Találkozások - 3

A testvérek hazamentek a cuccaikért, Csenge Horatioval tünt el valahova, Hong is lelépett egy szó nélkül, Pistipaliról és Annáról továbbra sem volt hír. Sándor unatkozott és a tétlenségnél a várakozást bírta csak rosszabbul. Felöltözött, magához vette a kedvenc bicskáját és ő is kilépett a lakásból. Fel akart menni a Gellért hegyre, hogy újra belássa a várost, hátha támad valami ötlete, hogy hogyan tovább. A Múzeumkörúton volt némi sokadalom, a Vásárcsarnok leégett. A híd állt, bár próbáltak tőle hídpénzt szedni terményadó formájában. Nem volt nagy nehézség kijátszani őket. A hegyen aztán csend volt. madarak csiviteltek, a fák finoman simogatták egymást sűrű lombozatukkal. Napsütéses délelőtt volt. Nyugodt alapvető harckészültséggel városszerte. a távolban több égő épülettel, a Dunán összeütközött és feltorlódott hajókkal.
Felkuporodott egy sziklára, térdeit felhzta és elmélyülten kémlelte a horizontot.
Minden egybevágott amit eddig összeszedegetett magáról. Janka Sándorként ige ritkásan emlékezett csak démoni életére. a kettő nyilván annyira más dimenziókban értelmezhető, hogy nem is terheli az agya magát az értelmezésükkel. Persze néha néha felbukkannak emlékek. a démon emlékei, aki cseppnyi rokonszenvet nem érzett az emberek iránt, aki ugyanúgy eszközt, játékszert és táplálékot látott bennük. Hatalma volt felettük és ős boldogan pöckölgette őket vissza a határra.
Tényleg.
Szórakoztatta ahogy tipródnak, ahogy izzadva róják a köreiket szűk szobácskákban, manzárd lakásokban vagy börtöncellákban, bitó árnyékában vagy konyhaasztal körül, szeretkezés után a reszketős cigarettafüstöt kémlelve vagy imára kulcsolt kézzel könnycsorgatva. nevetségesnek találta őket a kisstílű problémáikkal.
Mi változott? Mi történt?
nem emlékezett. Se ízre se arcra, se hangulatra. Semmire. Arra emlékezett csupán, hogy valami mély sötétben fénypászma nyílt, mint valami inverz alagút, és ő eszeveszett akarattal, már már a pondró emberekhez fogható epekedő vággyal száguld végig rajta.
így érkezett meg Janka Sándor szétdrogozott, agyonhasznált, lesoványodott, beteges, gyenge kivarrt testébe. Majd egy év kellett hozzá, hogy belakja és újra elfogadható kondícióba hozza. Közben egyre kereste a miértet. Miért történt ez? Kinek az akarata volt ez végső soron. és ugyan hálás nem volt, mert ez a test minden volt csak kellemes nem, de mégis úgy érezte hogy valamikor valahol hozott egy döntést, és most már ennek fényében - de szép is ez - kell a további döntéseit meghoznia.
Lehet hogy nem ő akart átigazolni, hanem meghívták?
Valószerűtlennek tűnt. Démon volt még mindig. Érezte magában a hívást minden nap, hogy hátráltassa az eseményeket, ott tartsa a kis zselés szemű szörnyecskéket, a vékony bőrbe bugyolált vérlényecskéket a pengeélen.
De nem tette. vagy nem gyakran. Egyszerűen azért, mert másképp akart most viselkedni, mint eddig.
De miért?
Nagytestű németjuhász robogott elő mellette a meredek hegyoldalban, a bozótosból. Szájában egy bottal érdeklődve nézte meg Sándort. Majd alapjáratú csóválásba kezdett és kis szimatolás után leheveredett mellé.
-Nem lehet valami rossz a kisugárzásom, ha még egy állat is inkább mellém hever, mint hogy arrébb menjen. - gondolta elégedetten. A lány lassabban jött. Tétován ácsorgott egy percig fölöttük, aztán meg-megcsúszva ereszkedett lejjebb. A kutya hátralesett aztán folytatta a bot rágcsálását.
-Bocs hogy megzavartuk. - mondta a lány halkan. - Itt szoktam ücsörögni, míg ő rohangál.
-Aha. - Sándor nem örült igazán a társaságnak. a kutya az oké, de a csaj... - Bocs. Végülis mehetek is.
-Jaj nem kell. - a lány leült a kutya másik oldalára. Hosszan hallgattak, aztán a lány csak kibökte.
-Folyton azon jár az eszem, hogy hogyan tovább. Hogy persze mindenki azt kérdezgeti, vajon meddig tart. Én meg azt gondolom, hogy most kezdődik valami új korszak. Ez nem valameddig tarat, hanem ez most hosszan ilyen vagy ilyesmi lesz. De nem látom, hogy én hova férek bele.
-Mindig minden változik. Te itt vagy a hegyen, ide fértél. Ha lemennél, oda is oda férnél. Csak rajtad múlik.
-Ez benne a legrémisztőbb. Én nem csináltam soha semmit magamtól.
Sándor rá se nézett. A lány folytatta.
-A suliban megcsináltam a feladatokat. Otthon rendben tartottam a szobámat. Illedelmesen viselkedtem. Ilyenek. De most? Az anyám teljesen pánikba van esve a bankok miatt. Az apám eltűnt, gondolom a szeretőjével. A barátnőim vidékre mentek a telekre meg a rokonokhoz. Néha lemegy a bátyám és szerez kaját, de igazán ő se csinál semmit. Beültette az egész teraszt vadkenderrel. Két napja nagyon berúgott és felszedte a parkettát. A fal mellé tornyozta csíkokban, hogy az lesz a tüzelőnk télen. De amúgy a nap nagy részében alszik.
Sándor hümmentett.
-De ez csak vegetálás. Mehetek én is fosztogatni, de basszus, az mégis csak lopás.
-Biztos kell ember a kórházakban is. - próbálkozott bekapcsolódni Sándor, de se túl sok kedve se sok ötlete nem volt. aztán észbe kapott és kilesett a lányra.
-Azt tudod mire szerződtél istennel?
A lány egy pillanatra rá nézett de nem foglalkozott a kérdéssel.
-Olyan mintha valami elbillent volna és most billen a helyére. Vagy nem is tudom, mintha a határon állnánk, mintha most dőlne el, hogy merre tovább. Hogy visszatérünk e valamilyen formán az eddigi rendszerekhez, érted, pénz meg fogyasztói társadalom.... Vagy kezdünk valami újat. n pedig kivárom mi lesz. - megvakart a kutya füle tövét és elkezdte simogatni a hátát. Oda sem figyelve rutinos mozdulatokkal simította a szőrt.
-A bátyám... illetve a haverjai szerint... most valahogy meg lehet változtatni dolgokat. A Latin, akinek sosem jött össze egy csaj sem, mert annyira mű a zselézett hajával meg a köldökig kigombolt ingével. Nyálas kis amorozó fejével, most folyton elesett lányokba botlik, akiket hazakísér vagy elbújtat vagy mit tudom én, megetet. Azok belezúgnak persze. Most már egyik csajtól megy a másikig és elszállt az agya a dicsőségtől. vagy a Kajta laci, akinek a zöldséges az apja lent a kis utcában. Na az apja lement vidékre, hogy hozzon kaját, a Laci meg beállt a boltba. annyira ráérzett a cserélgetésre, hogy nagy orrúnak kezdték a háta mögött hívni.
Sándor figyelte a lányt, ahogy Pest felé elnézve árad belőle a szó.
-Gondoltam rólam is kiderül valami, és akkor meg lesz a helyem nekem is.
-De nem. - végszavazta le Sándor.
A lány hirtelen ránézett.
-De bunkó vagy.
-Jah. - Sándor bólogatott, aztán feltápászkodott. - Sajnos rajtad múlik. Komolyan. ha adsz magadnak lehetőséget kiderülhetsz. ha itt kóborolsz a hegyen a kutyáddal és hazamész enni meg aludni, nehogy anyád kiakadjon, addig ez is maradsz. A lány a hegyen a kutyával, aki illedelmesen visszaköszön.
A lány csak nézte. Sándor látta a szemében, hogy ez lehetett az utolsó csepp. az ösztönei azonnal bekapcsoltak, és még mielőtt kontroll alá húzhatta volna a démont az kimondta azt az egy mondatot ami visszatette a lány elszántságát a félelmek mögé.
-De akkor oda a biztonságos lakás, a biztos kaja és a jól ismert körök anyáddal meg a bátyáddal.
A lány lesütötte a szemét, Sándor elindult meg-megcsúszva a kis sétaút felé. Mikor leért, visszanézett a sziklára, de azok ketten nem néztek rá.