hétköznapi emberek - 1

Aztán lelépett az útra ott, ahol régebben a zebra volt. Na nem mintha ezernyi autó vonult volna elszánta onnan ide meg innen oda. Nem. Alig lézengtek az autók, a sok bringás meg nagyon gyorsan kapcsolt. A zebrának sem volt már jelentősége. A lámpák nem égtek, mert nem volt akkora a forgalom, hogy szükség legyen rá. Átvágott  a Grassalkovich úton aztán be a Hősökön a rendelőig.Ott a lerohadt volvo busz mögül elővezette a biciklijét. A kertvároson áttekerve az ismerős porták előtt lassan hajtva az öreg csepelt, egyre gyűlt benne a méreg. a kicsinek oviban kellene lenni, a nagyobb most lenne elsős a Grassalkovichban. annyira örült, hogy felvették. Jó iskola az. Erre besül az egész ezzel a francos áramszünettel. Azért tekert le az iskoláig, hogy megnézze, valóban nincs tanítás. A kapun ott volt egy papír, gondosan irattartó bugyiban, vastagon oda celluxozava, ami biztosított mindenkit, hogy a tatnítás azonnal folytatódik, amint elmúlik a szükségállapot.
Marcsi lassan teret. Főleg, hogy a kutyákat ne zavarja fel. Nagyon félt tőlük. Másrészt, hogy lasabban érjen haza. Otthon a szomszéd Panna vigyázott a srácokra, de ahogy az elmúlt lidérces napokon, úgy eztán is rámaradtak. Szívták a vérét. Gondolta ő, hogy majd nehéz lesz Gyuri mellett, de erre azért nem számított. Otthon 'Varsányban, azért mindig megoldották a dolgaikat, mármint a szülei. Neki valahogy nem ment. Gyuri szájában megaludt a tej. Ha otthon volt csak aludt vagy a gép előtt ült és szólni sem lehetett hozzá. Néha kiült a gyerekekkel az udvarra de hamar felcsapta az agyát, hogy milyen kupi van az udvaron.
Van. Valóban. Szerte a sok műanyag játék, dömper meg autók, labda, matrac, homokozó cuccok. De mit lehet csinálni két égető kölyökkel, aki ráadásul mind fiú? A kocsibeálló elfoglalja az udvar nagyobbik részét. Mondta ugyan annak idején Gyurinak, hogy álljon a kocsival inkább az utcára. Túl kicsi a telek, ahhoz hogy beálljon. Elfoglalja majd az egészet, de Gyuri csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy ellopják különben. Drágább vlt, mint a ház. Valóban. Most a poros gazzal itt-ottt felvert udvaron, ha Gyuri nincs otthon a gyerekek játszanak, és igen, széthagynak mindent.
Reggel míg megeteti őket már szétszalad a konyha, nincs egy dolog amit be tudna fejezni. A főzés is ezer megszakítással készül. Anya, nyisd ki, csukd meg, segíts levenni, meg a másik fele, a tedd le, ne bántsd, hagyd békén, mosd meg, tedd vissza, ne vedd el tőle, ne verd meg, ne csípd meg, miért bántod már megint. Örökös rendfenntartás. Vérszívó kis ivadékai. Mocskosak, pimaszak, komiszak és féltékenyek még a levegőre is amit nélkülük vesz.
Ráfordult az utcájukra. A hepehupás lejárt homokban kilapított béka virított. Erről eszébe jutott mennyire undorodik a csupaszságtól. A békáktól és minden más lénytől, akin nincs valami borítás, szőr, toll, vagy minimum pikkely. Aztán eszébe jutott ahogy feküdt pár napja az ágyában, anyaszült meztelen, és próbálta elképzelni, hogy Gyuri megérinti, hogy hozzáér. A nyakáig felhúzta a takarót és vacogott alatta a nyári meleg ellenére is. Csupasz kis béka vagyok - gondolta és szégyenkezve ugrott ki az ágyból, hogy felvegye a pizsamáját. Mindegy milyen meleg van, majd kitakarózik. Mire visszamászott volna a nagyobbik már be is fészkelte magát. Késő éjjel volt. Ciripeltek a tücskök. A nagyobbik sokat forgolódik álmában, így ő ismét nem aludt. De inkább a nagyobbik alvó fészkelődése, mint Gyuri sietős, kelletlen tapogatózása, ami inkább testi szükséglet, mint valódi szeretet.
Letámasztotta a bringát a bejárat mellett. Halkan szitkozódott, mikor rálépett egy műanyag katonára. Félre rúgta és benyitott. A házuk nem volt bevakolva. az ablakok fehér műanyag tokja virított csak töretlenül. A lakásban a rendetlenség még tovább fokozódott. a nagyobbik éppen marokszám szórta szét a legot, a kisebbik a dvd-tartó dobozban ült. A vékony karton alig bírt már ellenállni a fiúcska nyomásának. Kezében a félméteres vékonytestű facica, amit a nővérétől kapott pár éve. A cica feje már letörött. Panna a kanapén ült, felhúzott lábakkal és egy tinimagazint lapozgatott békésen.
Marcsi egy pár pillanatig csak állt az ajtóban és nézte őket. aztán inkább a konyhába ment. A pultra támaszkodott és a arccal a falnak próbálta nem elsírni magát.
-Szia Marcsi. akkor én megyek is. - hallotta Panna melankolikus hangját a háta mögül. Nem mozdult. egy pillanat múlva már a bejárati ajtó csukódására rezzent össze.
-Anya! Anyaa! - hallatszott a kicsi egyre hangosabb szirénázása a nappaliból. - Beszorult!
-Be. - mondta ő mint egy magának, aztán megfordult és megértett valami nagyon fontosat magáról. Benyúlt a mosogató alá és elővette mind a négy IKEA-s műanyagszatyrot és módszeresen elkezdte válogatni a konyhai eszközöket. A kicsi kitotyogott hozzá legörbült szájjal.
-Anya! Cica beszorult a tévé alá.
Estefelé már annyira fáradt volt, hogy kiült a koszos udvarra két székkel. Az egyiken ült, a másikra a lábát tette fel. Arccal a kocsibeállónak, persze. Lassan tekergette a koffeinmentes kávéját. Gyurin gondolkozott. Az esküvőjük elmaradásán, az első gyerek érkezésén. Azon a nyugodt, már már unott hétköznapi némaságon, ami körülveszi őket. Észre kellett volna vennie a jeleket. Látnia kellett volna már az elején, hogy nincs köztük szerelem. Hogy a nyugalom van csak. annak a békéje, hogy valakihez hazamehet. Valaki úgy csinál majd hogy ne legyen baj. Valaki befizeti a csekkeket, valaki gyereket szül, mert azt úgy kell. Valaki majd felépíti azt a látszatot, hogy ők hétköznapi emberek.
a kiskanállal kiemelt a csészéből egy kis kávét majd visszacsurgatta a csészébe.
Megállapította, hogy nem is ismeri Gyurit. Fogalma sincs róla, hogy mi jár a fejében, ha jár egyáltalán valami. A kötelező elemeken túl nincs közöttük kapcsolat, és itt ülve a poros udvaron és visszatekintve együtt töltött éveiken, egészen biztosan sosem volt. Ő a lányregényes álmait vetítette a kevés szavú srácra, aki nem ellenkezett, mikor összeszedte őt, mikor bejelentette hogy gyereket vár és esélyt sem adott rá, hogy máshogy legyen, mint ahogy ilyenkor szokás. Összeköltöztek. Összeházasodtak ugyan, de esküvőjük nem volt a szó klasszikus értelmében. Akkor úgy gondolta, majd a gyerek után, ha visszanyerte az alakját. Most már tudta, hogy soha többé nem fogja visszanyerni. Nem mintha nem tudna lefogyni. Inkább azért mert nem akar. Mit tud ő Gyuriról? Hogy szereti a Foram 1-et és a mekis sajtburget? Hogy szeret vezetni és van két cimborája még a suliból, Árpi és Zoli. Őket sem látta már hónapok óta. lehet hogy már nem is tartják a kapcsolatot. Tudja, hogy szereti a marhapörköltet galuskával és nem eszik csirkét. Hogy nem bírja a hangos dolgokat és szereti a fegyvereket. Melyik férfire nem lenne igaz mindez?

Össze volt pakolva minden. A gyerekbiciklikre felkötötte amit csak lehetett. Könnyű dolgokat, műanyagot, főleg játékokat. a magáéra épített egy nagy felépítményt a mindenképpen szükséges konyhai dolgokból, és a ruhákból. a hátizsákját is ruhákkal tömte meg. A kaját eldugta a vízóra aknába, azért majd holnap visszajön. 'Varsány nincs olyan messze. Talán estére le is érnek, még ha tolják a bringákat akkor is.