Anna

Úgy dobták be a rabszállítóba, rá a többi eszméletlen testre mint valami zsákot. Magánál volt, de a testét nem uralta. Mindent látott és hallott. Látta amint az egyik rendőr Pistipali mögé lép. Hallotta ahogy a cipőtalpa alatt megcsikordul egy kavics. Hallotta ahogy a másik, akinél a személyijük volt mély levegőt vesz és maga elé rántja. Látta mi történik Pistipalival, és akkor már tudta, érezte hogy vele is ugyanaz történik. Valami hideg, nedves fémet nyomnak a nyakához, a füle alatt. 

-NEM! - gondolta, de szavait már nem formázhatták ajkai. Az a fém leválasztotta a testét az elméjéről. Nem rogyott a földre mint Pistipali, mert a rendőr elkapta. Megperdítette és feldobta a vállára. Résnyire nyitva maradt szemén át figyelte a foltos aszfaltot, ahogy táncol a rendőr lábai körül.

Úgy tízen lehetettek a rabszállítóban. Mind nők. Nem látott semmi mást, csak egy nagyon vékony lány felkarján a szeplőket, és valami kacskaringós tetoválás a pólója alól kilógó végeit. Zötyögött velük a rabszállító. Időnként megálltak és újabb ájult nőket dobtak rájuk. Végül szépen egyesével hordágyra fektették és bevitték valami kórházban. A szagok a hangok, a fények és az anyag tapintása a bőrén pont olyan tiszta és éles volt, mint máskor. Csak mozgatni nem tudta egyetlen porcikáját sem. Félig nyitva maradt szeme egyre szárazabb lett. és vele egyre metszőbb a fény és elkentebbek a körvonalak.

Levetkőztették őket teljesen meztelenre. Vizes szivaccsal végigtörölték őket műanyagruhás maszkos férfiak. Nem bántották őket, csak néha morrant a kisebbik, hogy kár ezekért a nőkért. Mire a nagyobbik rendre  ugyanúgy böfögte a végszót.

-Minden nő ribanc.

A kisebbik mosta le őt és a nedves szivaccsal lecsukta a szemeit. Eufórikus gyönyörűség volt az újra benedvesedő szemgolyóinak megkönnyebbülése.

Anna figyelt, minden apró bemenő jelre. A szagokra, a hangokra, az ízekre, a férfiak termetére, a szavaik sajátos zöngéire a maszk mögött. Eszébe jutott a Kill Bill és szerette volna elsírni magát. Ő nem egy Black Mamba. 

Felpakolták őket a kapszulaszállóhoz hasonló tepsikbe. Amint rácsukták az ajtót érezte a tapogatózó kis férgeket maga körül. Félre akart húzódni, de persze a teste nem engedelmeskedett. Meztelensége a hideg acéltepsin annyira zavarta, hogy üvöltözni kezdett a fejében. Aztán eszébe villantak azok a testetlen lények az Andrássy út élő sötétjében, ahogy kiszívták mint a velőt az utcára tévedőkből. Megdermedt. Próbálta érzékelni a kapszula méreteit. Lehunyt szemei mögött a sötétség, alatta a hideg fém, belül a félelem  sikolyai, kívül pedig valami nyúlós nedves dolog, ami lassan mint valami zselé körülfogja. megdermedt mint a nyúl a kígyó közelében. 

- nyugi nyugi nyugi - mantrázta, aztán elhallgatott. Végigvette a lehetőségeit. 

-Pistipali biztosan valami hasonló helyen van. A fura páros az Andrássyról mit sem sejt erről az egész rendőrösdiről. Csenge biztos otthon van már wekerlén. Sándor. hagyjuk is Sándort. - gondolatban sóhajtott -  A fejemmel még semmi baj. Ha a fejem jó, akkor talán el tudok csípni valakit a közelben, ahogy belefigyeltem már korábban is mások gondolataiba. Talán sikerül.

Lenyugtatta magát és igyekezett tudomást sem venni az időközben centivastagra felgyűlt zselés léről ami lassan körbefolyta. Kiterjesztette a tudatát, elképzelve a sok kapszulát és benne a sok eszméletlen nőt. Megfordított a látványt, hogy ne egy legyen köztük, hanem mintha szemben állna a többsornyi nővel. Nem fért hozzájuk.Mint megannyi eszetlen baba feküdtek a játékidőt várva.

A zselé hideg volt és elektromosan bizsergette a bőrét. Az inger visszarántotta a révületből. Egyre gyorsabban  ömlött be az oldalsó kis beömlő nyílásokon. Lassan a füle vonaláig ért. 

Befolyt a fülébe és ott olyan sistergést rendezett, hogy mindent feledve próbált sikítozni.

Léptek döngtek végig a folyosón és a lé visszaáramlott a kis résekbe, ragacsos , kocsonyás réteget hagyva mindenen amihez hozzáért.

A bokájánál fogva rántották ki egy gurulós hordágyra. Csontos, fakó színű férfi és egy puha, szigorú tekintetű szőke nő vizsgálta. Belevilágítottak a szemébe és szívhangot vizsgálták. Majd a férfi egy kis hengeres tárgyat vett elő. Beállított rajta színes gyűrűket és bedugta Anna szájába. A kis szerkezet mint megannyi pici pontos szike kezdte feldarabolni az öntudatát. Anna sikítozott és hátrált egyre mélyebbre a tudatalattijába. Az eredményt a fickó a mobilja kijelzőjén vizsgálgatta. Elégedetten hümmentett, majd ugyanolyan gyakorlott mozdulattal, ahogy berakta, kivette a kütyüt Anna szájából.

-Vigyük a vizsgálóba. Nem megfelelően reagál.

A nő biccentett és már el is indult a kocsit tolva a hosszú folyosón. Anna megnyugodott kissé, és újra elkezdte feldolgozni a bejövő információkat. A nő dezodorjának és a férfi arcvizének illatát. A ruhájuk surlódásának hangjait. a cipőik döndülését és az ajtó zárjának pittyegését is.

A vizsgálóban a férfi egyedül maradt vele. Egy sor gyógyszert kért a nőtől aki ott hagyta őket egy nem túl tágas kellemes meleg helységben. A férfi elkezdte letörölni róla a zselét. Közben dudorászott és néha csettintett a nyelvével. Végül szárazra törölte Annát. Csontos hideg kezeinek érintésétől Annán hullámokban mosott át a hányinger. Savanyú izzadtságszag keveredett a drága arcszesz szagával. Végül anna a nők csalhatatlan ösztönével megérezte a veszélyt. Hallotta a férfi ruháinak neszelését. Az öv kioldásának halk ám annál jellegzetesebb hangját és megérezte a csontos kezek követelőző érintését magán. A lélegzetének hangjai egyre hangosabbak lettek. Végül a csontos ujjak elkezdte vadul a szemérmébe kutakodni.

Anna felsikított, de egyúttal a harag is elég erős volt. Nem menekülni akart hanem támadni. Letépni ennek az undorító alaknak a sápadt faszát.

Kinyitotta a szemét és egyenesen belenézett a barázdált megereszkedett bőrű hamuszín arcba. A szemei szürkék voltak és elfelhősödöttek a kéjes várakozástól. Inge felgyűrve, a nyakában vékony arany láncon feszület hintázott. Anna felhúzta a lábait és teljes erejéből lerúgta magáról a fickót. Az a meglepetéstől reagálni sem bírt és ellenállás nélkül csapódott bele, a mögötte nyitva hagyott üveges szekrénybe. Anna legördült az ágy mellé és remegő testtel keresett valami fegyvert. A sok teljesen hasznavehetetlen tárgy között ott pompázott egy karos asztali lámpa. Felkapta és leütötte róla a búrát. A doki feltápászkodott.

-Mi a franc? - motyogta, de többre nem telet tőle, mert Anna ismét mindent beleadva verte fejbe a lámpával. A doki elájult.

Kifele simán ment. A fehér köpenyben fontosságának teljes tudatában ment át a nővérszobába. A hosszú folyosókon alig lézengtek emberek, azok is sietve szedték a lábukat. A nővérszobát hamar megtalálta. Felvette az első szekrényben talált ruhákat és a haját igazgatva vállán egy textilszatyorral kisietett a portán. A portás éppen telefonált, felé sem nézett. A kapu előtt álló két biztonsági őr visszamosolygott rá. Az épülettől úgy százméternyire megállt és visszafordult, mintha bent felejtett volna valamit és felnézett a homlokzatra. A jellegzetes sárga homlokzat, az impozáns építészeti megoldások beégtek Anna elméjébe. Kiért a főútra és lefelé indult. az első saroknál megállt és hosszan nézte az utcákat jelölő táblákat.

Hűvösvölgyi út - Lipótmezei út.

-Csodálatos. - mondta ki halkan. A térdei újra remegni kezdtek, a múló sokk felszabadított a könnycsatornáit és elszorította a torkát. Szipogva, újra és újra elsírva magát szedte a lábait, amilyen gyorsan csak képes volt, lefele a hegyről, vissza a városba. Szerencsére nem kellett az utat figyelnie. A Hűvösvölgyi nyíl egyenesen zuhan le a Városmajor tövébe, több kilométer hosszan. A János kórháznál újra rákapcsolt, és csak a parkban ült le egy kicsit, átgondolni, hogy mihez is kezdjen. Késő délután volt. a Nap laposan állt már. Galambok bóklásztak csapatosan a járdákon, két kutya nagy egyetértésben figyelte őket a bozótosból, és lassan egyre közelebb kúsztak a galambokhoz. Anna figyelte őket és hagyta hogy az agya elrendezze az élményeit.

Úgy egy félóra múlva, nagyjából addigra, mikor a foxi forma kutya végre elejtette az egyik galambot, Anna is kiválasztotta a következő lépést. Felkászálódott a padról és a sakkasztalok mellett elhaladva átvágott a Déli felé. A Vérmező mellett elhaladva megkergette egy horda hajléktalan. Késekkel fenyegetőztek, és olyasmit kiabáltak, hogy a Vérmező az ő területük. Anna kifulladva ért az alagúthoz. megállt az éjjelnappali kifőzde mellett, ami most persze nem volt nyitva, és átnézett az alagúton.

Pestet aranymázba csomagolta a lemenő nap. A Lánchíd kapui feketén hasítottak az aranyos ragyogásba. Anna lehunyta a szemét és megborzongott. Körbepillantott, de egy leszegett fejjel elrobogó gyerekülésén erősen megpakolt biciklistán kívül nem látott semmit. Elindult az alagút felé, kissé idegesebben, mint addig. Amikor elérte a z ívet a Logodi kis lépcsője felől valami rávetette magát.

A szoba poros volt. Az ablak előtt rakott máglya folyamatosan mozgó rombuszokat festett a falra az ablakrácson át. Anna egy magas ágyon feküdt, összekuporodva. Bokánál és csuklónál erősen megkötözték. Ügyetlenül feltornázta magát ülésbe. Az ablakon át egy csapat fiatalt látott és két idősebb embert. Úgy nyolcan lehettek, meg a négy kutya ami ott sündörgött körülöttük. A szoba rgi volt, koszos, de nem rendetlen. Az ágyat sokat foltozott hímzett, vastag ágytakaró fedte, a sötétre pácolt asztalon mázas tál állt, mellette gyertyatartó és kések. Az üveges szekrényben edények és könyvek. a sarokban öreg Játszint tévé, a másikban lekerekített sarkú orosz hűtőszekrény.
Bár meg volt kötözve, Anna mégsem félt. A kések egy konyharuhán pihentek, négyen, sorba rakva, nagyság szerint. Anna lehuppant a földre, majd felállt. Az egyik székről nagytestű macska kunkorodott elő. Nyújtózott majd körbejárta Annát. Anna elmosolyodott és kinyúlt a macska elméje felé. Közben lassan lerogyott a földre az asztal és az ágy közé. A macska rövid szőrű, hatalmas vörös kandúr volt. Odabújt és dorombolva dörgölőzött hozzá. Anna finoman rávette, hogy kezdje elrágni a kezén a spárgát. A macska dörgölőzött, és rágta a csomót. Ahogy a csomó lekerült a spárga elengedett. A bokáján lévővel már könnyen elbírt. Ahogy végzett a macska azonnal beült az ölébe és tűnyi kis karmait a combjába mélyesztve dorombolt tovább.
-Mit szeretnél? - kérdezte tőle nyugodtan.
A macska dorombolva nyomta a kobakját Anna arcához.

Kint hirtelen csend lett. A fiatalok hátrább húzódtak, az egyik öregebb pedig kezet rázott egy hosszúkabátos alakkal. Halkan beszéltek. A többiek tisztelettudóan kushadtak, botokkal babráltak vagy orrotfújtak. A másik öreg pedig elindult befelé.

-Hol vagy Róka? - szólt be reszelős hangon a szobába. - Gyere Róka, gyere.

-A macskának egyszer is elég lett volna, már futott is és még hangosabb dorombolással kezdett rágni valami nedves húscafatot. A fickó az ajtórésen benézve meglátta Annát.
-Na mindegy. - mondta a fickó mint egy magának. - Ez már nem az én problémám. - és visszament az udvarra. Anna is elindult kifelé, mindkét kezében egy egy késsel.

-Aztán meg ne vágd magad. - szólt az újonnan jött figura, majd a macska etető öreghez fordult. - Őt fogtátok?
-Igen... - vonta meg a vállát a másik. Szavaiból érződött hogy több foga is hiányzik.
-És nem láttok a szemetektől? - a fickó elég széles vállú volt, hosszú kabátja jól tartja megrakott övét. Mindenféle szerszám lógott róla. A vállán átvetve egy katonai zsák volt.

-Mit? Mit nem vettem észre? - kérdezte a macskás.
-A király pecsétjét, barátom. - veregette vállon szeretettel a fickót, majd Anna elé lépett, úgy másfél méterre állt meg tőle.
-Gyanítom, hogy nem emlékszel, így hiába is hivatkoznék rá, de biztosíthatlak, hogy tévedés történt.
-De fiam, hát nézd meg. - mutatott Annára értetlenül a fogatlan - Rajta van a bőrén, mint valami nyálka.
-Rajta. - helyeselt mosolyogva a jövevény - számos más mellett. - szélesen elmosolyodott. - Megengeded, hogy átkísérjelek az Alagúton? - esetlenül meghajolt.
-Beérem azzal, ha hagytok békén elmenni.
A macskás horkantott.
- Tedd le a késeimet.
-Majd én visszahozom őket, Józsi bá. - kurjantott vidáman a zsákos és azzal hátat is fordított Annának. - Ezt a kutyát elviszem, a másik három marad. A srácoknak hagyok itt rizst, de kész legyen a bringa holnap délre.
-Meglesz.
A fogatlan csomós hajába túrt.
-Na de mi legyen? Fogjunk neked vagy ne?
-Persze. Nem kell megfogni. Elég, ha nem engeditek be őket az alagútba. - miközben beszélt a zsákból zacskós rizsek tömegét vette elő. A srácok óvatosan odagyűltek és elkezdték behordani a házba.

Anna körbenézett. A Vároldalban voltak, az Alagút oldalába épített pici házikó mellett. Lassan elindult az alagút felé. A fickó utána indult sietve, az üres zsákkal babrálva.
-Várj már meg, hahó!

-Ne gyere közelebb!
-Oké.
Lassan haladtak az alagútban. Annát elkezdte rázni a hideg.
-Mi a franc van itt?
-Nehézség. Ezért jöttem veled.
-Remek. Ki a franc vagy te és mi ez?
-A rendőrök húzták ide. Ilyen szűrő cucc. Nem tudom hogy működik vagy mit szűr, de szerintem nem akarod kipróbálni. Úgy tízen estek itt már össze, akiket a bácsikámék húztak vissza.
-oké. Akkor megyek a váron át. - anna sóhajtva indult vissza.
-Ó hát ha már idáig eljöttél, átvihetlek. Csak... érted. Kicsit macerásabb, de korántsem sem annyira mint átmenni a váron.
-Szuper. És miért is bíznék benned? - kezdte elveszteni a türelmét.
-Jah. - a fickó elhúzta a száját. - Igaz. - tépelődve nézett fel Annára. - Horatio?
-Ki?
-S-s-semmi. - megfordult és a válla felett vetette oda Annának. - Akkor menj a váron át.
-Hát persze.
A Pesti oldal felett elkezdett emelkedni a Nap.
-Hé te! - kiálltott a fickó után. - Most reggel van?
-Aha. Reggel. - visszhangzott a válasz.
-Oké. Vigyél át.
A fickó megállt és visszafordult. nem sietett, nyugodtan lépkedett. aztán kézen fogta Annát és fellépett vele a járdáre, amjd egy alig észrevehető ajtón kilépett az alagútból egy párhuzamos folyosóra, ahol víz és elektromos vezetékek futottak. Csatornaszag és húgyszag volt. Volt egy pont ahol a fickó mögé állt a kezét anna hátának közepére tette.
-Nem akarok semmi rosszat, csak a szívedet árnyékolom, oké?
Anna idegei pattanásig feszültek. Ha lehúnyta a szemét érezte az őket pásztázó akaratot, tapogató nyálkás kis férgeket. Mélyeket lélegzett, hogy ne sikítson.
Úgy húsz méter után a kéz elengedte a hátát és visszatértek egy másik ajtón az alagútba.
-Innen már gondolom egyedül is menni fog.
-Remélem.
A fickó kivette a késeket Anna kezéből, esetlenül meghajolt és visszaindult.
-Kösz. - mondta Anna távolodó alaknak majd visszafordult a Duna felé, hogy végre hazamehessen.