Ki kicsoda

Csenge és Horatio elkarikázott. Sándor a balkonról figyelte őket. A kezében ott lötyögött a kávé amit az asztalon talált és gyűrött arcán türelmetlen várakozás vegyült a kutató figyelemmel. Hajnalodott. Az Andrássy kihalt volt ugyan a korábbi évekhez képest, de az elmúlt napokban annyira megszokta a lézengő gyalogosokat és  szinte kisvárosiasan ritka autóforgalmat, hogy már fel sem figyel rá, ha napközben teljes a csend. A szomszédok közül sokan vidékre menekültek. A Gárda és a Betyárok időnként végigmasíroztak, de sosem voltak százan sem. Valakik kormányokat alakítottak, mások ellenkormányokat. Biztosan történtek halálesetek is, de Sándorhoz ezekből csak morzsák jutottak el.
A kémen gondolkozott. A puha informatikusforma túlföldin, akit elengedett. Az egyik része helyeselt, mondván a kegyelem istennek tetsző döntés lehet. A másik része alig bírta kivárni, hogy az elengedett kém miatt begyorsuljanak az események.
Azt már levette a szivárványosokkal való beszélgetésekből - már amire emlékszik - hogy a fizikai világgal párhuzamosan ott feszül még pár sík. Azt is érteni vélte, hogy a szivárványosok az emberek örömszerű érzelmeiből táplálkoznak, míg a túlföldinek hívott ugyanilyen csapat a félelem jellegűekből él. Tehát ez a két banda nagyon is összetartozik. Ha ez így áll, márpedig miért ne állna? Akkor most az egyensúly őrülten eltolódott a túlföldiek javára. Azaz azéra a csapatéra akivel ő végülis nagyon is egy nemű. Jó jó, igyekszik másként dönteni, de a zsigereiben, vagy bármijében ott vibrál, ott lüktetnek a rutinok, a megkövesedetten beégett alapvető szándékok.
Felült a korlátra és elnézett az Oktogon felé. Hong lépett ki mögé és leült az egyik stokira. Kezében ragyogó sárgán virított egy pohár narancslé.
-Nem bírsz aludni? - kérdezte Sándort.
-Eleget aludtam.
-Kellene a tetem.
Sándor kajánul hátranézett az ázsiaira.
-Milyen tetem?
-A kémé. - Hong elegánsan kortyolt a narancsléből.
-Az nem fog menni.
Hong elégedetten bólintott.
-Hogy végeztél vele?
-Hogy én?
Összetalálkozott a tekintetük.
-Ki más?
-Én nem vagyok a hóhérod, Bambi. - kihörpintette a kávét és lazán hátratette az ablakpárkányra a csészét. Hong megdöbbent tekintete kísérte. Sándornak igyekezni kellett nehogy elröhögje magát.
-Bambi? - Hong olyan magasra húzta a szemöldökét, hogy teljesen elváltozott az arca.
-Látom te is elsőre képes vagy megragadni a leglényegtelenebb elemet. - Hátrafordult ismét. - Van még ilyen?   - bökött a narancslé felé.
-Elengedted?
-El hát. - lehuppant Hong mellé. - Nem mondtad, hogy öljem meg, és ha mondtad volna is, miért kellett volna azt tennem amit mondasz? Nekem ugyan nem ártott. - azzal beslattyogott a konyháig. Öntött a narancsléből magának és visszatért a balkonra. Hong elgondolkozva nézett a poharába, de Sándr kiszúrta, hogy remeg a keze.
-Mindent elmondott amit tudott.
-Nem.
-A tetem is beszédes, én csak tudom, de szerintem te nem emiatt kérdezted.
-Megtalálod ha megkérlek?
-Most engedtem el, minek keresném meg?
-Mert meg kellene halnia.
-Ugyan már. - fintorgott Sándor. - Nem illik a csinos külsődhöz ez a vérszomj. Legalább igyál paradicsom levet, hogy szokd a vörös szint. - elnevette magát. - Ti vagytok a jó oldal, nem? Semmi felesleges vérontás. Nem így van?
Hong felállt. Az arca kemény volt, a szája penge. Odanyomta az üres poharat Sándorhoz.
-Ne akard, hogy a véreddel töltsem meg, démon.
-Meg lennének a módszereid vagy erre a szegény Janka Sándor testre gondolsz?
-Miért vagy te itt? Kavarod csak az eseményeket.
-Én ugyan nem.
Hong belépett az ajtónyílásba.
-Tudod, hogy miért vagy velünk?
-Sodrásban vagytok.
-Az. Főleg mert te kormányozol.
-Hogy én? - Sándor ismét elnevette magát. Meglepetése őszinte volt. Egyre jobban érdekelte a piperkőckirály. - Ugyan már. semmi paktum, semmi egyesség, sehol egy szaftos vérmágia, de még egy szaros szerződés sem. Nekem nincs se fizikai se mágikus hatalmam. Hogy lenne nálam a kormány?
-Penge vagy. Obszidián kés. Élesebb és metszőbb az acélnál.
Hong lehiggadt és hatásszünetet tartva várta a reakciót. Hogy Sándor nem válaszolt, kénytelen volt folytatni. - Nagyon érdekelne, milyen élmény, vagy események sora késztet egy démont, hogy odahagyja a poklokat és az addig manipulált emeberket is. Fizikai testet keressen, akiben otthonos és elkezdjen másként dönteni? - Vágott egy lefitymáló grimaszt. - Szerinted lehetséges, hogy egy démon ne legyen gonosz? Hogy egy démon egyszer csak átigazoljon a mennyei seregekhez? Komolyan ezt hiszed?
Sándor letette a poharat és fürkészőn figyelte a tündér arcát.
-Én tudom ki vagyok és tudom, hogy mit akarok és nem kell magyarázkodjak neked. Nekem ugyan nem vagy királyom. Kellemes a kecó, de jól el vagyok a híd alatt is. Pont azért mert ez csak egy test. Eszik, alszik, hugyoz. A lényeg a tettekben van, és most már azt hiszem a gondolatokban is. - Sándor közel hajolt Honghoz és hagyta hogy a testét kitöltse újra az ő valódi lényege. A bőr ruganyosságába, a fizikai valóság hajlékonyságában bízva. Nyikorogva lett magasabb Hongnál két fejjel, arca hosszúkásabb és élesebb lett. Szemei ragadozómadárhoz hasonlóan metszőekké váltak.
-Milyennek látsz te engem, pixik királya?
Hong nyelt egyet és megvetette a lábát az ajtóélfák tövében.
-Penge vagy, de nem elvágó, hanem a dolgok határa. Te vagy a határvonal, amin vagy átlépünk és akkor minden változik, vagy a maradunk és akkor semmi. A jelentős döntéseket megelőző dilemma vagy. A kés éle vagy amin sokszor táncolunk. - ismét nyelt egyet - Démonként az vagy akit az ördög ügyvédjének is hívnak, aki mindkét oldal mellé érvek tengerét sorakoztatja, és amikor döntés születne letesz még egy érvet a másik oldalra.
-Egy fajta egyensúlynak látsz tehát?
Hong félrenézett és keserűen elmosolyodott.
-Miféle egyensúly ez?
-Kösz! - mondta Sándor és visszaült a korlátra. a háta mögött Hong engedett a harckészültségén.
-Szóval mit keresel nálunk?
-Szerinted?
-Szerintem Horatiot tartod valami holtponton.
Sándor visszaalakult eredeti Janka Sándor formájúra és kajánul hátravigyorodott Hongra.
-Szóval hiszel a kémnek?
-Nem hiszem el minden szavát, de hogy Horatio nem egyszerűen egy cseregyerek azt a asaját szememmel is látom. Örülök, hogy tisztába tettük, miért vagy közöttünk.
-Igen?
-Te tudod, hogy mi ő valójában, ugye?
-Nem. - Sándor megint elnevette magát. - De tetszik az elméleted.
-Most mennem kell. Pár óra múlva távoznom kell. Szeretném ha amíg távol leszek tartsd szemmel Horatiot. Egy hét lesz ez nagyjából. - biccentett Sándor hátának és befordult a szobába.
-Még mindig nem vagyok az embered, Bambi. - vigyorgott Sándor lazán ücsörögve a korláton, mint valami vidám gargoyl.