Találkozások - 1

Réka végigtekert a körúton. A kereszteződéseknél még csak nem is lassított. Szemfestéke vastag csíkban gyűlt a szeme alá. Néha szipogott egy kicsit. A harisnyája kilyukadt, a kabátján elromlott a cipzár. Esteledett. a dinamós lámpa bevilágította az utat, amit a foghíjas lámpafény kihagyott. a művész mozinál aztán leszállt. A nyakába visszaigazgatta a vörös sálat és leült a padra a fuldokló kis fa mellé. A Művész mozi kirakatában műanyag babák kezei és lábai voltak felfűzve, karácsonyfaégőkre. Nem világítottak. A színes összevissza oszlopba éppen beköltözött egy verébcsalád. Réka várt. Néha a karórájára pillantott és összébb húzta a cipzártalan kabátot magán. A kevés ember aki az utcán volt mind sietett valahova. Réka várt. Lassan lement a Nap és feljött a Hold. A művész mozihoz nem jött senki. A zsebéből előbb rágót, majd cigit kotort elő, aztán újra rágót. Éjfél is elmúlt mire elindult vissza, Budára. A Margitszigetig bírta. Ott leszállt és elsírta magát. Aztán szipogva tett egy jobb kanyart és betolta a szakadt cangáját a szigetre. A Holdudvar előtt vidám fesztivál hangulat uralkodott. Nekitámasztott a bicajt egy fának és leült mellé. Elszívta az utolsó cigijét aztán közelebb ment a zenekarhoz.

-Halo, hello. Figyu a sminked. ..-lépett hozzá egy magas csontos lány, fenékig érő bársonyfekete hajjal. A szeme cicásan volt kifestve, lepedő-fehér bőre világított a fekete ruhában. a karjai olyan makulátlanok volta, hogy Réka átfutott a gondolat, hogy talán azt is lekente alapozóval. - Igazítsd meg, mert nagyon elkenődött. 

-Ja, kösz. Mindegy. - vonta meg a vállát Réka és minden őszinteség nélkül elmosolyodott. A zene nem az ő stílusa volt, de valahogy mégis vonzotta ez a fesztiválos dínom-dánom. Közelebb érve azonban elveszett a lendülete. Megfordult, hogy visszaballagjon a biciklihez, de a bicaja és közte ott volta egy fa, amihez hanyagul odatámasztották Sándort.

Janka Sándort, Réka első pasiját.
Megtorpant. Sándor gondosan nekitámaszkodott a fának, kicsit mintha táncolna vele. aztán fordult egyet és immár a homlokát nyomta neki. Réka szomorúan nézte. Meg volt győződve róla, hogy Sanyi csúnyán be van tépve. Közelebb lépett kettőt, aztán újra megtorpant.
Nem váltak el szépen.
Sanyi tizennyolc volt, Réka tizenöt, mikor összejöttek egy debreceni pincében, hangos hörgő metállal és méregerős házi szilvapálesszel kenve el a pillanat pontosságát. arra emlékezett, hogy ő ment oda Sanyihoz, hogy cigit lejmoljon tőle, a srác meg nem engedte elmenni. Végig akarta nézni, ahogy elfogy a cigi. Réka lassan, hite szerint vagányan erotikus mozdulatokkal szopta ki a füstöt a cigiből. Valójába nevetséges volt. Sanyi azonban nem nevetett, hanem megnyalta a száját és lassan, mintha békát akarna fogni, közelebb lépett és ráfogott Réka másik kezének csuklójára.
Bilincs.
Réka felszisszent az emléktől. Akkor úgy érezte nincs a világon machóbb pasi Sanyinál. Filozofált, ahogy részegek csak tudnak, nevetett és nevettetett. Vakmerő volt és bolond. Réka szemben a félelem nélküli lázadás maga. Pár nap múlva már nála aludt, a sufniból téliesített döngölt padlójú kisszobában, aminek nyikorgós ajtaja volt, és az udvarra nyílt. Vécé a huzatos másik házban, a Lantai nénin és a Viső szomszéd után volt csak, ahogy dugásaik exhibicionista hangjait is valószínűleg mindenki hallotta. Felszabadult volt és dögös. Legalábbis annak érezte magát. Sanyi akkoriban csináltatta a kínai sárkányos tetoválást az alkarjára és a Máriát a vállára. Réka négy csillagot varratott akkor a lapockájára, de az apja ezért is hurkásra verte. Sokáig nem tudta meg a rózsát.
Azt a rózsát amit Sanyi vett meg neki. Nem is értette akkor sem, csak örült, ahogy minden tizenöt éves örülne ha a pasija - még ha olyan suttyó alkoholista geci is, mint Sanyi - vesz neki. Nem volt évfordulójuk, nem volt se születés se névnapja, még csak valentin nap sem volt. Egyszerűen április 11 volt, szerda. Lefele slattyogtak a palacsintázó felé. A kertekben már elkezdett nyílni a futórózsa. Sanyi egyszer csak felkapaszkodott a kerítésre és kicsit bénázva a tövisek miatt leszakított egyet. A tulaj persze azonnal kirohant üvöltözve. Sanyi állt, szájában a vörös rózsával és vigyorogva lemászott. a tulaj őrjöngött, hogy ha minden jött ment leszakítja, nem marad mire kinyílna. Sanyi meg elővette a tárcáját és egy ötszázast nyomott a fickó markába.
-Neked kell ez a rózsa, Rékus. Egyszerűen jár neked. Érted.
Az volt az első éjjel, mikor meg akarta osztani Rékát a haverokkal. Annyira be voltak állva, hogy kézről kézre járt. A rózsát betűzte a pulcsijába a mellei közé. A fiúk meg brutálisan rágerjedtek. A Littmann Karesz még a farkát is elővette, de túl részeg volt hozzá, hogy használja. Azon röhögött a fél kocsma. Ő meg csak dörgölőzött hozzájuk édesen. Nem vette észre mikor lépte át a határt, csak arra eszmélt, hogy a parkolóban vannak és Sanyi egy opelnek támasztja őt és tolja mint egy gép. Ő meg csak nyöszörög. Azóta sem volt senkivel annyira jó, mint akkor a Sanyival. Négy hónapig jártak, de utóbb erre csak Réka emlékezett. A Littman elvette a Veres Jucit. Mind a kettő úgy emlékszik, hogy a Sanyi csak megdöngette őt párszor, de az egész hajcihő nem tartott egy hónapig.
-Négy buli lehetett, nem több. - Hűtötte le Juci, ha szóba került.
Réka nézte a Margitsziget fáját ölelgető elborult Sándort és pontosan emlékezett a szakításukra is. Ugyan ez a helyzet volt. Sanyi a lakótelep biciklitárolójában ült. Szemben a babakocsikkal, hátát a guminyomos falnak vetve és csorgott a nyála. A tűket már látta ott korábban is, de nem gondolta, hogy Sanyié. A szúrásnyomokat is látta a karján, de nem tulajdonított neki jelentőséget. Igazából az első gondolata az volt, hogy nem szereti eléggé. Ha jobban szeretné, ha mindig vele lenne, akkor Sándor nem nyúlna szerhez többé. Borzalmasan nézett ki. Büdös volt és ingatag. A húgyszag a bőrébe ivódott és estére sem múlt el. Réka akkor rakta össze a morzsákat. Az eltünedezést, a vissza sosem fizetett kölcsönöket, a hazudozást. Akkoriban látta a Trainspottingot. Élt benne még rendesen a film.
Lassan ment ki. Potyogtak a könnyei. Nagyon félt, mintha valami betegség lenne, amit elkaphatott. Aztán elment később a dokihoz is, de nem kapott el semmit.
Akárhogy is volt, amikor a rózsát kapta, másnap elment a Varga Lacihoz és megcsináltatta a rózsás tetoválását a két melle közé, oda ahol a melltartó legtöbbször takarja, pont középre a szegycsontjára. Kellett. Élete első rózsája a legfantasztikusabb, legőrültebb faszitól akit csak hátán hordott a föld.
Janka Sándor elengedte a fát. Elnevette magát és leült egy társasághoz, akik valami leveses kondér körül ültek. Volt ott mindenféle arc a deszkás lánytól a fáradt punkig minden. Sanyi mintha kitisztult volna egy pillanat alatt. A szeme csillogott, éles volt és fürge. Átsiklott a tekintete Rékán.
Réka hosszan nézte őt, majd meggyőzte magát, hogy visszamegy a Művész elé, és megpróbálja megvárni a Janót. Végülis az összes faszija közül mégiscsak a Janó volt a legkevésbé szétcsúszott. persze ő is kurvázott néha, meg játékgépezett, de mégiscsak ott volt mellette minden reggel. Csak a rózsát nem tudta kiverni a fejéből, azt a fehér rózsát amit Sándor adott neki, és amit felvarratott a testére, hogy soha ne felejtse el.