaszTörlésVannak olyan mondataid, amiken megakadok, és csak ízlelgetem csendesen és gondolkodom, hogy vajon honnan jönnek. Mint ez: "Hosszan haladtak már így, benne a szinekben, az élőben a pillanatban", vagy ez:"A fiatal harcos szíve körüli lég megannyi parázsló pillanatot rejtett."
VálaszTörlésNagyon szép, ahogy a Molnár elgyönyörködik a túlföldi kékségén, meg hogy megkerülhetetlen, és pontosan ugyanakkora erővel lök vissza, mint amekkorával nekimennek. De ahogy rájön, hogy nem tudja, mi a dolga a túlföldivel, és elengedi, az a legszebb.
Na és a csavar a történetben: csúcsszuper! :))